Frédéric Passy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frédéric Passy
Frederic Passy.jpg
Született 1822. május 20.
Párizs,  Franciaország
Elhunyt 1912. június 12. (90 évesen)
Neuilly-sur-Seine
Nemzetisége francia
Foglalkozása közgazdász
Díjak Nobel-békedíj

Frédéric Passy (Párizs, 1822. május 20.1912. június 12.) francia közgazdász, Nobel-békedíjas.

Jogot végzett, majd az Államtanácsnál lett könyvvizsgáló. Ezután visszatért az egyetemre közgazdaságot tanulni és 1857-ben hivatásos közgazdász lett.

A hírnevét a Mélanges économiques című esszésorozattal alapozta meg, illetve a Montpellier-i egyetemen tartott előadássorozattal. A szabadkereskedelem híve és Richard Cobden követője volt.

Passy közvetlenül síkra szállt politikai kérdésekben, kiállt az oktatási reform mellett és próbálta megelőzni a háborút Franciaország és Poroszország között. Közreműködött Ligue internationale et permanente de la paix (Nemzetközi és állandó békeliga) alapításában, amely a lehetséges jövőbeli konfliktusok megelőzésére szolgált. Amikor a szervezet a porosz–francia háború következtében megszűnt, Passy közreműködött a Société française des amis de la paix (a béke francia barátainak társasága) néven való újjászervezésben. Ebből alakult ki később az 1889-ben alapított Société française pour l'arbitrage entre nations (Francia társaság a nemzetek közötti egyeztetésre).

1881-ben parlamenti képviselővé választották. Képviselőként külpolitikai és munkaügyi reformokat mozdított elő, többek között az ipari balesetekre vonatkozó szabályozást, amely a munkásoknak kedvezett. 1886-ban újraválasztották, de 1889-ben már nem. Támogatta a nemzetközi viták egyeztetési rendszerét. 1888-ban az ő erőfeszítései folytán került sor egy találkozóra a brit és francia képviselők között, ahol megbeszélték a szervezett egyeztetés alapelveit. A következő évben megalakult az Interparlamentáris Unió, amelynek Passy lett az egyik elnöke.

Egyike volt a korai feministáknak, és ellenezte a halálbüntetést.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mélange économique, Guillaumin, Paris, 1857.
  • De la propriété intéllectuelle (avec V.Modeste et P.Paillote), Guillaumin, Paris, 1859.
  • Leçons d'économie politique (recueilli par E.Bertin et P.Glaize), Gras, Montpellier, 1861.
  • La démocratie et l'instruction, Guillaumin, Paris, 1864.
  • Les machines et leur influence sur le développement de l'humanité, Hachette, Paris, 1866.
  • Malthus et sa doctrine, 1868.
  • Histoire du travail : leçons faites aux soirées littéraires de la Sorbonne, Paris, 1873.
  • Pour la paix, Charpentier, Paris, 1909.
  • Sophismes et truismes, Giard et Brière, Paris, 1910.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]