Hajtóka
| Hajtóka (Hajtovka) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1427 |
| Polgármester | Pavol Nosek |
| Irányítószám | 065 45 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 68 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 538 m |
| Terület | 3,05 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 17′ 45″, k. h. 20° 46′ 22″Koordináták: é. sz. 49° 17′ 45″, k. h. 20° 46′ 22″ | |
| Hajtóka weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Hajtóka (szlovákul: Hajtovka, ukránul Hajtúvka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Ólublótól 6 km-re keletre, a Poprád bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 14-15. század fordulóján keletkezett. 1427-ben Sáros vármegye adóösszeírásában „Ayathuagasa” néven említik először, ekkor 6 adózó portája volt, a palocsai uradalomhoz tartozott. Lakossága a 16. században elmenekült vagy elpusztult, később helyükre ruszinokat telepítettek ide. Ekkor szerepel mai nevén először „Haythofka” alakban. A palocsai uradalomhoz tartozott. Kicsi falunak számított, 1787-ben 27 háza volt 196 lakossal.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HAJDÚKA. Hajduska. Tót falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Plavnitzának szomszédságában, mellynek filiája, határja ha jol trágyáztatik, meglehetős termékenységű, fája, és legelője van.”[2]
1828-ban 35 háza volt 271 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel és halászattal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hajtuvka, orosz falu, Sáros vmegyében, Szepes vmegye szélén, a Poprád mellett: 73 romai, 214 g. kath. lak., fűrész- és lisztmalmokkal; fenyves erdővel. F. u. b. Palocsay Horváth. Ut. p. Eperjes.”[3]
Az első világháborúban 28 hajtókai harcolt, közülük öten estek el. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
Később is megőrizte mezőgazdasági jellegét, de lakói közül sokan Ólubló üzemeiben dolgoznak.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 207, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 90 lakosából 84 szlovák volt.
2011-ben 79 lakosából 57 szlovák és 13 ruszin.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szűz Mária Születése tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1872-ben épült, 1932-ben és 1963-ban megújították.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. április 13.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Az Ólublói járás települései  | |
|---|---|
Ólubló (Stará Ľubovňa) Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa) |
