Csernoch János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csernoch János
Csernoch János 1911-13.jpg
1911-ben
Esztergomi érsek, bíboroshercegprímás
Hivatali idő
1912. december 13.1927. július 25.
Előd Vaszary Kolos
Utód Serédi Jusztinián

Született 1852. június 18.
Szakolca / Skalica
Elhunyt 1927. július 25. (75 évesen)
Esztergom / Ostrihom
Párt Katolikus Néppárt
Választókerület Szakolca
(1901-1910)

Foglalkozás esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás
Vallás katolicizmus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernoch János témájú médiaállományokat.

Csernoch János (Ján Černoch/Jan Czernoch; Szakolca, 1852. június 18.Esztergom, 1927. július 25.) esztergomi érsek, bíboroshercegprímás.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ján Černoch Szakolca (ma Skalica, Szlovákia) községben született nagyon szegény és vallásos szlovák parasztcsaládban. Már kisfiúként egyre több időt töltött a szlovák-magyar-német Szakolca 12. században épült Szent György katolikus templomában, ahol igen mélyen élte át a szentmisék és a Mária-litániák, az esküvők, a keresztelők és más liturgikus események légkörét. A helyi plébános nagyon gyorsan felfigyelt rá és rábeszélte arra, hogy ministráljon. Csak ekkor jött rá arra, hogy egy igen tehetséges és mélyen istenfélő fiúval van dolga, aki nemcsak az anyanyelvén, szlovákul, de magyarul, csehül és németül is folyékonyan beszél, amikor közelebbről is megismerte. Ez egyébként nem csoda, mert a községben a szlovák többség mellett, akkoriban mintegy 500 magyar és körülbelül 300 német is élt. Csernoch János minden nyelven jellegzetes szlovák akcentussal beszélt, ez élete végéig nem változott. Időközben újabb nyelveket sajátított el, így többek között beszélt olaszul, lengyelül, románul, ruszinul, ukránul, franciául és spanyolul is.

Általános iskolai tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csernoch bíboros-hercegprímás gyermekkora idején Szakolcán még alig 5000 személy élt. Ennek ellenére a nagyközség egy igazi kisváros benyomását keltette. A nagyközség valamennyi lakosa mélyen vallásos volt. Nem véletlenül: a Szent György-templom mellett, egy csodálatos 14. századi plébániatemplom, egy karmelita templom és egy 18. századi ferences-rendi templom található. Mivel Szakolcán akkoriban még nem volt gimnázium, a plébános Csernoch Jánost az egyik plébános ismerőséhez Pozsonyba küldte, ahol elvégezhette a gimnáziumot. Itt az akkori esztergomi érsek, Simor János bíboros-hercegprímás látogatása során született meg a döntés arról, hogy ezt a tehetséges falusi gyereket még tovább kell küldeni tanulni filozófiai-teológiai egyetemi tanulmányokra a monarchia fővárosába, Bécsbe.

Teológiai tanulmányai Bécsben és Rómában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csernoch János bécsi teológiai tanulmányait 1874. november 18-án fejezte be, és a teológia doktoraként Simor János esztergomi érsektől, bíboros-hercegprímás szentelte pappá. Simor bíboros nem véletlenül e célból személyesen jött el Bécsbe. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén akkoriban alapelv volt, hogy a nemzetiségi kisebbségek lakta területeken, lelkészi, áldozópapi, plébánosi, esperesi, vagy püspöki kinevezést kötelezően olyan papoknak kell adni, akik folyékonyan beszélik az adott kisebbség nyelvét. Csernoch János éppen kiváló jelölt volt ilyen plébánosnak, hiszen már akkor jó néhány kisebbség nyelvét ismerte.

