Magyar katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar katolikus egyház
Hungary.Esztergom.Bazilika.1999.hires.jpg
A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház, a magyar katolikus egyház főszékesegyháza Esztergomban

Vallás kereszténység
Felekezet katolicizmus
Eredet Római katolikus egyház
Lelkészi vezető Erdő Péter
Tisztsége Esztergom-Budapesti érsek bíboros-prímás
Tagság 5 558 961 (2001)[1]
Alapítva 1000
Fő terület Magyarország
Székhely Esztergom, Mindszenty hercegprímás tere 2.
Technikai szám 0011

A(z) Magyar katolikus egyház hivatalos honlapja

A magyar katolikus egyház a római katolikus egyház magyarországi szervezeteinek összefoglaló elnevezése.

A kifejezés jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus egyház – katolikus szóhasználattal a világegyház – élén a római pápa áll, akinek az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van … az összes részegyházak és azok csoportjai fölött is”.[2] Ebből következően a magyar 'részegyház', ugyanúgy, mint az összes többi részegyházak, nem autonóm szervezet, mert ügyeiben (elvileg, és a jog által szabályozott esetekben – mint például a püspökök kinevezése – gyakorlatilag is) a pápa közvetlenül intézkedhet, ő tekintendő legfőbb fejének.

A világegyház elsődlegesen egyházmegyékre van osztva, ezek számítanak elsősorban „részegyházaknak”. Az egyes országok egyházaira alkalmazott elnevezések – mint például a „magyar katolikus egyház” – katolikus szempontból ilyen egyházmegyék másodlagosan létrehozott csoportjait jelölik, melyek kevesebb önállósággal bírnak, mint az egyházmegyék vagy akár ezeknek részei, a plébániák. A katolikus egyház szervezetben tehát tulajdonképpen nem létezik „magyar katolikus egyház”; a neki leginkább megfelelő állandó intézmény a Magyarország területén működő egyházmegyék püspökeiből álló „Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”.

Mivel a magyar katolikus egyház fogalmába beletartozik a katolikus világegyház Magyarország területén működő minden részegyháza, ezért beleértendőek nem csak a latin rítusú egyházmegyék, hanem az itt működő keleti katolikus részegyházak is, nevezetesen a görög katolikus és örmény katolikus egyházkormányzati egységek.

Polgári jogi szempontból a magyar katolikus egyház bíróságilag bejegyzett vallási csoport, melynek jogait a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyakorolja.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

381-ben az aquileiai zsinat elismert Pannóniában működő érsekségeket. A mai Magyarország területén tehát ekkortól működött egyházi szervezet, ami azonban nem jogelődje a későbbi magyar katolikus egyháznak.

A magyarok minden bizonnyal már Etelközben, a Kazár Birodalomban találkoztak a keresztény egyistenhittel. Itt Szent Cirill és Szent Metód közvetítésével ismerhették meg a magyar előkelők a kereszténység tanítását.[forrás?]

A honfoglalás után a latin és a bizánci kereszténység egyaránt hatott a magyarságra. Géza fejedelem (972-997) a nyugati kereszténység felvétele mellett döntött, azonban bizánci térítés is történt, főképp az erdélyi gyula kapcsolatai miatt. Az első bizánci térítő Hierotheosz volt, az első nyugati pedig Sankt-Gallen-i Brúnó. Querfurti Brúnó (más néven: Bonifác) német szerzetes 1003 után több hittérítő utat tett Magyarországon. Brúnó a fejedelmet, Gézát és ötszáz hívét keresztelte meg. Géza egyetlen püspökséget tartott fenn a Dunántúlon.

Szent István király idejében a passaui püspök és a salzburgi érsek azon vitázott, hogy melyikük vonja fennhatósága alá az újonnan megtérített országot, a magyarországi egyházat. Végül is önálló magyar egyház szerveződött. A új magyar egyház szervezésében valószínű Szent Adalbert segédkezett, itáliai szerzeteseivel. A hagyomány szerint István korában már tíz püspökség működött, amelyeknek elrendezése egybevágott a királyi megyerendszerrel. 1001-től elsőként a veszprémi, majd a győri és esztergomi egyházmegye kialakítása történt meg. Majd a pécsi, egri, erdélyi, kalocsai, csanádi (első püspöke Szent Gellért volt), bihari (ebből lett később a váradi), és a váci egyházmegyék alakultak meg első királyunk korában. Egy királyi törvény elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Ez a rendelkezés egyszersmind bevezette a vasárnapi munkaszüneti napot, a szentmiselátogatás kötelezettségével. 1020 körül jelennek meg a egyházi oktatási rendszer kezdeteire utaló első feljegyzések. A papság a király által bevezetett tizedből és a sókereskedelemből tartotta fenn magát.

