Angelo Rotta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angelo Rotta
Született 1872. augusztus 9.[1][2]
Milánó[1]
Elhunyt 1965. február 1. (92 évesen)[1][2]
Vatikán[1]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1965. február 1.)
  • olasz (1872. augusztus 9. – 1946. június 18.)
Nemzetisége olasz
Foglalkozása
Tisztsége
  • címzetes érsek (1922. október 12. – 1965. február 1.)
  • katolikus érsek (1922. november 1. – )
  • apostolic nuncio to Panama (1923. október 13. – 1925. május 9.)
  • Apostolic Nuncio to Turkey (1925. május 9. – 1930. február 19.)
  • magyarországi apostoli nuncius (1930. február 19. – 1945. április 6., Magyarország)
Kitüntetései
  • Commander with Star of the Order of Merit of the Republic of Poland
  • Világ Igaza díj (1997. július 16.)[2]
magyarországi apostoli nuncius
Vallása latin rítusú katolikus egyház
Pappá szentelés 1895. február 10.
Püspökké szentelés 1922. november 1.
Szentelők
  • Pietro Gasparri (főszentelő)
  • Jules Tiberghien (társszentelő)
  • Carlo Cremonesi (társszentelő)

Hivatal közép-amerikai apostoli internuncius
Hivatali idő 1922–1925
Elődje Giovanni Battista Marenco
Utódja Giuseppe Fietta

Hivatal törökországi apostoli delegátus
Hivatali idő 1925–1930
Elődje Ernesto Eugenio Filippi
Utódja Angelo Giuseppe Roncalli

Hivatal magyarországi apostoli nuncius
Hivatali idő 1930–1945
Elődje Cesare Orsenigo
Utódja Angelo Acerbi (45 év után 1990-től)
Szentelt püspökök
Giovanni Francesco Filippucci1927. március 25.
Kovács Vince1940. szeptember 22.
Társszentelt püspökök
Giovanni Battista Rosa1922. december 17.
Luigi Arrigoni1946. július 28.
Pietro Sigismondi1950. január 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo Rotta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktáblája a budai Várnegyedben

Angelo Rotta (Milánó, 1872. augusztus 9.Vatikán, 1965. február 1.) olasz katolikus pap, magyarországi apostoli nuncius 1930-tól 1945-ig. Elsősorban az 1944-es embermentésben játszott szerepe miatt ismert.[3]

Pályafutása[szerkesztés]

A milánói középiskolai évek után Rómában tanult filozófiát és teológiát. 1895. február 10-én szentelték pappá. Ezt követően különböző egyházi hivatalokat töltött be.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1922-ben XI. Piusz pápa thébai címzetes érsekké és közép-amerikai apostoli internunciussá (pápai küldötté) nevezte ki. November 1-jén szentelte püspökké Pietro Gasparri bíboros, Jules Tiberghien és Carlo Cremonesi érsekek segédletével. Ebben a minőségében 1925-ig képviselte az Apostoli Szentszéket Costa Ricában, Hondurasban, Nicaraguában, Salvadorban és Panamában. 1925-től törökországi apostoli delegátusként szolgált Isztambulban.

Magyarországi apostoli nuncius[szerkesztés]

1930 márciusától Magyarországon képviselte a Szentszéket nunciusként. 1939-ben támogatta a lengyel menekülteket, köztük zsidókat is.[4]

1944-től a Vatikán képviseletének vezetőjeként a zsidók mentésének egyik fő alakjává vált,[3] a semleges államok diplomatái közül elsőként gyakorolt nyomást a magyar kormányra a zsidóellenes politika ellen.[4] Személyes szerepvállalása aktívabb volt más országok vatikáni képviseleteinél, ugyanakkor XII. Piusz pápa is kézzel írt levélben szólította fel a lehető legtöbb zsidó megmentésére.[3] Többször is határozottan követelte a nyilas kormány vezetőinél a zsidók deportálásának és a velük szemben elkövetett atrocitásoknak a leállítását.[3][4] Már 1944 áprilisában éles hangon tiltakozott a magyar külügyminisztériumnál a deportálások előkészítése miatt:

a Szentatya mély fájdalommal látja, hogy Magyarország is, amelyet eddig keresztény nemzetként magasztaltak, olyan útra tévedt, amely ellentétes az Evangélium tanításával[3]

Amikor a diplomáciai fellépések nem vezettek eredményre, a Nemzetközi Vöröskereszttel és más külföldi diplomatákkal együtt folytatta az üldözöttek mentését: úgynevezett védett házakat jelöltek ki,[3] és (az engedélyezett 2500 helyett) 19 000[4] vatikáni menlevelet osztatott szét a veszélyben lévők között. Hivatalosan a Vatikán csak a már a háború előtt átkeresztelkedettekért és a vegyes házasságban élőkért állt ki – ez a korlátozás a német hatóságok által szabott feltétel volt – a gyakorlatban ugyanakkor próbáltak minél több emberen segíteni, felekezetre való tekintet nélkül.[3] Együttműködött Giorgio Perlascával és Nina Langlettel is.[4] Október 20. körül csatlakozott hozzá és vált a jobbkezévé ebben a szolgálatban Baranski Tibor kispap.[3] Újvári Sándornak biankó oltalomleveleket adott, hogy a Budapestről Bécs felé tartó halálmenetbe besoroltaknak segítsen.[4] Saját házában kétszáz személyt rejtegetett. 1945 februárjában sikertelenül próbálta fegyverszünet kötésére rávenni Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornokot.

1945 áprilisában a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, a szovjet hatóságok nyomására, kiutasította Magyarországról.[5]

Az Államtitkárság hivatalnoka[szerkesztés]

Ezután a Vatikánban szolgált, többek között a Keresztény Egység Titkárságának tagjaként. Már 84 éves is elmúlt, amikor 1957-ben végleg visszavonult a diplomáciai szolgálatból. 92 éves korában hunyt el Rómában.

Emléke[szerkesztés]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Angelo Rotta üdvözlő beszéde a XXVIII. Országos Katolikus Nagygyűléshez; Ny., Bp., 1939
  • Rótta Angelo beszéde. Elmondotta latin nyelven Salgótarjánban a ferences plébánia-templom munkások emelte új oltárának felszentelése alkalmával tartott munkás ünnepélyén; s.n., Salgótarján, 1940

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
  2. a b c The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
  3. a b c d e f g h Kolozsi Ádám: Erkölccsel terrorizáltam a gazembereket (magyar nyelven). Index.hu, 2018. január 1. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
  4. a b c d e f g Rotta Angelo (1872–1965) (angol nyelven). The Righteous Among The Nations. Jad Vasem, 2018. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
  5. Rotta, Angelo (magyar nyelven). Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2018. március 31.)

További információk[szerkesztés]