Paskai László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paskai László
Esztergom - Paskai László.JPG
Paskai László az esztergomi vármegyeházán, díszpolgárrá avatási ünnepségén
Életrajzi adatok
Született 1927május 8. (87 éves)
 Magyarország, Szeged
Munkássága
Vallás római katolikus

Hivatal esztergomi érsek (1993-tól esztergom-budapesti)
Hivatali idő 19872002
Felszentelés 1978. április 5.
Elődje Lékai László
Utódja Erdő Péter
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1978. április 5.
Szentelő Lékai László
Társszentelők Kádár László
  Kisberk Imre
Szentelt püspökök
Dankó László 1987. május 2.
Gyulay Endre 1987. július 4.
Konkoly István 1987. július 11.
Seregély István 1987. július 25.
Dékány Vilmos 1989. február 11.
Várszegi Asztrik 1989. február 11.
Ács István 1989. február 11.
Mayer Mihály 1989. február 11.
Takács Nándor 1989. február 11.
Katona István 1989. december 9.
Tempfli József 1990. április 26.
Pápai Lajos 1991. április 27.
Keszthelyi Ferenc 1992. március 21.
Balás Béla 1992. október 17.
Bosák Nándor 1993. június 15.
Ladocsi Gáspár 1994. május 14.
Bíró László 1994. május 21.
Márfi Gyula 1995. december 2.
Spányi Antal 1998. március 28.
Bábel Balázs 1999. április 10.
Beer Miklós 2000. május 27.
Szabó Tamás 2002. január 12.
Társszentelt püspökök
Belon Gellért 1982. április 21.
Póka György 1982. április 21.
Szendi József 1982. április 21.
Kiss-Rigó László 2004. február 21.
Udvardy György 2004. február 21.
Coat of arms of Laszlo Paskai.svg

Paskai László Pacifik (Szeged, 1927. május 8.) bíboros, nyugalmazott (kiérdemesült) esztergom-budapesti érsek, ferences szerzetes.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Paskai Ádám és Ördög Mária kikeresztelkedett zsidók voltak. Az édesapa a holokauszt kezdetéig mint csendőr tevékenykedett. A gyermek Lászlót a háború végéig a keszthelyi karmeliták bujtatták; ez az élmény alighanem befolyásoló erővel bírt későbbi életútjára is. Szegeden a piaristáknál tanult, 1945-ben érettségizett. Belépett a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rendtartományba, ahol 1949-ben tett fogadalmat. Filozófiai és teológiai tanulmányait Gyöngyösön kezdte, a rend szétszórása után a Budapesti Hittudományi Akadémián tanult. 1952-ben szerzett teológiai doktori címet.

Pappá 1951. március 3-án szentelték. 1952 és 1955 között püspöki szertartó Szegeden, 1955-től 1965-ig filozófiai tanár, prefektus, spirituális. 1965–1969 között a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, 1973–tól 1978-ig rektora. 1965-től a Hittudományi Akadémia megbízott előadója, 1967–1978 között a filozófia tanszék vezetője.

Ungváry Krisztián történész szerint „Tanár” fedőnéven 1965 és 1974 között együttműködött az állambiztonsági szolgálat III/III-as ügyosztályával.[1][2] A beszélgetésekről készült jelentéseket az őket nyilvánosságra hozó történész túlnyomórészt személytelennek, „kifejezetten jóindulatúnak” ítélte. Ungváry nem is a kényszerű jelentéseket tartja a diktatúrának tett igazi szolgálatnak, hanem a késő Kádár-rendszerben felívelő karrierű pap későbbi tevékenységét, nyilatkozatait [3].

Tomka Ferenc szociológus-egyháztörténész szerint (Halálra szántak, mégis élünk – Egyházüldözés és az ügynökkérdés, 1945–1990. Szt. István Társulat, Bp., 2005. ISBN 963-3616-92-1) a jelentések rendszeresen ismétlődő kihallgatásokon keletkeztek, melyekre különböző ürügyekkel - pl. a kispapok állítólagos tiltott tevékenységének megbeszélése - Paskait egyszerűen berendelték [4]. Csak a szolgálat minősítette ügynöknek a főpapot, de valójában nem tekinthető annak. Ungváry ezzel szemben egyértelműen „ügynöknek” tartja azt, aki "éveken keresztül, ráadásul fedőnéven szóbeli vagy írásbeli jelentéseket ad egy tartótisztnek, akivel rendszeresen találkozik. Ezt a véleményt osztja Szabó Csaba egyháztörténész, az Országos Levéltár főigazgató-helyettese is.” [3]

Püspöki pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borovi József atyával, 2004 szeptemberében, Mócsai plébános ayta gyászmiséje előtt a Batthyány téren

1978. március 2-án bavagalianai címzetes püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá nevezték ki. 1978. április 5-én szentelték püspökké. 1979. március 31-étől 1982. április 5-ig veszprémi megyés püspök, ezt követően 1987. március 3-ig Ijjas József mellett kalocsai koadjutor érsek. 1986 júliusától 1990 szeptemberéig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Tagja volt annak a püspöki karnak, amely állami nyomásra 1982 márciusában elítélte és a nyilvános misézéstől eltiltotta Bulányi György piarista pátert, a „Bokor” katolikus bázisközösség vezetőjét. Saját egyházmegyéjében a páter ellen annak 1997-es rehabilitációja után is fenntartotta a tilalmat.[5] Püspökként nem állt ki az állameskü megtagadásáért felfüggesztett papok vagy a katonai szolgálatot megtagadó hívők mellett sem. 1989 szeptemberében a püspöki karból egyedüliként szavazott az MSZMP, illetve a Hazafias Népfront által finanszírozott, a pártállammal kollaboráns „békepapi mozgalom” fenntartása mellett.