Szent István halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot. Ez a gesztus egyúttal azt a szándékot is kifejezte, hogy, miközben vallási téren a nyugati rítusú egyházhoz való csatlakozás mellett döntött, meg kívánta őrizni az ország függetlenségét a pápaság politikai befolyásától (amit Péter apostol oltalmának kérése fejezett volna ki). A király halála után 1046-ban tört ki a Vata-féle pogánylázadás, melynek során Szent Gellért püspök (Beszteréd és Bőd püspökökkel együtt) vértanúhalált halt (1046. szeptember 25.). Ebben a korban természetes volt, hogy egyháziak aktívan részt vettek a politikában, beleértve akár a hadvezetést is, mint Ugrin érsek a muhi csatában.

VII. Gergely pápa idejében bontakozott ki az invesztitúraharc, azaz a pápa és a világi uralkodók küzdelme a püspökök kinevezésének jogáért. Magyar részről Kálmán király 1106-ban lemondott erről a jogáról a pápa javára, cserében a pápának tudomásul kellett vennie Horvátország bekebelezését. A később kialakult püspökkinevezési gyakorlat az volt, hogy a király jelölhette ki a személyt, aki azonban csak a pápai megerősítéssel iktatódott be jogaiba.

1378-ban, az első nyugati egyházszakadás során Magyarországon a „törvényes” római pápát ismerték el és támogatták. Zsigmond király viszont 1404-ben kiadta az ún. királyi tetszvényjogot (placetum regium) tartalmazó rendeletét, melyben magának követelte az ellenőrzést a pápai bullák hazai kihirdetése felett (főként a birtokadományozások királyi kézben tartásának szándékával). Ezt a királyi (állami) jogot az egyház soha nem ismerte el. Hunyadi Mátyás alatt is élénkek voltak Magyarország kapcsolatai a pápai udvarral – mint általában Itáliával –, azonban a király érdeklődése következtében nem annyira a hit kérdései, mint inkább a reneszánsz kultúra állt a középpontban.

Kettős szorításban Mohács után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1520-as évektől Magyarországra is eljutottak a reformáció tanai. 1523-ban a köznemesség a budai országgyűlésen a lutheránusokat eretnekeknek és "Szűz Mária ellenségeinek" nyilvánította. Egy évvel Mohács előtt a rákosi országgyűlés máglyahalállal büntetendőnek bélyegezte a protestáns tanok terjesztését: "Mind ki kell irtani...meg kell égetni őket!" Azonban ezeket a törvényeket 1526 áprilisában eltörölték.

A mohácsi csata következményei az egyházra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztusban a török győzelmet aratott Mohácsnál. Az egyház két érsekét és öt püspökét vesztette el. A kettős királyválasztás megbontotta az egységet, és bár mindkét király katolikus volt, elnézték a nemesek vallásválasztását. Mivel mindkét király a saját embereit akarta a posztokra helyezni, a katolikus hierarchia összeomlott, mert az egyházmegyék püspökei nem maradtak megyéikben. Emiatt az egyházi tizedet hadi célokra fordították. Néhány évtized múlva a Kárpát-medence lakosságának többsége valamelyik protestáns felekezet követője lett. Így Buda török kézre jutása után egy évvel, 1542-ben Baranya megyében csak 84, míg a század végére a váci egyházmegyében már csak 13 katolikus pap működött. Katolikus püspök is csak 3-4 volt ezekben az időkben az országban. Mivel a püspökök szenteltek papokat, kénytelenek voltak nős papokat is szentelni.[forrás?] A vidéki főurak, látva a káoszt, betelepedtek a kolostorokba, elbirtokolták azok javait. A református prédikátorok első nemzedékének felkészültsége messze felülmúlta a korabeli katolikus papokét, és fáradhatatlanul dolgoztak. Sikerüket a közérthető prédikációs nyelvezetnek és a biblianyomtatás miatti képzettségnek köszönhették. A török is inkább a protestánsokat támogatta, hogy a régi rend minél jobban fellazuljon. Egyedül a ferenceseket tűrte meg. A török időkben így leginkább a Gyöngyösről és Szegedről, a ferences kolostorokból kirajzó szerzetesek nyújtottak vigaszt a megmaradt katolikus lakosságnak. Ebben az időszakban alakult ki a "licenciátusok" intézménye a hódoltsági területeken: papok hiányában világi, családos férfiak kaptak engedélyt arra, hogy – a misézés és gyóntatás kivételével, amit csak fölszentelt pap végezhet – lelkipásztori munkát folytassanak, azaz kereszteljenek, eskessenek, temessenek, ájtatosságokat vezessenek, prédikáljanak.

