Margitfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margitfalva (Margecany)
Margecany.JPG
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Gölnicbányai
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1235
Polgármester Petrik Igor
Irányítószám 055 01
Körzethívószám 053
Népesség
Teljes népesség 1964 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 111 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 336 m
Terület 17,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Margitfalva  (Szlovákia)
Margitfalva
Margitfalva
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 48° 53′ 30″, k. h. 21° 00′ 50″
é. sz. 48° 53′ 30″, k. h. 21° 00′ 50″
Margitfalva weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Margitfalva (szlovákul Margecany) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában. 2011-ben 1964 lakosából 1857 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Gölnicbányától 8 km-re északkeletre a Hernád bal partján fekszik.

A margitfalvi víztároló

Története [szerkesztés]

Szlovák történészek szerint a Gölnic és a Hernád vidékén már a 9. – 10. században szlávok éltek. A település első említése 1235-ből származik. Birtokosa a Jekelfalussy család volt. Szent Margit tiszteletére szentelt temploma valószínűleg a 13. században épült. 1300-ban "Senthmargita", 1338-ban "Szent Margitha", 1353-ban "Zenthmargytaazzunfolua", 1460-ban "Margythfalwa" néven említik. Első szlovák említése csak 1588-ban történik Margycziany néven. Ebben az időben kerülhettek a szlovákok többségbe a településen. Az 1662 és 1710 között kitört járványok a lakosságot alaposan megtizedelték, korábbi jelentőségét csak a 18. század végén szerezte vissza. 1787-ben 65 házában 408, 1828-ban 71 házában 517 lakos élt. A község első pecsétje 1789-ből származik, felirata: "Sigil: Communitatis Margithfalva 1789"

Vályi András szerint "MARGITFALVA. Margetzen, Margeczani. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Jekelfalusi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Jekelfalvának szomszédságában, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék." [2]

Fényes Elek szerint "Margitfalva (Margetzan), tót falu, Szepes vármegyében, a Hernád és Gõlnicz vizek összefolyásánál: 517 kath. lak. Bányáiban ezüstöt is ásnak. F. u. a Jékelfalusy nemzetség. " [3]

Lakóinak egy része a 19. század vége óta a vasútnál dolgozik. 1910-ben 798, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott. 1918-ban spanyolnátha járvány pusztított a községben. 1960-ban a szomszédos Főnikszhuta községet csatolták hozzá.

Az 1963-as év döntő változást hozott a település életébe. Ekkor kezdődött el a Ruzsini víztározó építése. Mivel a falu mélyen feküdt, területe a tervezett tározó elárasztásra ítélt területébe esett. 1970-re megszűnt az ősi Margitfalva, csak a templom és a temető maradt meg belőle. A település új központja néhány száz méterrel arrébb épült fel.

Főnikszhuta nevű településrészét a 18. században a Rolló család alapította a környéken kitermelt réz feldogozására. 1879-ben a kohókat már csak faszén égetésére használták, majd 1885-ben végleg bezárták.

2001-ben 2035 lakosából 2006 szlovák volt.

Nevezetességei [szerkesztés]

  • Római katolikus temploma 1825-ben épült, a 20. század elején késő gótikus stílusban építették át, később modernizálták.
  • A falu mellett a Hernádon mesterséges tó van.
  • A község jelentősebb építményei Gölnicen ívelő kőhíd és a Hernádon át ívelő fahíd.
  • A főnikszhutai részen található Szlovákia leghosszabb villamosított vasúti alagútja.
  • A főmikszhutai kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, a 19. század elején bővítették.

További információk [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Margitfalva témájú médiaállományokat.

Források [szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés