Rókus (Szlovákia)
| Rókus (Rakúsy) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Turisztikai régió | Szepes |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1288 |
| Polgármester | Bystrík Václav |
| Irányítószám | 059 76 |
| Körzethívószám | 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2764 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 436 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 676 m |
| Terület | 6,34 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Rókus
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 49° 11′ 20″, k. h. 20° 23′ 00″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Rókus (szlovákul Rakúsy, németül Roks) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. 2011-ben 2764 lakosából 1668 roma és 808 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Késmárktól 6 km-re északnyugatra fekszik.
Története [szerkesztés]
A község területén már az újkőkorban is éltek emberek, a vonaldíszes kultúra és a puhói kultúra hagyta itt nyomait. A mai települést 1288-ban "Rokus" néven említik először. A falu a 13. század végén keletkezett azon a terüleen, melyet 1263-ban IV. Béla király Lénárd nevű hívének adományozott. 1289-ben "Rakus", 1294-ben "Rukuz", 1329-ben "Ragws", "Raguz" néven említik. 1294-től részben a késmárkiak, részben helyi földesurak birtoka volt. 1787-ben 77 házában 659 lakos élt. 1828-ban 66 háza volt 481 lakossal, akik főként mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak.
Vályi András szerint „ROKUS. Rox. Rokusy. Német falu Szepes Várm. földes Ura Kézsmárk Városa, lakosai külömbfélék, fekszik Kézsmárkhoz nem meszsze, mellynek filiája, határja sovány, legelõje, és fája van mind a’ kétféle, keresetre módgyok a’ szomsédságban.” [2]
Fényes Elek szerint "Roksz, vagy Rokusz, német falu, Szepes vmegyében, a Kárpátok tövében, ut. p. Késmárkhoz nyugotra 1 mfdnyire: 165 kath., 316 evang. lak. Kath. és evang. templom. Van igen jó meszes ásványvize és fördője, melly erősen látogattatik. F. u. 1/2 Késmárk, 1/2 többen." [3]
1910-ben 656 lakosa volt, ebből 388 németnek, 195 szlováknak, 60 cigánynak és 13 magyarnak, 332 római katolikusnak, 308 evangélikusnak és 15 izraeiltának vallotta magát. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Márton temploma 1883-ban épült a korábbi gótikus templom helyén pszeudogótikus stílusban. Főoltára a korábbi templomból való, a 15. század végén készült.
- Klasszicista evangélikus temploma 1797-ben épült, tornyát a 19. század végén építették.
- Kúriái közül csak egy 19. századi klasszicista kúria maradt fenn.
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
További információk [szerkesztés]
|
|||||||||||