Erre a kettős szorításra a katolikus ellenreformáció volt a válasz, melynek magyarországi kezdete Rudolf király 1576-os trónra lépéséhez köthető.

Hármas szorításban, háborús időszak (1648–1711)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1650-60-as években tovább gyengült Magyarország. II. Rákóczi György sikertelen hadjárata (1657) és a török-tatárdúlás Erdélyben (1660), a török újabb hadjárata (1663), a sikertelen Wesselényi-féle összeesküvés (1670) alatt gyakorlatilag csak periférikusan működött a hitélet. 1671-1681 között perekkel kényszerítették a protestáns lelkészeket áttérésre, többeket gályarabságra ítéltek. A legnagyobb felháborodás az osztrákok ellen volt, akik gazdasági és politikai szövetséget kötöttek a törökkel (1664 vasvári béke). Azonban a török elbizakodottságában megtámadta Bécset 1684-ben. Európa erre már felfigyelt, a római szentszéknek, a római pápa hatalmas diplomáciai munkájának köszönhetjük Magyarország török elleni felszabadulását. Létrehozta ugyanis a török ellen a Szent Ligát, mely egy egyesült keresztény hadsereget állított fel, és a törökök által megszállt Buda ellen indult és 1686-ban felszabadította Budát. Az igencsak megfogyatkozott lakosság miatt Kollonich Lipót püspök elrendelte a dél-német tartományokból való betelepítést. Ekkor érkeztek Buda környékére, a Balaton-felvidékre, Bácskába, Baranyába német katolikusok. Így a századfordulón már 5 millió katolikus és a 2 millió protestáns fő volt az ország lakossága.

Magyarország felszabadításával nem múlt el a Habsburgok magyar- és protestánsellenessége, sőt úgy érezték, eljött az idejük, és bevezették az abszolutizmust. Az egyházmegyék újraszerveződtek. A nulláról kellett újra megteremteni Csanád, Kalocsa, Pécs, Várad, Vác egyházmegyéit. Ugyanakkor csak akkor ismerte el az osztrák udvar a földesurak jussát, ha papírral igazolták földjeiket. Ha nem tudták egy osztrák főnemes kapta.

Erre tört ki a Rákóczi-szabadságharc 1703-ban. Rákóczi, mélyen vallásos ember volt, még a seregének zászlaira is Szűz Mária oltalmát kérő mondatokat hímeztetett.

Fellendülés (1711–1780)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadságharc elmúltával dinamikusan újjászervezték a plébániákat, és beindult az a templomépítési folyamat, ami országszerte a mai magyar barokk templomainkat jellemzi. Ezt az időszakot a súlyos paphiány sújtotta. Mária Terézia magyar királynő újra rendezett néhány egyházmegyét, így osztott az esztergomiból rozsnyóira, szepesire és a besztercebányaira, melyet a pápa hagyott jóvá. Az oktatásban a piaristák Csorna városában, pálosok Pápa és Sátoraljaújhely városaiban, domonkosok Vasvár, bencések Modor, ferencesek Baja, minorita ferencesek Arad, Miskolc, Nyírbátor, Erdélyben és Kézdivásárhely-Kanta városaiban kezdték meg oktatói tevékenységüket.

