Szató Eiszaku
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Szató Eiszaku | |
 |
|
| Japán 61–63. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1964. november 9. – 1972. július 7. |
|
| Előd | Ikeda Hajato |
| Utód | Tanaka Kakuei |
|
|
|
| Született |  Tabusze, Japán1901. március 27. |
| Elhunyt | Tokió, Japán 1975. június 3. (74 évesen) |
| Párt | Liberális Demokrata Párt |
|
|
|
| Házastárs | Szató Hiroko |
| Vallás | buddhizmus és sintó |
Szató Eiszaku (japánul: 佐藤榮作, nyugaton: Eisaku Satō) (Tabusze, 1901. március 27. – Tokió, 1975. június 3.) Nobel-békedíjas japán politikus, pénzügyminiszter, 1964. november 9-e és 1972. július 7-e között Japán leghosszabb ideig kormányon lévő miniszterelnöke, később a Nemzetközi Karate Szervezet elnöke.
[szerkesztés] Kormányzása
Szató 1964-ben követte Ikedát a miniszterelnöki poszton, miután az egészségügyi okok miatt lemondott. Kormánya a leghosszabb ideig vezette az országot, és az 1960-as évek végére már csaknem az egész Japán kormányzatot Szató és kormánya irányította. A gyorsan fejlődő gazdaság népszerűvé tette, az Amerikai Egyesült Államok és Kína között egyensúlyozó külpolitikája azonban törékeny volt. Szató Amerika-barát politikája és a Vietnami háborúban való részvétel ellen egyre több diáktüntetés zajlott, ami ahhoz vezetett, hogy Szató 1969-ben egy évre bezáratta a neves Tokiói Egyetemet.
1969-ben elérte, hogy Richard Nixon visszavonja az amerikai atomfegyvereket Okinaváról: az egyezség vitatott, mivel engedélyezte az amerikai csapatoknak, hogy megtarthassák támaszpontjaikat Japánban. Okinavát hivatalosan 1971-ben csatolták vissza Japánhoz.
| Elődje: Ikeda Hajato |
|
Utódja: Tanaka Kakuei |
|
||||||||
