Eszterházy Károly
| Eszterházy Károly | |||||
| Vác, majd Eger püspöke | |||||
.jpg) | |||||
| Eszterházy Károly 1780 körül | |||||
| Született | 1725. május 4. Pozsony | ||||
| Elhunyt | 1799. március 15. (73 évesen) Eger | ||||
| Nemzetiség | magyar | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1759. november 6. – 1761. november 10. (Vác) | |||||
| Püspökségi ideje 1761. november 10. – 1799. március 15. (Eger) | |||||
| Eszterházy Károly a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eszterházy Károly témájú médiaállományokat. | |||||
Gróf galántai Eszterházy[1] Károly (Pozsony, 1725. május 4. – Eger, 1799. március 15.) váci püspök 1759-től 1761-ig, egri püspök 1761-től haláláig.
Élete[szerkesztés]
Fiatalkora[szerkesztés]
Gróf Eszterházy Ferenc (a későbbi tárnokmester) és gróf Pálffy Szidónia fia. Tanulmányait Pozsonyban kezdte. Kora ifjúságától papnak készült, ezért 1741-ben beiratkozott a Nagyszombati Egyetemre. 1744-ben mint noviciust, rátóti préposttá nevezték ki. 1745-től Rómában a Collegium Germanicum et Hungaricum[2] növendékeként szerzett teológiai doktorátust. Hazatérve, 1748. március 30-án áldozópappá szentelték. Papi pályáját Pápán kezdte, ahol ő építtette a Nagytemplomot és a városi kórházat, amint ezt emléktábla is tudatja az intézmény főbejáratánál.
Ezután gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1750. január 27-én esztergomi kanonok, később pozsonyi prépost lett. 1755-ben Mária Terézia a magyar királyi helytartótanács tanácsosává, 1759-ben pedig váci püspökké nevezte ki. Itt javította a népnevelést, szervezte a papnevelő intézetet és lebontván a régi székesegyházat, új díszes bazilika építtetését kezdte meg.
Egerben[szerkesztés]
Ezt azonban nem fejezhette be, mert elnyerte Eger püspöki székét, amit 1762. június 29-én foglalt el. Itt haláláig működött, az egyházmegye püspökeként (az 1785–1790-es kényszerszünetet leszámítva) Heves vármegye örökös főispánja is maradt. 1759–1799 között Devecser ura volt; a várat barokk kastéllyá építtette át. Ő hozta létre a kastélytól keletre fekvő parkot is. 32 évig tartó egri tevékenysége alatt negyvennél több templomot; részint újból emelt, részint helyreállíttatott; számos plébánia és iskolai kollégium hirdeti bőkezűségét. Templomot építtetett többek között Bakonyszentiván, Bakonyszücs, Balatonarács, Béb, Csót, Devecser, Kővágóörs, Fenyőfő, Hidegkút, Pápanyőgér, Pápateszér és Ugod községekben.
Legnagyobb műve az egri líceum. Az ügyeket átvéve ismerte meg elődje, Barkóczy Ferenc egyetem alapítását célzó terveit, amiket örömmel üdvözölt és továbbfejlesztett. Ennek érdekében utasította a Barkóczy által felkért Gerl József építészt arra, hogy az eredetileg földszintesnek szánt épület helyett egy-, majd kétemeleteset tervezzen. Amikor Gerl a második áttervezéstől húzódozott, Eszterházy Fellner Jakabra bízta ezt a munkát. 1762 őszén kezdődött meg a kétemeletes nagy díszes épület felhúzása, mely hivatva volt a hittudományi, jogi és bölcseleti iskolákat falai közé fogadni, s négy év múlva el is készült. Eszterházy a líceum építésére és berendezésére állítólag közel két millió forintot költött.
1763 végén Mária Terézia Barkóczy negatív véleménye alapján úgy döntött, hogy nem engedélyezi Egerben egyetem alapítását.
Eszterházy a kedvezőtlen döntés ellenére folytatta az egyetemi képzés előkészítését, és ennek részeként 1769. november 5-én megnyitotta a városban Magyarország első, Markhot Ferenc vezette orvosi akadémiáját – 1772-ben a királynő megvonta az intézménytől a doktori fokozat kiadásának jogát, és az akadémiát be kellett zárni.
Jelentősen kibővítette a püspökség könyvtárát, amit eredetileg az egyetem háttérintézményének szánt. Miután megbizonyosodott arról, hogy annak alapítására nem kap engedélyt, a Líceumban berendezett, 20 000 kötetes könyvtárat megnyitotta a tanulni vágyók számára: ez lett Magyarország második nyilvános könyvtára. A könyvgyűjteményt legnagyobb részt maga szerezte be, külföldről nagy gonddal vásároltatta össze a legválogatottabb régi és új műveket, incunabulákat és kódexeket; a könyvtár a 19. század végén 60 ezer kötetből állt. A könyvek összegyűjtésében kiemelkedően sokat segített neki ifjúkori barátja, Giuseppe Garampi olasz főpap, akivel teljesen azonos teológiai és politikai nézeteket vallottak.
Előkészítette az egri püspökség érseki rangra emelését.
Személyisége, habitusa[szerkesztés]
Több idegen nyelven beszélt. Művelt, tudós, és eközben puritán, már-már aszkétikus életvitelű főpap volt. Megalkuvás nélkül betartotta a papi fegyelmet, és ezt az alá rendelt papoktól is megkövetelte. Tudatosan részt vállalt a lelkipásztorkodás köznapi munkájából is.
