Veszprémi főegyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Veszprémi Főegyházmegye (püspökség, 1993 óta érsekség) Magyarország első püspöksége. Egyike az I. István által alapított egyházmegyéknek. Főszékesegyháza a Szent Mihály Székesegyház. A veszprémi püspökök koronázták meg a királynét, egészen Gizellától Zita királynéig. A főegyházmegye védőszentje Szent Anna, társvédőszentje Boldog Gizella.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent István és Boldog Gizella szobra. Ispánki József alkotása.

A 10. század végén Géza fejedelem által megalapított veszprémi egyházmegye nagy területe a Dunántúlon a Drávától egészen a Dunáig ért. Területéhez tartozott a középkorban Fejér, Somogy, Veszprém és Zala, vagy régi nevén Kolon megyéket, valamint a később megszűnt Pilis megyét. E hatalmas területen a XIV. század elejére a pápai adólajstromok tanúsága szerint kb. félezer plébánia alakult ki, és a kolostorok száma is több volt mint száz.


A püspökség nagyon kötődött a magyar királynékhoz. Veszprém, már Szent István előtt, Géza fejedelem felesége, Sarolt óta a „királynék városa" volt. Az egyházmegye főpásztorának volt a joga a mindenkori királyné megkoronázása, s egyben ők voltak a királynék kancellárjai is. Az uralkodók gyakran bízták meg őket diplomáciai szolgálatokatokkal. A legismertebb diplomata-püspök a Mátyás király idején élt Vetési Albert püspök (1458-1486) volt. A XV. század második felétől egyre több püspök vállalkozott katonai feladatok felvállalására is, ilyen volt például a híres törökverő Beriszló Péter (1512-1520) is.

A török hódítás, a XVI. században nem kímélte az egyházmegye területét sem. A Balatontól délre és keletre lévő nehezen védhető területek már a hódítás első évtizedeiben az oszmánok kezére kerültek, és maga a püspöki székhely, Veszprém is veszélyeztetve volt. Emiatt 1544-ben mind a püspök, mind a káptalan úgy döntöttek, hogy elhagyják a várost. A püspök a védettebb várába, Sümegre, a káptalan pedig Sopronba költözött. Veszprémet először 1552-ben foglalták el a török csapatok kb. másfél évtizedre. Ezen kívül még kétszer került törökök kezre a város: a tizenötéves háború alatt, 1593 és 1598 között, illetve még egyszer, egy rövid időre 1683-ban. Ezeken kívül a magyar (és német) végvári katonaság uralta a települést. A Sümegen tartózkodó vagy országos politikai feladatokkal ellátó püspököknek alig nyílt lehetősége az egyházmegyéjükben élő hívek lelkigondozására.

Az érseki palotát Koller Ignác építette

A káptalan már a XVII. század elején, 1630-ban visszatért a városba, a püspök visszatérésére azonban egy évszázadot kellett még várni. A XVII. század elejétől az egymást váltó püspökök, elsősorban Volkra Ottó János (1710-1720), Acsády Ádám (1725-1744) és Padányi Bíró Márton (1745-1762) nagy erővel láttak hozzá az újjászervezéshez (Padányi például bezáratta a kocsmákat az istentisztelet alatt). Az elpusztult templomok, plébániák felújítása és újjászervezése, a protestánsok visszatérítése és a papnevelés újjáélesztése mellett nagy gondot fordítottak az egyházi fegyelem megszilárdítására is. Ekkor történt meg az egyházmegye területének első nagy átszervezése is. 1777-ben zalai és vasi plébániákból létrehozták a szombathelyi, a Fejér megyei területekből pedig a székesfehérvári püspökségeket. Ugyanekkor került át a pápai főesperesség a veszprémi püspökséghez a győritől. Az egyházmegye XIX. századi elejei főpásztorai közül Kopácsy József (1825-1842) a magyar nyelv ügye mellé állva 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvvezetést, pedig 1834-ben tanítóképzőt alapított. Ranolder János (1849-1875) pedig az egyházmegye városaiban alapított iskolákat, az ún. Ranolder-intézeteket.

A XX. század elején Hornig Károly püspök (1888-1917) elsőként a magyar püspökök közül kiadatta a püspökség római okmánytárát, 1907-1910 között pedig neoromán stílusban „restauráltatta" a leégett Szent Mihály Székesegyházat. A század második fele a megpróbáltatások ideje volt. A második világháború ideje alatt volt az egyházmegye püspöke Mindszenty József (1944-1945), a későbbi prímás, akit az akkori a nyilas diktatúra börtönbe zárt. Egyik utódja, Badalik Bertalan, aki már a kommunista diktatúra alatt (1949-1965) töltötte főpásztori idejének második felét, 1957-től hejcei magányban, egyházmegyéjétől távol volt kénytelen tartózkodni. A rendszerváltozást után, 1993-ban újabb szervezeti átalakuláson esett át az egyházmegye. A Balatontól délre eső Somogy megyei területekből II. János Pál pápa létrehozta a kaposvári püspökséget, s ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte.

Területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ranolder János portréja

Területébe tartozik Veszprém megye, Zala megye mintegy egynegyed része, valamint Fejér, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék néhány települése alkot. Az egyházmegyében 460 ezer ember lakik, ebből mintegy 300 ezer katolikus. Az egyházmegye 180 plébániából áll, amit jelenleg 106 lelkipásztor lát el. 4 főesperesség van:

  • Főszékesegyházi Főesperesség (vezetője: Gyűrű Géza)
  • Pápai Főesperesség (vezetője: Dr. Mail József)
  • Sümegi Főesperesség (vezetője: Nagy József)
  • Zalai Főesperesség (vezetője: Bizderi János)

Minden főesperességen belül 2 kerület. A Főszékesegyházi Főesperességen belül: Veszprémi Kerület (vezetője: Szerenka Miklós) 23 plébániával és Várpalotai Kerület (vezetője: vitéz Ajtós József) 15 plébániával. A Pápai Főesperességen belül: Pápai Kerület (vezetője: Salgó József) 25 plébániával és Zirci Kerület (vezetője: Sijártó László) 24 plébániával. A Sümegi Főesperességen belül: Sümegi Kerület (vezetője: Bakos Frigyes) 27 plébániával és Tapolcai Kerület (vezetője: Dr. Bécsi László) 22 plébániával. A Zalai Főesperességen belül: Keszthelyi Kerület (vezetője: Kiss László) 18 plébániával és Zalaszentgróti Kerület (vezetője: Kapássy Ferenc) 26 plébániával.[1]

Veszprémi püspökök és érsekek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Veszprémi főegyházmegye témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]