Giorgio Perlasca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giorgio Perlasca
Giorgio Perlasca mellszobra Budapesten, a Bródy Sándor utcában
Giorgio Perlasca mellszobra Budapesten, a Bródy Sándor utcában
Született 1910. január 31.[1][2][3]
Como
Elhunyt 1992. augusztus 15. (82 évesen)[1][2][3]
Padova
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1992. augusztus 15.)
  • olasz (1910. január 31. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
Tisztsége spanyol nagykövet Magyarországon (1944–)
Kitüntetései
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje
  • Raoul Wallenberg-díj
  • Világ Igaza díj (1988. június 9.)[3]
Halál okaszívinfarktus

A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Perlasca témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Giorgio Perlasca emléktáblája
Budapest, XIII. kerület,
Szent István park 35.

Giorgio Perlasca (Como, 1910. január 31.Padova, 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát zsidók ezreinek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon.

Életútja[szerkesztés]

1910-ben született Comóban, Olaszországban. A Padova megyei Maserà di Padova nőtt fel, az 1920-as években az olasz fasizmus támogatója volt, harcolt az abesszíniai háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol nagykövetségek falain belül védelmet biztosított számára. Később hazája nácikkal való szövetsége és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándult a fasizmusból.

Tevékenysége a háború idején[szerkesztés]

1941-től egy olasz cég, a SAIB (Élőállat Export-Import Vállalat, Róma) megbízottjaként az olasz hadsereg számára élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Magyarországon dolgozott. Többek közt megfordult Sopronban, Rimaszombatban, Pécsett, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Kaposvárott és Budapesten is. 1943. szeptember 8-ától 1944. március 19-ig Budapesten a Kék Duna panzióban lakott, irodája a Astoria Szálló hatodik emeletén volt. Perlasca nem ismerte el az újonnan, Hitler támogatásával alapult Salói Köztársaságot, így Magyarország német megszállása után bujkált, majd internálták.[4] Először a Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz Briz segítségével október 13-án Budapestre került. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezte a védett házakat, vigyázott az ott élőkre.

November végén Sanz Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar zsidó életét mentette meg. Munkáját nagyban segítette a követség korábbi jogtanácsosa Farkas Zoltán.[5]

A háború utáni évek[szerkesztés]

A háború után hazament Olaszországba, s egyszerű kereskedőként élte tovább életét. Az 1940-es évek végén egyszer megpróbált visszatérni Budapestre, de megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Tetteiről még a közvetlen családjának sem beszélt.[6] 1987-ben néhány általa megmentett, majd Izraelbe költözött magyar zsidónak sikerült a nyomára jutnia az otthonában.

Egészen 1988-ig váratott magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában a Világ Igaza kitüntetést vehette át Izrael Államtól.[7] 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg-kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta neki, Olaszország a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel jutalmazta.

1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: „Egy igaz ember a népek között” (Népek Igaza). A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át, 1992-ben.

Visszaemlékezései magyarul[szerkesztés]

  • A „szélhámos”. Egy olasz embermentő és társai a vészkorszak idején. Giorgio Perlasca emlékiratai. Dokumentumok és írások; szerk. Bangó Jenő, Biernaczky Szilárd; Mundus Novus, Budapest, 2012 (Mundus – új irodalom)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Nevét viseli a Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola Budapest X. kerületében, a Maglódi út 8. sz. alatt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
  4. A „szélhámos” – Giorgio Perlasca emlékiratai
  5. Csorba László: Az én hősöm: Farkas Zoltán , Múlt-kor 8. évf., 146. szám (2010 tavasz)
  6. La storia di Giorgio Perlasca - La storia dell`imprenditore italiano che salvò più di cinquemila ebrei. La Storia siamo noi. 2019. július 13.
  7. http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4016851 Archiválva 2015. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában]

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Stories of Moral Courage - Hungary, The Jewish Foundation for the Righteous (2007). Hozzáférés ideje: 2009. október 23. [halott link]
  • Elek László: Az olasz Wallenberg; Széchenyi, Bp., 1989
  • Enrico Deaglio: A jótett egyszerűsége. Giorgio Perlasca története; Osiris, Bp., 1997
  • Enrico Deaglio: The banality of goodness. The story of Giorgio Perlasca; olaszról angolra ford. Gregory Conti; University of Notre Dame Press, Notre Dame–London, 1998 (The Erma Konya Kess lives of the just and virtuous series)
  • Fiorenza Di Franco: Una ragazzina e l'armistizio dell'8 settembre 1943. Storia vissuta; Edizioni associate editrice internazionale, Roma, 2003
  • Luca Cognolato–Silvia del Francia: A láthatatlan hős. Egy igaz ember budapesti története; Franco Perlasca visszaemlékezésével, ford. Todero Anna; Manó Könyvek, Bp., 2015