Benyovszky Móric (utazó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benyovszky Móric
Móric-Benovský.jpg
Született
1746. szeptember 20.
Verbó
Elhunyt
1786. május 23. (39 évesen)
Madagaszkár
Foglalkozása felfedező
író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benyovszky Móric témájú médiaállományokat.

Benyói és urbanói gróf Benyovszky Móric (teljes nevén: Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost, Verbó, Nyitra vármegye, 1746. szeptember 20.[1][2]Agoncy, Madagaszkár, 1786. május 23.[3]) híres utazó, kalandor, emlékiratíró. Apja Benyovszky Sámuel, lovassági tábornok a császári hadseregnél, édesanyja báró Révay Róza. A családnak Lengyelországban is éltek rokonai.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Benyovszky kúria Verbón

Az egyik leghíresebb magyar utazó már egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az 1756. október 8-ai levosici ütközetben.[4] Jó előmenetelnek örvendhetett, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből. Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel az udvarnál. Mária Terézia a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül fosztotta meg Móricot birtokaitól és száműzte birodalma területéről.

Ő ekkor Lengyelországba ment. Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az ólublói vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta. Csapatával Zwaniecnál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a moldvai Chocimba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba. Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve, felvette a harcot a Stanislawow mellett útját álló orosz csapatokkal. A túlerővel szemben alulmaradt, orosz fogságba került. Kijevbe, majd Kazanyba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de Szentpétervárott elfogták és 1769. november 26-án újra elindították Szibéria felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg.

Kamcsatkai táj napjainkban

A kamcsatkai hónapok eseményei a legkevésbé tisztázottak életrajzában, és ezen időszakhoz fűződik a legtöbb valótlan feltételezés is, noha éppen kamcsatkai napjai tárták fel leginkább valódi jellemét, a szabadságeszme iránti lelkesedését és együttérzését az elnyomott népekkel. Itt elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a bolserecki fegyenctelepre száműzött cári tisztek bevonásával felkelést szervezett. Elfoglalta az erődöt, és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett, melyet egy kivételével valamennyi száműzött aláírt. E kiáltvány Oroszország addigi történelmének legforradalmibb felhívása, amely a későbbi forradalmi mozgalmak (Pugacsov-felkelés, dekabrista felkelés) manifesztumainak is mintául szolgált. A zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban.

Egy év múltán már Párizsban találjuk. További sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötődik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevű települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A madagaszkári tevékenysége is sokat vitatott kérdés e rendkívüli ember élettörténetében. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségéről. Mária Terézia 1778. április 3-án Bécsben kelt oklevelében magyar grófi méltóságot adományozott Benyovszky számára.

Kereskedelmi terveinek támogatóit előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedők szolgálatába állt Amerikában, és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette.

Emlékiratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékiratainak címoldala

Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordította le magyarra, ami 1888-1891-ben, 4 kötetben, Ráth Mór kiadásában Budapesten jelent meg.

The Memoirs and Travels of Mauritius August Count de Benyowsky, Magnate of the Kingdom of Hungary and Poland. One of the Chiefs of the Confederation of Poland. Consisting of his Military Operations in Poland, his Exile into Kamchatka, his Escape and Voyage from that Peninsula through the Northern Pacific Ocean, Touching at Japan and Formosa, to Canton in China, with an Account of the French Settlement, he was Appointed to Form upon the Island of Madagascar. Written by Himself. Translation from the Original Manuscript. London-Dublin, William Nicholson


Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részlet a Vivát, Benyovszky! című tévésorozat első részéből: Benyovszky Móric szerepében Jozef Adamovič
  • A magyarok mellett a szlovákok is magukénak tekintik, a budapesti és a pozsonyi televízió évtizedekkel ezelőtt közös filmsorozatot forgatott róla (Vivát, Benyovszky! - 1975).
  • Ugyanebben az időszakban a nyugat-német televízió is olasz és francia közreműködéssel sorozatot készített életéről Die unfreiwilligen Reisen des Moritz August Benjowski címmel.[5]
  • Kubassek János 2012-ben három részes cikksorozatot közölt életéről (Élet és Tudomány, 2012. 8-10.). Ebben írja madagaszkári utazásáról: „2010 áprilisában már semmi nyomát se találtam a Benyovszky által létesített erődítményeknek, de emlékezete még elevenen él a helyiek körében.”
  • Benyovszky (táncjáték), Szarka Tamás (szerző) , ősbemutató - 2008, Szegedi Szabadtéri Játékok [6]
  • 2012-ben dokumentumfilm készült viszontagságos életéről, Benyovszky Móric, Madagaszkár királya címmel (eredeti angol címe The Rebel Count).[7]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benyovszky Móric családfája[8]
gr. Benyovszky Móric
(Verbó, 1746. szept. 20.–
Agoncy, 1786. máj. 23.)
utazó, tábornok
Apja:
Benyovszky Sámuel
(Nagyszombat, 1703. jan. 28.–
Verbó, 1760. okt. 25)
huszár ezredes
Apai nagyapja:
Benyovszky Pál
(1669 –
Alszász, 1729. aug. 27.)
pozsonyi szolgabíró
Apai nagyapai dédapja:
benyói és urbanói
Benyovszky Mihály
(? –1682)
Apai nagyapai dédanyja:
marczelházi Pósár Mária
Apai nagyanyja:
Szulyovszky Mária[9]
Apai nagyanyai dédapja:
Szulyovszky Gáspár
(? – 1719)
Apai nagyanyai dédanyja:
királyfalvi Róth Mária
(? – Brutóc, 1729. nov. 7.)
Anyja:
b. Révay Anna Róza
(? –
Verbó, 1760. márc. 26.)
Anyai nagyapja:
b. Révay Boldizsár[10]
(? –1728. szept. 15.)
Anyai nagyapai dédapja:
b. Révay Elek
(1636 – ?)
királyi tanácsos
Anyai nagyapai dédanyja:
b. Révay Emerentia
Anyai nagyanyja:
Schlossberg Teréz[11]
Anyai nagyanyai dédapja:
Schlossberg János
Anyai nagyanyai dédanyja:
Majthényi Bora

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A verbói (Vrbové) római katolikus egyházközség keresztelési anyakönyve, 1746. év, szeptember hó.
  2. Kubassek János cikke szerint a pontos születési dátum nem határozható meg. (Élet és Tudomány, 2012/VIII.)
  3. Kubassek János cikke szerint "más források szerint 24-én". (Élet és Tudomány, 2012/X.)
  4. Mint életrajzában Jókai is írja: "Ez nem tartozik a lehetetlenségek közé. Az 1848-iki szabadságharczban is láttunk tíz éves hadnagyot (T. J. lapszerkesztő fiát), ki igen jól megállta a helyét. Benyovszky Móricznak az atyja, Sámuel maga is lovassági főtiszt volt; ki fiát Bécsben a katonai iskolában nevelteté: a kiütött örökösödési háborúnál valószínű, hogy a hadapródokat is mind a hadsereghez bocsáták, s így lehetett az, hogy Benyovszky Móricz már tíz éves korában megismerte a csatatér gyönyöreit."
  5. imdb.com – Die unfreiwilligen Reisen des Moritz August Benjowski. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  6. Táncjáték Benyovszky Móric viszontagságos életéről, 2008
  7. imdb.com – The Rebel Count. (Hozzáférés: 2013. december 2.)
  8. Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2006. 202–203. o. ISBN 963-9204-45-5
  9. Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2006. 558–559. o. ISBN 963-9204-45-5
  10. Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1862. 9. kötet, 696. o.
  11. Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1863. 10. kötet, 89. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benyovszky Móric (utazó) témájú médiaállományokat.