Egri főegyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

██ Egri főegyházmegye

Az egri főegyházmegye a római katolikus egyházhoz tartozó egyházmegye Magyarországon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egri érsekség 1909-ben
1. Egri főegyházmegye
2. Kassai egyházmegye
3. Rozsnyói egyházmegye
4. Szatmári egyházmegye
5. Szepesi egyházmegye

Az egri egyházmegyét I. István király alapította valószínűleg 1004-ben (de mindenképp 1009 előtt), az általa 1000 és 1009 között alapított tíz püspökség egyikeként. A magyarországi püspökségek közül ennek a területe volt a legnagyobb. A kezdeti időszakban az alábbi vármegyék tartoztak hozzá:

Hozzá tartoztak a váradi püspökség alapítása előtt a bihari részek is, sőt, a zsombolyi (pankotai) főesperesség még ez után is, egészen a 18. század közepéig. Egyik első püspöke az a Buldus volt, aki a hagyomány szerint szent Gellérttel együtt halt vértanúhalált. A püspökség központja a török uralomig a várban volt.

A várban még a 11. században felépítették a szent János evangélista tiszteletére szentelt püspöki székesegyházat — ezt 1241-ben, amikor II. Kilit volt a püspök, a tatárok felégették. A tatárjárás után többször is átépítették.

Bizonnyal a tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek. Az új templomot a régi helyén, de már gótikus stílusban emelték.

Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület ma is látható. Az építkezéseket Dóczy Orbán püspök folytatta és Bakócz Tamás fejezte be; elkezdték a várbeli székesegyház késő gótikus átépítését is. Mátyás király halála után Ippolito d' Este püspök idején építették a közelmúltban felújított Hippolyt-kaput.

Buda eleste után a török fenyegetésre hivatkozva 1542-ben Perényi Péter országos főkapitány megszállta és saját tulajdonába vette a várat. Később királyi birtok lett, de a püspöki jövedelmeket továbbra is a várra kellett fordítani. Eger igazi urai a többnyire protestáns királyi várkapitányok lettek. 1566-ban Mágóchy Gáspár eltávolíttatta a várból a káptalant és átalakíttatta a székesegyházat: a püspök és a káptalan székhelyét Kassára helyezték át, és ott maradt 1596 (Eger eleste) után is, csupán a káptalan tartózkodott 1613–1649 között Jászón. Kassán alapította meg Kisdy Benedek püspök (1648–1660) a szemináriumot, valamint a jezsuita kollégiumot két karral:

  • filozófiai,
  • teológiai.

Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. I. Lipót 1688-ban szabad királyi várossá nyilvánította (azaz mentesítette az egyházi és földesúri terhek alól). Ez az állapot azonban csak 1695-ig tartott: ekkor Fenessy György püspök kérésére az uralkodó újra püspöki várossá nyilvánította. A mecseteket keresztény templomokká alakították, ekképpen még 1687-ben a jezsuiták is egy egykori mecsetben telepedtek meg (Tatár, 2009).

Egerbe csak Telekessy István püspök (1699–1715), II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik aktív támogatója helyezte vissza a püspökség székhelyét. Felújította és székesegyház rangjára emelte a Szent Mihály plébániatemplomot. 1705-ben az aggasztó paphiány enyhítésére szemináriumot alapított.

Michelangelo Grigoletti (1840 körül): A szent család (Az egri főszékesegyház jobb oldali mellékhajójának oltárképe)

Utódja, Erdődy Gábor (1715–1755) 1726-ban a plébániatemplom helyén barokk katedrálist emelt, a templom dombjának tövében pedig megépíttette az új püspöki palotát. Vikáriusa, Foglár György 1740-ben jogakadémiát alapított a városban. Ezt kívánta Barkóczy Ferenc püspök (1755–1761) egyetemmé fejleszteni, és meg is kezdték a bölcsészet oktatását. A líceumot Eszterházy Károly püspök (1761–1799) fejezte be, az egyetem alapítását azonban Mária Terézia nem engedélyezte.

A 18. században többször is gondoltak a hatalmas egyházmegye fölosztására, de ezt csak 1804-ben, Esterházy Károly püspök halála után tették meg. Ekkor VII. Piusz pápa három részre osztotta, létrehozva a kassai és a szatmári püspökséget. Egyúttal a maradék egri püspökséget metropolitai (érseki) rangra emelte.

A városi polgárság szeretett volna szabadulni az egyházi fennhatóság alól, és kérvényt nyújtott be a parlamentnek, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, de nem jártak sikerrel.

A 19. század egri érsekei elsősorban a szociális és oktatási intézmények támogatásával tűntek ki. A harmadik egri érsek (1827–1847) a német nyelvű költeményeiről ismert Pyrker János László velencei pátriárka lett. Ő bővítette a palotát, megalapította (1828-ban) az első magyar nyelvű tanítóképzőt, valamint egy rajziskolát. Ő alapozta meg a vár kultuszát. Fő műve a mai katedrális, Magyarország második legnagyobb temploma, amit 1831 és 1837 között Packh János, majd Hild József tervei alapján emeltek klasszicista stílusban. Pyrker érsek 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta gazdag képgyűjteményét — lényegében ez lett az 1900-ban megnyitott Szépművészeti Múzeum anyagának alapja.

Utódai közül Bartakovics Béla (1850–1873) telepítette le Egerben az angolkisasszonyokat. Újraindította a jogi akadémiát is.

Samassa József (1873–1912) gondoskodott a beteg és munkaképtelen papok ellátásáról.

Szmrecsányi Lajos (1912–1943) felső kereskedelmi iskolát és több konviktust alapított, az első világháború alatt pedig az érseki palotában hadikórházat létesített.

1948-ban az egyház intézményeit, birtokait államosították. A Róma iránti töretlen hűség egyfajta szimbóluma a székesegyház 1950-ben festett, Eger és Róma kapcsolatát ábrázoló freskója.

A rendszerváltás után a magyar egyházmegyék rendszerét is átalakították. II. János Pál pápa 1982-ben átmenetileg megnövelte a főegyházmegye területét, amikor az érsekséghez csatolta a rozsnyói és a kassai egyházmegye Magyarországon maradt részeit, amiket addig helynökök kormányoztak. 1993-ban aztán a főegyházmegye területének keleti részéből új egyházmegyét alapított Debrecen-Nyíregyháza kettős központtal, a nyugati, Nógrád megyei plébániákat a váci, a nagykunságiakat pedig a szeged-csanádi egyházmegyéhez csatolta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]