Genfi egyezmények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1864-ben elfogadott első genfi egyezmény.

A Genfi egyezmények kifejezés tág értelemben a történelem során folyamatosan egymást követően Genfben elfogadott, nemzetközi humanitárius jogi (vagy nemzetközi hadijogi) tárgyú egyezményeket takarja, szűkebb (és gyakrabban használt) értelemben pedig a jelenleg is hatályban lévő, 1949. augusztus 12-én elfogadott négy egyezményt jelenti, melyek megállapítják az irányadó alapvető nemzetközi jogi szabályokat fegyveres konfliktusok esetén. Az 1899-ben és 1907-ben elfogadott Hágai Egyezményekkel együtt képezik a nemzetközi humanitárius jogi rendszer alapjait.

Jelenlegi állapot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenleg hatályban lévő négy 1949-es genfi egyezmény a következő:[1]

  • Egyezmény a hadrakelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról
  • Egyezmény a tengeri haderők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról
  • Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról
  • Egyezmény a polgári lakosság háború idején való védelméről

Ezeket később három kiegészítő jegyzőkönyv módosította:

  • 1977 – Jegyzőkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről
  • 1977 – Jegyzőkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről
  • 2005 – Jegyzőkönyv egy további megkülönböztető jelvény elfogadásáról

Történeti fejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legelső genfi egyezmény 1864-ben született, tárgya a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli megsegítése volt. Ezt további fejlesztés, újabb egyezmények elfogadása követte, bizonyos területek azonban nem a genfi egyezmények szabályozási körébe kerültek. Így például a tengeri hadviselés sebesült, beteg és hajótörött áldozataival való bánásmóddal elsőként az 1899-ben elfogadott III. hágai egyezmény foglalkozott, az csak 1949-ben került be az akkor elfogadott négy genfi egyezmény rendszerébe. A hadifoglyokkal való bánásmód szabályai 1929-ben váltak a genfi egyezmények tárgyává (ekkor született egyszerre kettő genfi egyezmény), korábban a Hágai Egyezmények által megállapított szárazföldi hadviselési szabályzatok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az 1949-ben elfogadott, jelenleg is hatályban lévő négy egyezmény közül a IV., a kifejezetten a polgári lakosság védelmére vonatkozóan született egyezmény jelentett komoly újítást, hiszen ezzel a kérdéssel csupán érintőlegesen foglalkoztak a fent említett hadviselési szabályzatok.

Az egyezmények leginkább a nem harcosok (azaz leginkább a polgári személyek, egészségügyi alakulatok stb.) és a hadifoglyok védelmével foglalkoznak, és nem érintik a háborúban alkalmazható fegyverek kérdését, amelyeket különböző más nemzetközi szerződések szabályoznak (az 1899-es és 1907-es Hágai Egyezmények, a gáz- és biológiai fegyvereket az 1925-ben elfogadott Genfi jegyzőkönyv tiltja, stb.). Az első, 1864-es, valamint a korai egyezmények Jean Henri Dunant erőfeszítéseinek eredményei, akit a háború Solferinói csatában megismert szörnyűségei motiváltak 1859-ben.

Az első egyezmény elfogadása a Nemzetközi Vöröskereszt elődszervezetének 1863-as megalakulását követte. Az 1949-ben elfogadott négy genfi egyezményt 2008. augusztus 28-áig, miután Montenegró csatlakozott hozzájuk, összesen 194 ország ratifikálta.[2]

A genfi egyezmények előírásainak kikényszerítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I., II., III. és IV. egyezmény sorban 49., 50., 129. és 146. cikke az összes részes államot arra kötelezi, hogy azok törvényi erővel minősítsék bűncselekménynek az egyezmények súlyos megsértésének eseteit. Ezzel válik lehetővé, hogy a részes államok saját büntetőjogi eszközeikkel lépjenek fel a jogsértő személyekkel szemben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az egyezmények szövege megtalálható: http://humanitarius.nemzetkozijog.hu/docs.html
  2. State Parties / Signatories: Geneva Conventions of 12 August 1949. International Humanitarian Law. International Committee of the Red Cross. (Hozzáférés: 2007. január 22.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]