Hollólomnic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hollólomnic (Holumnica)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Késmárki
Rang község
Első írásos említés 1293
Polgármester Rudolf Špes
Irányítószám 059 94
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 872 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 97 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 594 m
Terület 8,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hollólomnic  (Szlovákia)
Hollólomnic
Hollólomnic
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 14′ 00″, k. h. 20° 31′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 00″, k. h. 20° 31′ 30″
Hollólomnic weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hollólomnic (szlovákul Holumnica, németül Hollomnitz) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. 2011-ben 872 lakosából 622 szlovák és 165 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ólublótól 14 km-re délnyugatra, Podolintól 3 km-re délre, a Hollólomnici-patak völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv lom (= irtás) főnévből származik és eredetileg a patakra vonatkozott.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1256-ban "Lampnitza" néven említik először. A falu a 13. században már létezett, több tulajdonosa is volt, lakói földművesek, vászonszövők, zsindelykészítők voltak. 1329-ben "Noglumnicha", 1361-ben "Magna Lomnitz" néven említik. 1600-ban 31 ház állt a településen. A falu felső végén állt 15. század végén épített gótikus-reneszánsz vára, melynek maradványai még láthatók. Birtokosai a Berzeviczy, Újházy és Görgey családok voltak. A 17. századig lakták, amikor is birtokosai a falu közepén kastélyt építtettek maguknak, a várat pedig sorsára hagyták. A falunak 1787-ban 104 háza és 731 lakosa volt. 1828-ban 119 házában 866 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, fuvarozással foglalkoztak. 1910-ben 535, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott. 1945 után német lakosságát kitelepítették, helyükre szlovákokat költöztettek. Lakói később Késmárk és Poprád üzemeiben dolgoztak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]