Szomolnokhuta
| Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) | |
 | |
| Szomolnokhuta katolikus temploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Gölnicbányai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1681 |
| Polgármester | Marián Pohly |
| Irányítószám | 055 65 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | GL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 485 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 495 m |
| Terület | 37,33 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 44′ 46″, k. h. 20° 46′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 46″, k. h. 20° 46′ 27″ | |
| Szomolnokhuta weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szomolnokhuta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szomolnokhuta (szlovákul: Smolnícka Huta, németül: Schmölnitze Hütte) falu Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Gölnicbányától 22 km-re délnyugatra, a Szomolnok-patak partján.
Története[szerkesztés]
A mai település környékén már évszázadok óta bányák működtek, ahol főként rézércet bányásztak. 1671-től a terület a Királyi Kamarához tartozott. 1681-ben említik először, nevét a Szomolnok-patakról kapta, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv smola (= gyanta) főnévből ered. A Csáky család birtoka volt, lakói bányászok, kohászok voltak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZOMOLNOKI HUTA. Szepes Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara.”[2]
Önálló községként 1828-óta szerepel az összeírásokban, akkor 189 házában 1368 lakos élt. A falunak fémfeldolgozáshoz szükséges ipara volt, hámorai működtek, ahol rezet, ólmot, higanyt, ezüstöt dolgoztak fel.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szomolnok-Hutta, Szepes vmegyében, egy részét teszi Szomolnoknak, 1437 kath. lak., s egy paroch. templommal.”[3]
A hámorok helyett 1863-ban nagyolvasztót építettek. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 1189-en, többségében németek lakták, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel.
2001-ben 508 lakosából 427 szlovák, 41 német volt.
2011-ben 466 lakosából 413 szlovák, 22 német és 18 cigány.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt temploma neoromán stílusban épült 1751-ben. Tornyát 1924-ben átépítették.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. május 17.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Gölnicbányai járás települései | ||
|---|---|---|
Gölnicbánya (Gelnica) | ||
Dénes (Úhorná) · Görögfalu (Závadka) · Gyónfalva (Hrišovce) · Henclófalva (Henclová) · Jekelfalva (Jaklovce) · Kluknó (Kluknava) · Kojsó (Kojšov) · Margitfalva (Margecany) · Merény (Nálepkovo) · Nagykuncfalva (Helcmanovce) · Nagysolymár (Veľký Folkmar) · Óvíz (Stará Voda) · Prakfalva (Prakovce) · Rihnó (Richnava) · Svedlér (Švedlár) · Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom) · Szomolnok (Smolník) · Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) · Zakárfalva (Žakarovce) |  | |
