Visegrád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Visegrád
Visegrád Mountain Fastness 03.jpg
Fellegvár
Visegrád címere
Visegrád címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szentendrei
Kistérség Szentendrei
Jogállás város
Alapítás éve 1009[1]
Polgármester Félegyházi András
Irányítószám 2025
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 1783 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 56,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 33,27 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Visegrád  (Magyarország)
Visegrád
Visegrád
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 09″, k. h. 18° 58′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 09″, k. h. 18° 58′ 13″
Visegrád  (Pest megye)
Visegrád
Visegrád
Pozíció Pest megye térképén
Visegrád weboldala
Visegrád a 16. században Hoefnagel szerint

Visegrád (németül Plintenburg, szlovákul: Vyšehrad) város Pest megyében, a Szentendrei járásban. Magyarország egyik legkisebb, de egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád távolság a a 11-es főúton 42 km.)

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címer leírása a helyi önkormányzat rendelete szerint:

„Kék mezőben ezüst városfal, közepén kaputoronnyal. A nyitott kapuban kék mezőben arany liliom. A városfal felett zöld hegyen kéttornyú ezüst vár, a tornyok között palotaépülettel. A jobb oldali torony mellett álló épülethomlokzatának csúcsán a kapuban lévővel megegyező méretű és megformálású arany liliom.”

A város mai címere Visegrád 14. század végéről származó – 15. századi lenyomatokból ismert – kisebbik pecsétjének ábrázolása nyomán készült.

A pecsétkép egy "beszélő" kép: hegyen álló várat ábrázol ami megfelel a "magasabb vár" jelentésű szláv Visegrád helynévnek, és a város ugyanilyen jelentésű 14. századi latin nevének, az Altum Castrumnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarok bejövetele előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag régészeti lelőhely: neolitikus, rézkori és bronzkori telepek; bronzkori temető; római kori lelőhely. A rómaiaknak 14 őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon a 4. században, Pone Navata. Ezután rövid ideig a kvádok lakták. A 6.9. században a város területén megtelepedtek az avarok és a szlávok.

A magyar királyok kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. (Szent) István a Sibrik-dombon lévő erődben hozta létre első vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal, amely a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt Salamon Árpád-házi király börtöne). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye.

Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó. Károly Róbert magyar király, János cseh király és III. Kázmér lengyel király mellett számos másik hatalom, így a Német Lovagrend is képviseltette magát, s a nagymestere Braunschweigi Luther herceg békét írt alá Lengyelországgal, amelynek értelmében Dobrint (ma Dobrzyń), Lengyelország) visszaadták, valamint még az 1331-32-es lengyel-lovagrendi háborúban elvesztett egyes kujawy-i várakat. A lengyel király itt mondott le végleg Sziléziáról a Német-római Birodalom javára. Visegrádon a három király szövetséget kötött. Megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga ellen, kereskedőik részére a bécsi vám kikerülését rendelik el.

Mátyás uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja volt.

Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visegrád anno 1900
Fellegvár

1991-ben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország) vezető politikusai itteni találkozásuk alkalmával írták alá a Visegrádi Együttműködés alapító nyilatkozatát.

A település állandó lakosainak száma régóta stagnál: 1910-ben 1506, 1990-ben 1781, míg 2001-ben 1657 volt. Városi rangot 2000-ben kapott.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város polgármesterei a rendszerváltás óta a következők voltak:

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskola
  • Erdőgazdálkodás, idegenforgalom.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római erőd, Árpád-kori ispáni vár (4-11. század)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna fölé magasodó dombon a 4. század első felében épült fel a Pone Navata nevű római erőd. A nagyjából háromszög alakú erődítményt U alakú és legyező alakú tornyok védték. A katonák kaszárnyái a falak mentén álltak. A 4. század végén a Duna felöli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a "Praetorium" (parancsnokság) épülete készült el. Az 5. században a rómaiak kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált. A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyés ispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet. A 11. század közepén épült fel a falak között az ispán kőháza. 1081-1083 között e várban tartotta Salamon királyt őrizet alatt I. (Szent) László. A vár a 12. században elvesztette jelentőségét, 1242-ben, a tatárjárás idején pusztult el.

