Szepesremete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom)
Mníšek nad Hnilcom.JPG
Szepesremete - Szent Kereszt-templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Gölnicbányai
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1255
Polgármester Ľudovít Kujnisch
Irányítószám 055 64
Körzethívószám 053
Népesség
Teljes népesség 1688 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 43 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 431 m
Terület 39,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepesremete (Szlovákia)
Szepesremete
Szepesremete
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 48′ 15″, k. h. 20° 48′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 48′ 15″, k. h. 20° 48′ 15″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesremete (szlovákul: Mníšek nad Hnilcom, németül Einsiedel, lengyelül: Mniszek[2]) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában, Gölnicbányától 15 km-re délnyugatra a Gölnic partján. 2011-ben 1688 lakosából 1457 szlovák, 97 német és 37 roma volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek szerint határában már a bronzkorban, az i. e. 1300-750 körüli években is éltek emberek. IV. Béla 1255-ben kelt egyik oklevele a pálosok puszta kolostorát említi ezen a helyen, mely „Heremitory” néven szerepel. 1287-ben „Heremite”, 1338-ban „Remethe” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falut magát 1322-ben említik először a gölnici határban. Német bányászok alapították, aki a határában levő aranybányákban dolgoztak. Kezdetben főként aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak itt, később a vasérc termelés került előtérbe. Területe részben egy Konrád nevű gölnici polgár birtoka volt, aki svedléren is rendelkezett birtokokkal.

1338-tól királyi birtokként a szomolnoki uradalomhoz tartozott. 1465-ben több bányásztelepüléssel (Gölnicbánya, Szomolnok, Stósz) együtt a Szapolyai családé lett, akik szepesvár urai és szepesi ispánok voltak, így Remete is a szepesi váruradalom része lett. A 15. és 19. század között nemesi rangú bányászváros fejlett kézművesiparral. Céhai közül említésre méltó a mészárosok, asztalosok, bognárok és lakatosok céhe. A Szapolyaiak után 1531-ben előbb a Thurzók, majd 1638-től a Csákyak birtoka. 1787-ben 292 háza volt 2296 lakossal. 1828-ban 295 házában 2143 lakos élt. Lakói főként bányászok és vasmunkások voltak, akik a környék bányáiban és vaskohóiban dolgoztak. Vaskohója 1869-től gőzhajtással működött. 1884 után az itt termelt vasat már főként Szomolnokhután dolgozták fel.

Vályi András szerint " REMETE. Einsiedel. Mnizsek. Német Mezőváros Szepes Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Gölnitz vize mellett; külömbféle hasznos bányái vagynak, harmintzadja is van helyben, határja meglehetős, de néhol hegyes." [3]

Fényes Elek szerint "Remete, Einsidl, Mnissek, német bánya-város, Szepes vmegyében, Szomolnokhoz északra 1 1/2 mfdnyire a Göllnicz vize mellett: 781 kath., 1381 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplommal, gazdag vasbányákkal." [4]

1910-ben 1795, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

2001-ben 1691 lakosából 1399 szlovák, 148 cigány és 130 német volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesremete témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]