Hadifogság
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. (2007 májusából) |
Hadifogságnak nevezzük a háborúban a katonák elfogását, aminek eredményeképpen hadifogoly válik belőlük.
Hadifogolynak nevezik azt a katonát, gyalogost, tengerészt vagy repülőt, akit az ellenséges hatalom egy fegyveres konfliktus alatt vagy közvetlenül azután bebörtönöz.
Törvények vannak érvényben arról, hogy a hadifoglyokkal emberségesen és a diplomácia szabályai szerint kell bánni. Ezek a törvények a fogságbaesés pillanatától kezdve alkalmazandók, addig a percig, amíg a hadifoglyot szabadon nem bocsátják, vagy az illető hazájába vissza nem kerül. Az erről szóló törvények (a harmadik genfi konvenció) egyike úgy szól, hogy törvénytelen a hadifoglyok megkínzása, és a hadifogoly csak a nevét, születési időpontját, rangját és szolgálati beosztási számát köteles megadni (ha van neki).
A harmadik genfi egyezmény (Third Geneva Convention) a fogságba esett katonai legénység, bizonyos gerillaharcosok és bizonyos polgári személyek védelméről szól. A hadifogoly státusba nem számítanak bele azok a fegyvertelen, nem harcoló egységek, akik a háború idején esnek fogságba, ők a negyedik genfi egyezmény (Fourth Geneva Convention) hatálya alá tartoznak.
Tartalomjegyzék |
Polgári foglyok háborúban [szerkesztés]
Háborúban vagy közvetlenül annak befejeződése után azonban nemcsak katonákat szokás elfogni és elhurcolni, hanem civileket is, függetlenül attól, hogy mit mondanak erről a törvények. A II. világháború alatt is ez történt a magyarokkal és más népekkel is, akiknek tagjait elfogták, kényszermunka táborokba szállították, rabszolgaként használták, emberi státusukat megszüntették.
Ezt a gyakorlatot egyes országokban (például a Szovjetunióban) nemcsak az ellenséges ország polgáraival szemben alkalmazták, hanem saját állampolgáraikkal szemben is. Ezt nevezik kényszermunkának vagy nem önkéntes ingyenmunkának, robotnak.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
Lásd még [szerkesztés]
- Toma András, az utolsó magyar hadifogoly
- A KFKI adatbányászata a témában
Magyar hadifoglyok sorsa [szerkesztés]
- http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/mo_1918/hadifog/html/
- http://www.kjmk.hu/cgi-bin2/ntxcgi.exe?session=2040524581&infile=details.glu&oid=689347
- http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/ho010214.htm
- http://www.magyartragedia1945.hu/malenkij011284.html
- http://www.museum.hu/tudor/mora/hadifogoly.asp
Könyvek [szerkesztés]
Szabó György: Kolozsvári deportáltak az Uralban, Kolozsvár, 1994