Visszaszorulás a kapitalizmus terjedési korszakában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. József által 1781-ben kiadott „türelmi rendelet” engedélyezte más felekezetek tagjainak nyilvános vallásgyakorlását is – majd 1848-ban a XX. törvénycikk kimondta, hogy Magyarországon nincs uralkodó vallás. Elindul a szekularizáció.

1848 márciusában megszűnik a tized a római katolikus egyház Szent István király óta fennálló jussa.

A katolikus pártok kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A századforduló előtt az egyház figyelmét az egyházpolitikai törvények és a felgyorsult népszaporulat kötötte le. A képviselők polgári házasságot akartak és vallásszabadságot. Szapáry Gyula miniszterelnök és a király ugyan katolikus érdekeket képviseltek, azonban Szapáry lemondásával Wekerle Sándor, az új miniszterelnök elfogadtatta a törvényt, bár a katolikusok bíztak még a király vétójában, de ő is aláírta a törvényt. A törvény legaktívabb ellenzői voltak Schepper György rozsnyói püspök, és Zichy Nándor gróf. A pápát biztosították, hogy harcolni fognak a törvény ellen. Emiatti szolidaritásból írta meg XIII. Leó pápa a Constanti Hungarorum kezdetű enciklikát 1893. szeptember 2.-i dátumozással. A katolikus egyház nem volt képes megfelelni a felgyorsult kor eseményeinek, ezért megrendezték a pesti Vigadóban az első katolikus nagygyűlést, melynek szervezésében ott találjuk gróf Eszterházy Miklós Móricot is, és jelen voltak a püspökök is. Válaszul a kormány szabadelvű felvonulást tartott. Megalakult 1895. január 29.-én a Katolikus Néppárt. Céljuk az egyházpolitikai törvények revíziója és katolikus autonómia. Miről is volt szó? A törvénybe nem lehetett beleírni azt, amit Jézus írt elő, hogy a házasság felbonthatatlan? "Amit Isten összekötött azt ember ne válassza szét." A másik probléma, hogy először a polgári esküvőt kellett megtenni, és csak utána másodsorban az egyházit. Ez a magyar egyháznak úgy tűnt, hogy az már nem is olyan fontos, másodlagos.

1896-ban 17 képviselő, 1901-ben 25 képviselő, majd 1906-ban hatalomra került a Katolikus Néppárt. A keresztényszocialista mozgalom alapítója Prohászka Ottokár volt, a növekvő marxista hatás ellensúlyozására. A mozgalom csúcspontja 1907-ben volt. A földmunkások megsegítésére megalakították a Szocialista Földbérlők Bankját, mely több tízezer ember megélhetését megkönnyítette. Ezt a kapitalista nagybirtokosok nem nézték jó szemmel.

Gyors népességszaporulat hatása az egyházra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban Pesten 7 plébánia jutott 410 ezer hívőre. A váci egyházmegye megnégyszereződött a 19. században. A rendházak siettek a megnövekedett népesség kiszolgálására.

Hitélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek a korszaknak nagyhatású szónoka Prohászka Ottokár, aki nagy lendülettel prédikált. Kiváltképp arról, amiről a kor embere is gondolkozott, a tudomány előrehaladtával újabb kérdések merültek fel az emberekben a hittel kapcsolatban. Prohászka előre helyezte a hit fontosságát a tudás ellenében.

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bubics Zsigmond már 1893-ban javasolt egy ütőképes katolikus sajtót, amely képes megfelelni az egyházellenes lapokkal szemben. Elindulnak sorra a lapok. A Néppárt lapja 1896-ban, Az Alkotmány, az Új Lap, majd 1910-ben már ötven körüli katolikus lap volt, azonban kis példányszámúak, mert a professzionálisan szerkesztett liberális lapokkal nem tudták felvenni a versenyt. A katolikus sajtóvállalatot Bangha Béla alapította meg 1917-ben. Célja az egyházellenes támadások kivédése volt. Számos lapot alapított vagy volt a szerkesztője, mint például a Mária Kongregáció, a Sajtó, a Magyar Kultúra sajtótermékeknél. Létrehozták a Katolikus Tudósítót - mely később a ma is működő Magyar Kurír lett - , hogy a vallásos hírek ne a liberális hírszolgálaton menjenek keresztül.

