Nemzetközi Vöröskereszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
International Committee of the Red Cross
Emblem of the ICRC.svg

Mottó menekültek, és hadifoglyok megvédése
Alapítva 1863
Típus Magán humanitárius szervezet
Székhely Genf, Svájc
Vezetők Jakob Kellenberger, Elnök
Angelo Gnaedinger, Főigazgató
Költségvetés CHF 822,8 millió (2004)[1]
146.9 m for headquarters
675.9 m for field operations
Dolgozók száma 1330 (2004)[2]

Az International Committee of the Red Cross weboldala

A Nemzetközi Vöröskereszt (angolul International Committee of the Red Cross, rövidítése ICRC) a pártatlanság, semlegesség, emberiesség, egyetemesség és önkéntesség egység elvei alapján működő nemzetközi segélyszervezet.

A 19. század végi megalakulása óta megszakítás nélkül háborúban és békében egyaránt tevékenykedik. Ennek köszönhetőek azok a nemzetközi egyezmények, amelyek szabályozták - az egyezményhez csatlakozó országok részére kötelezően előírt - az ellenség sebesültjeivel, elfogott katonáival, a legyőzött ország katonáival, és polgári személyeivel való bánásmódot. Feladatai közé tartozik a békeidőben bekövetkező, nagy tömegeket érintő természeti csapások: földrengés, árvíz, tűzvész áldozatainak szervezett egészségügyi és anyagi támogatása.

Az első genfi egyezmény szövege, 1864
Unimog típusú katonai mentőautó
Mentésre várakozva Linzben
Modern amerikai katonai mentőhajó

Létrejötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean Henri Dunant svájci üzletembertől származik, aki 1859-ben megszervezte a solferinói csatatérről, a környező lakosság segítségével, a csatatéren maradt sebesültek ellátását. 1863-ban megalakította az Ötök Bizottságát, amelyből 1880-ban kifejlődött a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.[3]

A genfi egyezmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1864-ben megszületett az első nemzetközi egyezmény a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli védelméről.
  • 1889-ben a hadseregek sebesült, beteg és hajótörött tagjainak bánásmódjáról a tengereken,
  • 1929-ben a hadifoglyokkal való bánásról,
  • 1949-ben pedig a polgári lakosság védelmére vonatkozóan született egyezmény.

A Vöröskereszt rövid története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sebesült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Henry Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Dunant javaslata: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.

A következő fontos esemény 1864, a Genfi Egyezmény létrejötte.Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.

A vöröskeresztes mozgalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vöröskereszt felépítése szerint:

  • Nemzetközi szervei
Társaságok Ligája:Vörös félhold, Vörös Oroszlán, Vörös nap Társaságok föderatív jellegű szervezete 1919-ben alakult meg Genfben. Ismertebb nevén A Vöröskereszt és a Vörös Félhold szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége
  • Nemzetközi Bizottsága
Kizárólag svájci állampolgárokból álló testület, melynek szintén Genf a székhelye. Háborúk és konfliktusok idején közvetít a kormányok és a Társaságok között a Genfi Egyezmény elveinek érvényesítése érdekében. Működési elve és egyben jelszava is:
Inter arma caritas. (Könyörületesség a fegyverek között.)
– Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága jelmondata.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ICRC. 2005. ICRC 2004 Annual Report (Headquarters section). 35.
  2. ICRC. 2005. ICRC 2004 Annual Report (Headquarters section). 32.
  3. A későbbi központi irányító szervezet Genf-ben alakította ki székhelyét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzetközi Vöröskereszt témájú médiaállományokat.