Giorgio Perlasca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giorgio Perlasca
Giorgio Perlasca szobra.jpg
Giorgio Perlasca mellszobra Budapesten, a Bródy Sándor utcában
Született
1910. január 31.
Como
Elhunyt
1992. augusztus 15. (82 évesen)
Padova
Halál oka szívinfarktus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Perlasca témájú médiaállományokat.

Giorgio Perlasca (Como, 1910. január 31.Padova, 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát ezrek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perlasca 1910-ben született Comóban, Olaszországban. A Padova melletti Maseràban nőtt fel, az 1920-as években a fasizmus támogatója volt, harcolt az abesszíniai háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol követségek falain belül védelmet biztosított számára. Később a nácikkal való szövetség és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándult a fasizmusból.

Tevékenysége a háború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941-től egy olasz cég megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Budapesten dolgozott. A német bevonulás után bujkált, majd internálták. Először Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz segítségével október 13-án került Budapestre. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezi a védett házakat, vigyáz az ott élőkre.

November végén Sanz-Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar zsidó életét mentette meg.

A háború utáni évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után hazament Olaszországba, egyszerű kereskedőként élte tovább életét. A 40-es évek végén egyszer megpróbált visszatérni Budapestre, de megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Tetteiről - az özvegye által az olasz Raiuno televíziónak adott interjú szerint[forrás?] - még a közvetlen családjának sem beszélt. 1987-ben néhány általa megmentett, majd Izraelbe költözött magyar zsidónak sikerült a nyomára jutnia az otthonában. Egészen 1988-ig váratott magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában az Igazaknak járó kitüntetést vehette át Izrael Államtól. 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta Perlascának, Olaszország a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel jutalmazta.

1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: „Egy Igaz ember a népek között.” A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át 1992-ben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]