Két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trianoni békeszerződés után 1920-ban az egyház elvesztette birtokainak a felét. Mivel Horthy törekvésével egybeesett az egyház érdeke is, ezért Horthyt támogatta az egyház. Bár támogatták kezdetben IV. Károly magyar király visszatérését, de reális esélye nem volt, így Csernoch János hercegprímás a kormány felkérésére lebeszélőleg beszélt vele Tihanyban, mondjon le visszatérési szándékáról.

A háború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborúban Magyarország ugyan megpróbálta magát függetleníteni a fasiszta Németországtól, de nem sikerült. Hothy leállította a deportálásokat, de Szálasi újra megindította. Serédi Jusztinián hercegprímás 1942-ben az ember szabadságáról, személyi jogainak előadásában kinyilvánította, hogy a katolikus egyház nem ismeri el azt, hogy alacsonyabb fajok legyenek, elítéli a deportálásokat, és azok akik részt vesznek ezekben az ember ellenes cselekedetekben megtagadja a szentségek kiszolgáltatását - (a bűnbánat utáni szentáldozást pl.) - és az egyházi temetést. Majd a böjti körlevélben tiltakozott a népirtás és deportálás ellen. A németek felszólították a magyar kormányt tegyen lépéseket Serédi semlegesítésére. A magyar kormány a szólásszabadságra hivatkozva nem tett semmit. Serédi rádió beszédben - melyet Londonban a BBC megismételt német nyelven - majd tárgyalást kezdett a sárga csillag viselés rendeletnek visszavonására és törvénytelennek mondta Szálasit, nem esküdött fel rá. Szálasi látva a keresztény összefogást leállította a deportálásokat, de a városokat nem kímélte meg a túlkapásaitól, ember ellenes tevékenységeitől. A katolikus egyház fellépése miatt meg tudta menteni azokat a keresztényeket, akiket származásuk miatt zsidókká nyilvánítottak. A keresztény egyházak egységes kiállása - református egyházból Ravasz László volt a legaktívabb -, miatt Magyarország keresztény lakossága bujtatások miatt több mint 120 ezer zsidót menekített meg a biztos haláltól.

A szocialista rendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyház a háború után egy még nagyobb ellenfelet kapott, azt a fajta ateizmust, ami a kereszténység megszüntetésére tört. A kommunizmus a hűbérrendszer és vagyonfelhalmozás ellen volt. A kereszténység bűnének kiáltották ki még a barokk korban kialakult túlzó díszítések alapján a vagyonfelhalmozást és a nép befolyásolását. A propagandában a papokat a gúny tárgyává tették, 1945-ben az egyház földjeit államosítják. Mindezek irányvonalát Moszkva diktálta Magyarországnak, és a magyarországi ateisták voltak kiszolgálói ennek a korszaknak:

1948 végén letartóztatják Mindszenty József bíborost és koncepciós perben elítélik. 1956-ban szabadították ki pár napra, majd az amerikai követségre menekült, ahonnan 1971-ben Rómába került. Élete végéig Bécsben élt.
1950-ben állami oldalról megvonják a szerzetesrendek java részének „működési engedélyét” (a gyakran használt „feloszlatás” pontatlan kifejezés ez esetben, mert az az egyházi hatóság általi megszüntetést jelentené), a rendek 1989-től működhetnek újra legálisan.
1950. augusztus 30-án a püspöki kar a kormánnyal a Vatikán hozzájárulása nélkül kötött (ezért egyházjogi szempontból nem szabályos) megállapodásban elismeri a Magyar Népköztársaság államrendjét és kötelezi magát, hogy nem engedi meg „a hívők vallásos érzületének és a katolikus egyháznak államellenes politikai célokra” való felhasználását.
1951-ben a püspöki kar elfogadja az ún. „állameskü” letételét az 1949-es alkotmányra, tudomásul veszi, hogy a főpapokat csak az Elnöki Tanács hozzájárulásával lehet kinevezni és kinyilvánítja, hogy helyesli a békepapi mozgalmat.
1964. szeptember 15-én A Szentszék és a magyar állam képviselői aláírják az ún. „részleges megállapodás”-t, mely lényegében az 1950-es, jogilag tisztázatlan státuszú dokumentum főbb pontjait szentesíti. Ennek nyomán lehetővé válik a megüresedett püspöki székek betöltése, az egyház és az állam viszonya azonban lényegében nem változik Magyarországon.
1969-ben vezetik be a II. vatikáni zsinat reformjait követő mai liturgiát a katolikus egyházban. Legnagyobb hatású újításai: a misézés ezentúl latin helyett a nép nyelvén történik, a miséző pap nem a híveknek háttal, hanem a néppel szemközt állva vezeti a szertartást, a szentírási olvasmányok három évenként visszatérő rendben (A, B és C év) követik egymást, egyszerűsödik és érthetőbbé válik a liturgia.

