Tarcafő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarcafő (Torysky)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rangközség
Első írásos említés1284
PolgármesterJán Čarák
Irányítószám053 72
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség324 fő (2022)[1]
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság802 m
Terület6,99 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 20° 40′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 20° 40′ 30″
Tarcafő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarcafő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tarcafő (1899-ig Toriszka, szlovákul: Torysky, németül: Siebenbrunn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lőcsétől 14 km-re északkeletre, a Lőcsei-hegység déli részén, a Tarca partján fekszik. Határa mindig gazdag volt erdőkben, rétekben, legelőkben. Itt ered a Tarca-folyó, a település erről kapta a nevét.

Története[szerkesztés]

A falut 1284-ben IV. László király oklevelében „Tarchafeu” néven említik először. Az oklevél mindazonáltal nem bizonyítja a falu létezését, hiszen a Tarcafő nevet elsősorban a hely megjelölésére használja. A település területe a középkorban Lőcse városához tartozott. Lőcse város tanácsa 1537.május 3-án kelt határozatával úgy rendelkezett, hogy a városhoz tartozó ezen területet a vlach jog alapján ruszinokkal telepíti be. A korabeli források a falut „Torizka”, „Torizka alias Kystarcza”, illetve németül „Siebenbrunn”, azaz a Tarca hét forrása után Hétforrás néven említik. Lakói, akik később elszlovákosodtak Lőcse városának adófizetéssel és robottal tartoztak. A falu név szerint ismert első bírája 1551-ben egy bizonyos Jacko volt. A 16. században malom és fűrésztelep működött a területén, lakói juhtenyésztéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

1598-ban 28 ház állt a településen, ezzel már a nagyobb falvak közé tartozott. A ruszin lakosság a görögkatolikus hitet hozta magával. Első fatemplomuk a 17. században épült. 1663-ból ismert a falu első plébánosa: Szambronszky Lukács is, aki ebben az évben építteti fel a falu első plébániáját. A lakosság száma ezután is lendületesen gyarapodott, 1667-ben 47 jobbágyháza és 16 zsellérháza volt. A falu második fatemploma 1730-ban épült és Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. 1773-ban 67 ház állt itt. 1787-ben 88 házában 785 lakos élt. Szent Mihály látható a falu 1788-ból származó pecsétjén is, melyet a falu mai címere is megőrzött.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TORISZKA. Toris. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Lőtse Városa, lakosai katolikusok; határja meglehetős.[2]

Az iskola meglétéről az első forrás 1800-ból származik. A falu lakói hagyományosan állattartásból, pásztorkodásból, favágásból, fuvarozásból, fazsindely készítésből, szűcsmesterségből éltek, a nők pedig főként vászonszövéssel foglalkoztak. 1828-ban 185 háza volt 1336 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Toriszka, orosz falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez 2 1/2 óra, hegyek közt: 458 g. kath. lak. Lőcse város birja.[3]

1861-ben már kőből épült fel a falu mai temploma klasszicista stílusban, a Segítő Szűzanya tiszteletére. A növekedés lendülete csak a 19. század végén tört meg, 1880 és 1890 között ugyanis sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 886, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 416 lakosából 399 szlovák és 10 ruszin volt.

2011-ben 354 lakosából 209 szlovák és 129 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]