Feltétlenül hű volt a pápához, és ennek eredményeként többször is konfliktusba került püspöki elődjével és felettesével, Barkóczy Ferenc esztergomi érsekkel, aki még az egyházat érintő kérdésekben is elsősorban a császár akaratát követte. Nézeteltéréseik közepette is mindketten elismerték egymás kvalitásait, de valószínűleg ez az ellentét volt az oka annak, hogy Eszterházy nem emelkedett magasabbra az egyházi hierarchiában.
Első vitáik már 1762-ben kirobbantak:
- Barkóczy mint a magyarországi tanügy legfőbb felügyelője jelentéstételre utasította Eszterházyt az egyházmegyében megszervezett egyetemi és gimnáziumi tanrendekről. Eszterházy a jelentéstételt kategorikusan visszautasította arra hivatkozva, hogy ilyesmi még soha nem volt Magyarországon, és ez az eljárás őt személyesen sérti.
- Barkóczy érsek Mária Terézia intencióját végrehajtva utasította Eszterházy püspököt a zsolozsmarend megváltoztatására. Eszterházy ezt is elhárította, mert a zsolozsmarend megváltoztatására nem az uralkodó, hanem a pápa jogosult.
Rómához hűen elutasította a jozefinizmust (és szellemi elődeit, a gallikanizmust és febronianizmust). Élesen szembeszállt a felvilágosult abszolutizmus politikájával, II. József egyházi reformjaival, és az 1790–91-es országgyűlésen a római katolikus párt vezéreként ellenezte a protestánsok jogainak elismerését, törvénybe iktatását.
A kegyelmi vitában – Garampihoz hasonlóan – határozott antimolinista álláspontot foglalt el.
Művei[szerkesztés]
- Hármas üdvösséges kérdés. Pest, 1751
- Az 1775. évben tartott jubileum. Eger, 1776
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A többi Esterházyakkal ellentétben az ő nevét hagyományosan sz-szel írjuk, l. OH. 669. o. és MHSz. 140. o.
- ↑ http://www.cgu.it
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. Eszterházy Károly
- Kiss István: A pápai plébánia története. Veszprém, 1908
- Pfeiffer János: Emlékezés a gróf–püspökről. Veszprém, 1940
- Antalóczi Lajos: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története = Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kézirat-katalógusa (összeáll. Iványi Sándor), Eger, 1986
- Csapodi Csaba: Magyar könyvtártörténet (társszerző), Bp., 1987
- Mezei Zsolt: Gróf – a barokk főpap és főúr. In: Emlékkönyv galántai és fraknói gróf Eszterházy Károly egri püspök, Pápa város földesura, mecénása és építtetője halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére (szerk. Hermann István, Mezei Zsolt), Pápa, 2000
- Bitskey István: "Püspökünk, példánk és tükörünk volt". Eszterházy Károly életpályája és egyénisége. In: Kovács Béla (szerk.) Eszterházy Károly Emlékkönyv. Eger, 1999, 7-22. o.
- Főiskolánk névadója, Eszterházy Károly
- Antalóczi Lajos, 2001: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–1996). Főegyházmegyei Könyvtár, Eger kiadványa ISBN 963 8265 00 0 p. 8–12.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Eszterházy Károly emlékezete. A névadó tiszteletére 1990. szeptember 7-én rendezett tudományos ülés előadásai; szerk. Nagy József; EKTF, Eger, 1993
- Eszterházy Károly emlékkönyv; szerk. Kovács Béla; Érseki Gyűjteményi Központ, Eger, 1999
- Emlékkönyv galántai és fraknói gróf Eszterházy Károly egri püspök, Pápa város földesura, mecénása és építtetője halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére. A pápai Kastélyban 1999. szeptember 11-én elhangzott előadások szerkesztett szövege; szerk. Hermann István, Mezei Zsolt; Önkormányzat–Pápai Művelődéstörténeti Társaság, Pápa, 2000 (A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai)
- "Én is a lelkek halásza vagyok". Galánthai gróf Eszterházy Károly váci püspökké történt kinevezésének 250. évfordulója emlékére; Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény, Vác, 2011 (Vácegyházmegye múltjából)
- In Agriam adveni. Konferencia Eszterházy Károly Egerbe érkezésének 250. évfordulója emlékezetére. 2012. október 25.; szerk. Monok István; EKF Líceum, Eger, 2013 (A helyi érték)
- Eszterházy Károly püspök emlékezete Egerben 1925-ben; szöveg Bartók Béla, fotó Szántó György; Líceum, Eger, 2017 ("Líceumi szellemiség" ismeretterjesztő sorozat)
- Eszterházy Károly és barokk városa; szöveg Bitskey István; Líceum, Eger, 2018 ("Líceumi szellemiség" ismeretterjesztő sorozat)
- A műpártoló és mecénás Eszterházy Károly; szöveg Löffler Erzsébet; Líceum, Eger, 2018 ("Líceumi szellemiség" ismeretterjesztő sorozat)
- Eszterházy Károly és az iskolai színjátszás; szöveg Pintér Márta Zsuzsanna; Líceum, Eger, 2019 ("Líceumi szellemiség" ismeretterjesztő sorozat)
- Tanulmányok Eszterházy Károly egri püspök szellemi és épített örökségéről; szerk. Dinnyés Patrik, Nagy Andor; Líceum, Eger, 2020 (Eszterházy Károly egri püspök és kora)
| Előde: Forgách Pál |
|
Utóda: Migazzi Kristóf Antal |
| Előde: Barkóczy Ferenc |
|
Utóda: Fuchs Ferenc |