1989. június 30-án az Elnöki Tanács jogutód nélkül megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, egyúttal az egyházi állásokhoz való állami hozzájárulás kötelezettségét is (bizonyos kivételekkel, például a püspöki kinevezések esetében). Július 1-jén megszűnt az egyházi kiadói tevékenység, és a sajtótermékek ellenőrzése. 1990. február 6-án Paskai László bíboros és Németh Miklós kormányfő közös nyilatkozatban bontották fel az 1950. augusztus 30-án aláírt egyezményt.[3]

A rendszerváltás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990. június 6-án az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vették a Magyar Katolikus Egyházat.[3] Az év folyamán Magyarország diplomácia kapcsolatot létesített a Szentszékkel, a püspöki kar pedig „A keresztények részvétele a társadalmi megújulásban” című körlevelében összegezte az egyház előtt álló feladatokat. 1991-ben az Országgyűlés törvényben szabályozza az államosított egyházi ingatlanok tulajdonviszonyának rendezését.[4]

II. János Pál pápa 1991-ben apostoli látogatást tett Magyarországon, melynek állomásai Budapest, Esztergom, Pécs, Máriapócs, Debrecen és Szombathely voltak.[4] 1993. május 30-án kelt Hungarorum Gens kezdetű apostoli konstitúciója lefektette a magyarországi katolikus egyházmegyék jelenlegi határait;[5] több egyházmegye határai módosultak, két új egyházmegye – a debrecen-nyíregyházi és a kaposvári – és egy új érsekség – a veszprémi – jött létre. A pápa 1996-ban újra Magyarországra látogatott, és felkereste az 1000 éves fennállását ünneplő Pannonhalmi Bencés Főapátságot.[4]

1992-ben létrejött a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 1994-ben újra felállították a tábori püspökséget. 1997-ben a Vatikán és a Magyar Köztársaság megkötötte a Vatikáni szerződést, amely szabályozza az egyházi intézmények állami finanszírozását és az ingatlankárpótlás lezárását.[4]

2005-ben fellángolt a vita egyes egyházi személyeknek a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveivel való együttműködéséről.[6]

Az egyházmegyék kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent István által alapított (hagyomány szerinti) egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Későbbi, középkorban alapított püspökségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újkori alapítású ill. ekkor érsekségi rangra emelt egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. vatikáni zsinat óta a püspökök ún. püspöki konferenciákban dolgoznak. Általában egy adott terület, például egy ország püspökei alkotják az adott terület püspöki karát. A püspöki kart (konferenciát) az elnök vezeti. Magyarországon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia működik.

Egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország latin rítusú katolikus egyházmegyéi a görög rítusú egyházmegyék székhelyeinek jelölésével

A katolikus közösségek, plébániák területi alapon egyházmegyékbe szerveződnek. Magyarországon 4 érsekségben 13 egyházmegye működik, ezeken kívül két további egyházmegye létezik: a Katonai ordinariátus és a Szentszéknek közvetlenül alárendelt Pannonhalmi Bencés Főapátság.