1987. március 3-ától esztergomi, az egyházmegyék átszervezése folytán 1993-tól esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása. 1988. június 28-án a pápa bíborosi rangra emelte, címtemploma – elődjéhez, Lékai Lászlóhoz hasonlóan – Rómában a falakon kívüli Szent Teréz-templom (S. Teresa al Corso d'Italia).

Paskai László szentelte fel 1987-ben a II. világháború óta épülő első jogelőddel nem rendelkező katolikus templomot a Budapest III. kerületi Békásmegyes-Pünkösdfürdőn, melynek építésével és a plébánia közösségének megszervezésével még Lékai László bízta meg Antal János plébánost 1984-ben.[6]

1990. február 6-án Németh Miklós kormányfővel közös nyilatkozatban érvénytelenítették az 1950-ben a püspöki kar és a rákosista kormány közötti, a Vatikán hozzájárulása nélkül kötött megállapodást, amelyben a magyar katolikus felsőpapság elismerte a kommunista Magyarország államrendjét és kötelezte magát, hogy nem engedi meg a katolikus egyház „államellenes politikai célokra” való felhasználását.

Mivel a rendszerváltás után ellenállt azon impulzusoknak, amelyek lemondását sürgették, a püspöki kar tagjai a helyzet rendezéséért II. János Pálhoz fordultak, aki Paskai Lászlót székében hagyta ugyan, de elvette az esztergomi érsek-prímás két, csaknem ezeréves előjogát. Az esztergomi érsek nem képviselhette a továbbiakban egyedül Magyarországot a Szent Szék irányába, továbbá megszűnt az az előjoga is, hogy a magyar püspökök bármilyen grémiumát (szinódus stb.) automatikusan, választás nélkül vezethesse. Ennek folyományaként 1990-ben le is mondatták a Püspöki Konferencia elnöki pozíciójából.

Bíborosi munkájának emlékezetes eseménye volt II. János Pál pápa első és második magyarországi látogatása, és Mindszenty József hamvainak hazahozatala és újratemetése. Az 1948-ban a kommunisták által koholt vádakkal letartóztatott és így félreállított hercegprímásról ugyanakkor 1986-ban azt mondta, "Rákosi Mátyás fel akarta venni a párbeszédet a Vatikánnal"[7], a katolikus intézményrendszer nagy részének feloszlatásához Mindszentynek az államosítással szembeni teljes ellenállása vezetett. 1989 májusában kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek Mindszenty rehabilitálását, mivel az egyházban „természetes a szenvedés vállalása". Szendi József veszprémi püspök ezt számon kérte Paskain, aki 1989. július 1-jén hivatalos levélben kezdeményezte a kormánynál Mindszenty rehabilitációját.

1996-ban a Jézus feltámadását tagadó Gromon András budapest-széphalmi plébánost kiközösítette és a papi tevékenységtől eltiltotta.[8]

75. életévét elérve benyújtotta lemondását, melyet II. János Pál pápa elfogadott. Utóda Erdő Péter. 2003. január 11-éig a főegyházmegye adminisztrátora volt, jelenleg Esztergomban él.

2007. május 8-án betöltötte 80. életévét, ezzel elveszítette pápaválasztó jogát, vagyis egy jövőbeni konklávén már nem vehet részt. 2008. október 23-án Esztergom Díszpolgárává választották.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ezer éve Szent Adalbert oltalma alatt. In: Strigonium antiquum. Szerk. Hegedűs András, Bárdos István. Esztergom, 2000.
  • A Lélek erejében. Válogatás Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek tízéves főpásztori szolgálata alatt elhangzott szentbeszédeiből, előadásaiból 1987–1997. Budapest, Szent István Társulat, 1997.
  • Magyar szentek a keresztény Európában. In: Szentjeink és nagyjaink Európa kereszténységéért. A Vatikáni Kiállítást Előkészítő Bizottság, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által rendezett történész konferencia előadásai 2000. május 4-5. Szerk. Beke Margit. Budapest, 2001.
  • Simor János emlékkönyv. In: Strigonium antiquum. Szerk. Beke Margit. Budapest, Márton Áron K., 1992.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ungváry Krisztián: Mozgástér és kényszerpályák (Ecsetvonások egy egyházfő életrajzához), Élet és Irodalom, 50 évf/5.
  2. Szőnyi Szilárd: Kis lépések politikája 6. évfolyam 6. szám (2006. február 9.)
  3. ^ a b Szőnyi Szilárd: Kis lépések politikája. Heti Válasz, 2006. febr. 09 (VI. évfolyam 6. szám (A cikk elektronikus változata az achive.net internetes archívumból való)).
  4. Tomka Ferenc: Paskai László nem volt ügynök. Mno.hu. Beill. 2010. augusztus 17.
  5. Rudolf Schermann: Újabb eljárás fenyeget?
  6. Boldog Özséb-plébániatemplom története
  7. Idézi Nagy Alajos
  8. Gerlóczy Ferenc: Gromon plébános kiközösítése

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • László Cardinal Paskai, O.F.M., Catholic-Hierarchy (angol)
  • In virtute spiritus. A Szent István Akadémia emlékkönyve Paskai László bíboros tiszteletére. Szerk. Stirling János. Budapest, Szent István Társulat, 2003.


Elődje:
Lékai László
Esztergomi érsek
1987–2002
Utódja:
Erdő Péter