Bakócz Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakócz Tamás
A2Bakócz Tamás (1442-1521) érsek.jpg
Bakócz Tamás arcképe
Muhi Sándor grafikus rajza
Született 1442
Erdőd
Elhunyt 1521. június 15. (79 évesen)
Esztergom
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pap, bíboros, püspök, érsek, névleges pátriárka
Bakócz Tamás bíboros arcképe (korabeli emlékérem)

Bakócz Tamás (Erdőd, 1442Esztergom, 1521. június 15.), névváltozata: Bakács Tamás, dominikánus pap, bíboros, egri püspök, majd esztergomi érsek, névleges konstantinápolyi pátriárka. Évtizedekig Magyarország legnagyobb hatalmú ura. Az egyetlen magyar pap 2013 februárjáig, akinek komoly esélye volt, hogy pápa legyen.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Bakócz Ferenc a Drágffy család jobbágya volt a Szatmár megyei Erdődön, és öt fia volt. Valószínűleg a kerékgyártó mesterséget űzte, legalább arra látszik mutatni a kerék, amely a Bakócz Bálint titeli prépostnak adományozott címerpajzson látható. E Bakócz Bálint, Bakócz Tamás testvérbátyja, papi pályára lépett és Ország Mihály nádor támogatásával haladt előre és Janus Pannoniustól örökölte meg a dúsgazdag titeli prépostságot, amikor az pécsi püspök lett. Tamás tanulmányait, papi pályafutását kezdetben Bálint bátyja segítette.

A papi pályán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németiben (Szatmárnémeti), a domonkosoknál, majd Boroszlóban (Wrocław) és Padovában tanult. 1464-ben filozófiából doktorált Krakkóban. Innen öccsével, Ferenccel a ferrarai főiskolára ment. Tanulmányai során az Erdődi Tamás nevet használta.

1470 körül tért haza. Bátyja, vagy a ferrarai Guarino közvetítésével Rangoni Gábor erdélyi püspök és az ő révén Mátyás király környezetébe került. Mátyás 1474-es sziléziai hadjárata közben magára vonta a király figyelmét, amikor olyan katonai tanácsot adott, amely egy válságos helyzetet fordított a magyar uralkodó javára. Kezdetben csak szerény kancelláriai állásokat kapott, mint jegyző és fogalmazó. 1475 és 1480 közt elkísérte Mátyást három török elleni hadjáratára és az Ausztriát meghódító hadjáratra. Mátyás király egyik bizalmas tanácsadójának számított. Bakócznak nagy érzéke volt, hogy mindig a legjobban tudott alkalmazkodni a politikai helyzet változásához. Mátyás halála után először Corvin János trónkövetelését támogatta. II. Jagelló Ulászló a főkancellári cím odaígérésével maga mellé állította.

Bakócz Bálint 1480-ban átengedte neki a titeli prépostságot (ő maga egy ideig állás nélkül volt, majd elfogadta a sárospataki plébániát). Hamarosan királyi titkár lett Mátyás mellett, a királyi kancellár helyettese. 1486-ban, titeli javadalmát megtartva, győri püspökké nevezték ki [1], és királyi tanácsosi rangot kapott. A Mátyást követő II. Ulászló mellett 1490-től kancellár lett. 1493 és 1499 között ő volt az egyik koronaőr.

1497-ben elnyerte az egri püspökséget, amely a leggazdagabb magyar püspöki javadalom volt. Még ez évben megalkudott Estei Hippolyt bíbornokkal, akivel pozíciót cserélt, s így esztergomi érsekké, Magyarország prímásává emelkedett. Bakócz politikai és egyházi ambíciói messze túlmutattak a középkori Magyar Királyság határain. Nemzetközi előrelépésének első döntő változása az volt, amikor 1500-ban Velence [2] támogatásával bíborossá, majd rá 10 évre konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki (utóbbi cím névleges volt, hiszen Rómának nem volt valós egyházszervezete Konstantinápolyban; ugyanakkor a cím birtokosa a pápa utáni második legmagasabb rangú főpapnak számított). Ezzel Bakócz óhatatlanul bekapcsolódott az Itáliát dúló háborúba, így gyakran egyensúlyoznia kellett az állandóan változó összetételű koalíciók között.

Pápaválasztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1513. február 21-ém meghalt II. Gyula pápa és e tragikus esemény felvillantotta annak a lehetőségét, hogy egy magyar főpap elnyerje a pápai trónt. Ő volt az első és 2013-ig az egyetlen magyar, akinek komoly esélye volt, hogy a pápai trónra kerüljön. A bíborosi testület legrégibb tagjai azonban esélyesebbnek tűntek. Különösen Giovanni de' Medici kardinális volt rendkívül népszerű, nemcsak a bíborosok között, hanem a római lakosság körében is. Pedig Bakócz érsek is keményen lobbizott, nem titkolta azt az ígéretét, hogy megválasztása esetén hatalmas vagyonát a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére fordítja. A pápaválasztáson 25 bíboros ebből 18 olasz nemzetiségű, három spanyol és egy-egy angol, francia, svájci és egy magyar nemzetiségű vett részt. Március 10-én kezdődtek a szavazások, de az első körben egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges kétharmadot. Végül a fiatal olasz bíborosok döntötték el a kérdést. Giovanni de' Medici személyében egy olyan művészetek iránti mecénást is láttak, aki a békés fejlődés esélyét hordozza magában. Az eredmény már este megszületett.[3] Az új Medici pápa a X. Leó nevét vette fel és hivatalosan 1513. március 19-én iktatták be Szent Péter trónjára.

Apostoli legátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még az évben pápai legátusként visszatért Magyarországra, magával hozva X. Leó pápa török elleni keresztes hadjáratot meghirdető bulláját. Az országtanácsban elérte, hogy az I. Szelimmel három évre megkötött békét megszegve, 1514. április 16-án a keresztes háborút kihirdessék az országban. Hatására rövid időn belül kitört a Dózsa György vezette parasztlázadás, amely lángba borította az egész országot. Mint a felkelés közvetett kiváltóját, sok szemrehányás érte. Fényűző életmódjának fedezésére a milkói püspökséget és a szászok esperességét is az esztergomi érsekség alá rendelte, kiváltva ezzel az utóbbiak elégedetlenségét, amely egyik jelentős oka volt a reformáció elterjedésének a szászok között.

II. Ulászló halála (1516) után meggyengült a befolyása a királyi udvarnál. Súlyos köszvény kínozta, majd 1519-ben agyvérzést kapott, és az állami ügyektől teljesen visszavonult.

Az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájában nyugszik, amit ő maga építtetett.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Győrből való távozása után a püspöki tisztségben testvére Ferenc követte.
  2. VI. Sándor borgia pápához a Velencei Köztársaság ajánlotta be, ahogy akkor fogalmaztak:"...lángoló buzgalommal szolgálja a kereszténység érdekeit..."
  3. A korabeli tudósítások szerint csupán egyetlen szavazattal bukta el a pápaságot.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szalay József-Baróti Lajos: A magyar nemzet története, Wodianer F. és fiai, Budapest, év nélkül, II. kötet.
  • Nemeskürty István: Önfia vágta sebét. Krónika Dózsa György tetteiről, Magvető, Budapest, 1980.
  • Szende László: Bakócz Tamás Jobbágysorsból a pápai trón felé. Rubicon 2013/2-3. Budapest: (kiadó nélkül). 2013.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakócz Tamás témájú médiaállományokat.

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Herczeg Ferenc: Az élet kapuja, Singer és Wolfner, Budapest, [év nélkül]. Az 1512-es pápaválasztás, és Bakócz tevékenységének regényes története.


Elődje:
Estei Hippolit
Esztergomi érsek
1497–1521
Utódja:
Szatmári György