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Katolikus Egyház intézményei:[7]

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyház által végzett szakpasztorációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdálkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevételi forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját bevételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1994-es rendelkezése szerint a hívők az egyház anyagi szükségleteinek fedezésében önkéntes egyházi hozzájárulás útján vesznek részt (ezt gyakran egyházi adónak is nevezik, de valójában nem az). Ennek javasolt mértéke a kereső hívők éves átlagkeresetének 1%-a.[8]

Az adományok további formái a perselypénz, valamint a stólapénz. Utóbbit az egyházi szolgáltatásokért fizetik, és nagyobb részét a pap kapja, aki részben ebből fedezi megélhetési költségeit.[9]

Állami támogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közfeladat-ellátás közvetlen támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam közvetlenül is támogatja az egyházak közfeladatot ellátó tevékenységét:

  • az egyházi oktatási intézményeket normatív és kiegészítő támogatással;
  • az egyházi felsőoktatást;
  • az egyházak szociális, egészségügyi és kulturális intézményeit;
  • az ország kulturális örökségének részét képező egyházi épületek rekonstrukcióját, valamint egyéb egyházi célú beruházásokat.[10]

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény szerint „Az egyházi intézményfenntartók által ellátott nevelési-oktatási, felsőoktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységek központi költségvetési finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik.”[11]

Hitéleti jellegű tevékenység támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Személyi jövedelemadó 1%-a[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-ben 602 ezer fő ajánlotta fel személyi jövedelemadója 1%-át a katolikus egyház számára, összesen 2,8 milliárd forint értékben.[12] 2012-ben a felajánlók száma 605 700 főre nőtt, a felajánlott összeg azonban 2,3 milliárd forintra csökkent.[9] 2013-ban 2,5 milliárd forintra emelkedett a felajánlott összeg, mely 655 898 adózó felajánlásából származik.[13]

A Horn-kormány alatt aláírt Vatikáni megállapodás szerint az állam az 1%-okból befolyt összeget támogatásként megduplázza.[9]

Egyházi ingatlanok helyzetének rendezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Horn-kormány lehetővé tette, hogy azok az egyházak, amelyeknek az ingatlanvagyonát a Rákosi-korszakban jelentős részben államosították, a visszajáró ingatlanok egy részéről örökjáradék fejében lemondjanak. A lehetőséggel többek között a katolikus egyház is élt, így azon ingatlanok fejében, amelyekről lemondott, az államtól 1998 óta örökjáradékot kap. Az eredeti megállapodás szerint a járadék értéke évente az infláció mértékének megfelelően növekszik, 2010 végén a második Orbán-kormány azonban 5 milliárd forinttal megemelte a katolikus egyháznak kifizetendő összeget, így az 2011-ben elérte a 10,2 milliárd forintot. 1998 és 2011 között a katolikus egyház összesen 55 milliárd forint örökjáradékot kapott.[14]

Hitoktatás támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam támogatja a hitoktatást, az átlagos pedagógus órabér figyelembe vételével, a tanulók és a csoportok létszáma alapján.[15]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A népesség vallás, felekezet, nemek és korcsoport szerint (magyar nyelven). Népszámlálás 2001. Központi Statisztikai Hivatal, 2001. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  2. Az egyházi törvénykönyv. Szent István Társulat, Budapest, 2001
  3. ^ a b Magyar Katolikus Egyház (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  4. ^ a b c d Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház évszázadai – XX. század (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  5. ^ a b Egyházmegyék (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  6. Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház évszázadai – XXI. század (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  7. Katolikus intézmények (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 23.)
  8. egyházi adó (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  9. ^ a b c Sághy Erna: Dőzsölők és szűkölködők - Miből gazdálkodnak az egyházak? (magyar nyelven). Figyelő, 2012. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. március 26.)
  10. Rixer, i. m. 6–10. old.
  11. 1997. évi CXXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről (Hatályos: 2013.01.01 -) (magyar nyelven) pp. 5. § (1). Nemzeti Jogszabálytár. (Hozzáférés: 2013. március 26.)
  12. Élő Anita, Szőnyi Szilárd (2012. április 26.). „Szegény az eklézsia”. Heti Válasz XII (17), 33. o. ISSN 1587-0804. Hozzáférés ideje: 2012. április 30.  
  13. Újra a katolikus egyház vitte a legtöbb szja-t (magyar nyelven). Index, 2013. október 28. (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  14. Czene Gábor: Felpumpált egyházi járadék (magyar nyelven). Népszabadság, 2012. április 23. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  15. Rixer, i. m. 10–14. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]