Lehnic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lehnic (Lechnica)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Késmárki
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1319
Polgármester Jozef Musala
Irányítószám 059 06
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 280 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 485 m
Terület 12,52 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lehnic (Szlovákia)
Lehnic
Lehnic
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 22′ 50″, k. h. 20° 24′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 50″, k. h. 20° 24′ 30″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lehnic (szlovákul: Lechnica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban. 2011-ben 280 lakosából 265 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késmárktól 41 km-re északra, Szepesófalutól 4 km-re keletre a Szepesi-Magura északi lábánál. Csak Vöröskolostortól közelíthető meg.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falut a Berzeviczyek alapították a 13. század elején. 1272-ben "Lehnich", 1319-ben "Lechnicz", 1419-ben "Villa Nova Lechnicz" alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1319-ben birtokosa Kokos mester karthauzi szerzeteseket telepített ide, akik egészen 1563-ig működtek itt. 1612-ben palocsai Horváth György vásárolta meg a lechnici uradalmat. 1710 és 1782 között kamalduli remeték monostora működött a községben. 1787-ben 98 házában 574 lakos élt. 1828-ban 82 háza volt 598 lakossal. Lakói főként földműveléssel és fuvarozással foglalkoztak.

Vályi András szerint „LECHNICZA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt az ottan vólt Camaldulensis Atyáknak birtokok vala, lakosai katolikusok, fekszik Bélához más fél mértföldnyire, legelője, és mind a’ két féle fája van, határja leg inkább tavaszi vetést terem.” [2]

Fényes Elek szerint „Lechnicz, tót falu, Szepes vmegyében, Dunajecz mellett, Galliczia szélén: 648 kath. lak., kik sok gyolcsot szőnek, lazaczczal kereskednek. Kath. paroch. templom. Az idevaló hegyeken sok fejér, vagy ugynevezett kristály-gyémántok találtatnak. F. u. az eperjesi püspök és káptalan, s a helység nevet ád egy uradalomnak. Ut. posta Késmárk.” [3]

1910-ben 564, többségben szlovák lakosa volt, jelentős lengyel kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. A korábbi mezőgazdasági jellegű település egyre inkább üdülőtelepüléssé alakul át.

2001-ben 306 lakosából 301 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]