De az egyetem rektora másként döntött, és erről meggyőzte a hercegprímást. Szerinte Csernoch János egy olyan személyiség, aki kiválóan megfelel egy kisebbségi erdélyi vagy felvidéki, esetleg vajdasági vagy kárpátaljai városba püspöknek. Így aztán ahelyett, hogy hazautazott volna, Bécsből az útja Rómába vezetett, ahol további egyetemi tanulmányokat végezhetett könyvtárosi, levéltárosi és kánonjogi szakon. Csak 1888-ban tudta elfoglalni az első plébánosi hivatalt:a három nemzetiségű Radosócz (Radošovce/Radoschotz) nagyközségben, ahonnan még ugyan abban az évben Esztergomba hívták.

Levéltáros, könyvtáros, kanonok és országgyűlési képviselő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a Hercegprímási Palotában könyvtáros és levéltáros volt, dr. Lőrintzy Rezső mellett műtéteknél segédkezett a Csillag utcai kórházban.[1] 1890-ben kanonok, majd tíz évvel később, 1901-ben a Katolikus Néppárt jelöltjeként országgyűlési képviselő lett a szakolcai kerületből. Az 1905-ös és az 1906-os választásokon is bejutott. Mandátumát az 1910-es választásokig tartotta meg, mikoris egyházi méltóságából kifolyólag meghívást nyert a felsőházba. Mindenkire lenyűgözően hatott a kimagasló intelligenciája és példátlan mértékű nyelvtudása. 1908–ban püspöki felszentelést nyert és Szegeden átvette a csanádi püspökség vezetését. Már három év múlva – 1911-ben kalocsai érsek lett.

Magyarország hercegprímása és bíboros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás lemondott, 1913-ban X. Piusz pápa Csernoch János kalocsai érseket nevezte ki esztergomi érsekké, majd közvetlenül halála előtt bíborossá. Az új bíboros egy évvel később részt vett az új pápa, XV. Benedek konklávéjában, majd később XI. Piusz konklávéjában is. Csernoch János bíboros-hercegprímás a Magyar Országgyűlés felsőházi tagjaként mindenben messzemenően támogatta mind a Balkán felé irányuló hódításokat, mind az első világháborúban való részvételt.

Amikor 1919. március 21-én Magyarországon kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, Csernoch hercegprímás részt vett a Horthy Miklós vezette szegedi ellenforradalmi szervezkedésben. Amikor a Tanácsköztársaságot az antant politikai és a román hadsereg katonai segítségével megdöntötték, Horthy Miklós tengernagyot a Magyar Királyság kormányzójává választották. Ennek nyomán az országgyűlés kimondta a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását. Magyarország, amely már 1918. október végén kikiáltotta függetlenségét, 1920-ban önálló királysággá vált, de király nélkül. Az uralkodó feladatkörét Horthy kormányzó látta el. Később Csernoch János hercegprímás a legitimisták egyik vezéregyénisége lett, akik megkísérelték visszaszerezni a királyi trónt a Habsburg–Lotaringiai-házból származó IV. Károly király részére.

Csernoch János hercegprímás 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban. A főszékesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernoch János témájú médiaállományokat.
  • A halottégetésről, Esztergom, 1887.
  • A lelkierő a nemzetek igazi ereje, Budapest, 1910.
  • Krisztus keresztje a háború keresztje, Budapest, 1915.
  • Egyház és háború, Budapest, 1915.
  • Magyarország újjáépítésének kérdéséhez, Budapest, 1924.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balázs Béla: A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején, Századok, Budapest, 1950.
  • Balázs Béla (szerk.): A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza, Budapest, 1953.
  • Galántai József: Egyház és politika 1890-1918, Budapest, 1960.
  • Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért 1919-ben – A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban, Budapest, 1960.
  • Életrajza az 1927-1931-es országgyűlés almanachjában
Előde:
Dessewffy Sándor
csanádi püspök
1908–1911
Utóda:
Glattfelder Gyula
Előde:
Városy Gyula
kalocsai érsek
1911–1913
Utóda:
Várady Lipót Árpád
Előde:
Vaszary Kolos Ferenc
esztergomi érsek
1912–1927
Utóda:
Serédi Jusztinián