Fellegvár (13-15. század)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visegrád ostroma (1595)

A Várhegy tetején a kora vaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytatta az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási jelvényeket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig e vár volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrség kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595-1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták. Ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.

Salamon-torony (13. század, múzeumi kiállítóhely)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visegrád, a félig helyreállított Salamon torony, képeslap, 1912.

A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek) a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután 1490-től a fellegvár a koronaőrség kezére került az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésére 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.[4]

Királyi palota (14-15. század, múzeum)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsóvár

1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat[5] építtetett, amelyet először az 1330-as, Záh Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes krónika.

A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott.

14051408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 14761484 között Mátyás király a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruált enteriőrjei.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus plebániatemplom

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztelő Szent János római katolikus templom. Épült az 1700-as évek második felében barokk stílusban. Az egyhajós, egytornyú, boltozatos belső terű templom főoltárát - a budavári Zsigmond-kápolnából származó - szép színhatású oltárkép díszíti.

Visegrád-Lepence: Zsigmondy Vilmos Gyűjtemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vízkutató és Fúró Rt. lepecei telephelyén található a Zsigmondy Vilmos és Zsigmondy Béla, a magyar kútfúrás úttörői című gyűjtemény.

Strand[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visegrád-Lepencei Strandfürdő. A strand 1977-ben nyílt meg, hamar népszerű lett. Területéről nagyszerű kilátás nyílt a Dunakanyarra. Teraszosan kiépített medencéit termálvízzel töltötték fel. Jellegzetes, még ma is látható, félköríves betonelemekkel megkoronázott felső termálmedencéin kívül egy 30 méteres feszített víztükrű medence és gyermekmedence is rendelkezésre állt. Sajátos retróhangulatáért sokan keresték fel egészen a terület eladásáig. 2000-ben a Castrum Visegrád Kft. bérelte, majd vásárolta meg a területet. 2001-ben helyi népszavazást tartottak arról, hogy a strandfürdő újra önkormányzati kezelésbe kerülhessen. A népszavazáson a lakosok 30 százaléka vett részt, 84 százalékuk az eredeti állapot helyreállítása, vagyis az önkormányzati tulajdonba történő visszavétel mellett döntött. A népszavazás értelmében az önkormányzat pert indított az elidegenítés semmissé tételéért, de a pert elvesztette. A kft. 2010-ben csődöt jelentett, a CIB Bank jelzálogjogot jegyzett be a területre. A strand egykori műtárgyaiból a látványbeton-kávákon kívül semmi nem maradt.

Pálffy-kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késő-romantikus nyaraló, egykor a Pálffy-család tulajdona. Jelenleg használaton kívül áll.

Szobrok, emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Herkules-kút, háttérben a loggia

Áprily Lajos költő mellszobra a Nagy Lajos utca és a Zách Klára utca közötti kis téren. Mátyás király-emlékmű a 11-es út mellett. Turul-szobor.[6]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visegrád az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Laszkovszky J. (1995): Medieval Visegrád. Dissertationes Pannonicae. Universitatis Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominata. Budapest

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.visegrad.hu/millenniumi-ev
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A fideszes bölény sem mindig golyóálló (magyar nyelven). Index, 2010. október 6. (Hozzáférés: 2010. október 6.)
  4. Alsóvár / Salamon-torony
  5. Királyi palota
  6. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Visegrád témájú médiaállományokat.

Coat of arms of Hungary.png Közigazgatási listák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reinel compass rose.svg Magyarország HUN Nagymaros COA.jpg Nagymaros 1 km Héraldique meuble compas.svg
Magyarország Coat of Arms of Domos.jpg Dömös 5 km

Észak
Nyugat  Magyarország HUN Visegrád COA.png Visegrád  Kelet
Dél

Magyarország HUN Kisoroszi COA.jpg Kisoroszi 4 km
Magyarország HUN Pilisszentlászló COA.svg Pilisszentlászló 5 km Magyarország HUN Dunabogdány COA.jpg Dunabogdány 5 km