Záh Felicián
 |
Ennek a szócikknek a tényszerűsége kétséges. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el ezt a sablont! |
Záh Felicián, helyesebben Záh nembeli Felicián (? – Visegrád, 1330. április 17.) magyar birtokos, katona. Az előkelő, Nógrádban őshonos Záh nemzetségből származik. Károly Róbert elleni sikertelen merénylete tette hírhedtté, amelyet nemzetségén toroltak meg. Családnevét az oklevelekben Zah, több történelmi és irodalmi műben Zách formában írják.
Életrajza[szerkesztés]
Hosszú ideig Csák Mátét szolgálta híven, aki a Felvidék tartományura volt, és Károly Róbert király ellen harcolt. Felicián Máté oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba jutott, 1318-ban azonban átpártolt a királyhoz, aki számára büntetlenséget biztosított, javait és társadalmi pozícióját megtarthatta. 1321-ben a király semptei várnagyává nevezte ki, lánya, Klára pedig bekerült Erzsébet királyné udvarhölgyei közé. Rövid idő alatt szabad bejárása volt az uralkodóhoz.[1]
A merénylet[szerkesztés]
| „ | Midőn azután az Úr 1330-ik évében, április tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felícián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. A kegyelmes Isten könyörületessége azonban nem engedte, hogy végbevihesse szándékát. A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan - jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta: ujjait, melyekkel a szegényeknek, sínylődőknek és nyomorultaknak osztotta az alamizsnát; melyekkel számtalan templomnak varrt mindenféle köntöst, és fáradhatatlanul küldte az oltárokra és az egyháziaknak a drága bársony díszruhákat és kelyheket! Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, rávetették magukat a gyermekek nevelői, Kenezics Gyula fia [Miklós] és János nádor fia Miklós; fejükön halálos sebet kaptak, míg a gyermekek elmenekültek. Ekkor egy jó hajlandóságú ifjú, a Patak vármegyei Sándor fia János, a királyné alétekfogója úgy rohant Felíciánra, mint valami vérengző fenevadra: csákányával keményen nyaka és lapockája közé csapott, átvágta és leterítette; most az ajtókon mindenünnen benyomuló királyi bajvívó vitézek rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze a nyomorultat, és összekaszabolták, mint egy szörnyeteget. Fejét Budára küldték, kezeit, lábait más városokba; majd egyetlen növendék fiát és hű szolgáját - akik elfutottak, de meg nem menekülhettek - lófarkra kötözve emésztették el: tetemüket és csontjukat kutyák falták fel az utcán. | ” |
| – Képes krónika[2] | ||
1330. április 17-én,[3] miközben a királyi család a visegrádi Duna-parton levő palotában ebédhez készült, Felicián kardjával rárontott a királyi családra. Károly Róbertet a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben ő a fiait, Lajost – a későbbi Nagy Lajos királyt – és Endrét védte. A fiúknak nem esett bajuk, nevelőiknek – Kenezics Gyula fia Miklós és Drugeth Miklós – súlyos fejsérülés árán sikerült felfogniuk az ütéseket. Ezalatt a Potok megyei (ma: Sárospatak) Sándor fia János,[4] a királyné al-étekfogója leszúrta, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta Feliciánt.[5]
A merénylet okairól megoszlanak a források. Vannak, akik a megtorlás súlyosságából arra következtettek, hogy a merénylet a tartományurak által szőtt összeesküvés része volt. Az utókor azonban inkább egy az emlékeit másfél évtizeddel később papírra vető olasz krónikás leírását fogadja el. Eszerint Erzsébet öccse, Kázmér herceg – a későbbi Nagy Kázmér lengyel király – állítólag elcsábította Záh Klárát, s apja ezt akarta megtorolni. Ez a történet nagyon hasonlít Bánk bán feleségének történetére, amit röviden a Képes krónika mond el. Nem lehet tudni, hogy melyik történet hatott a másikra.[5]
A megtorlás[szerkesztés]
Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban. Fia szolgájával együtt futásnak eredt, de nem tudott elmenekülni. Őket ló farkához kötötték, majd miután meghaltak, részeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Sebe nevű lányát Becsei Imre lévai várnagy lefejeztette, férje, Kopai Imre börtönben halt meg. Gyermekeiket pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket.[6] Klára lányának levágták az orrát, az ajkait, hogy a fogai látszottak és nyolc ujját, majd lovon körbehordták néhány városban, miközben azt kellett kiáltoznia, hogy „így jár, aki hűtlen lesz királyához”. Felicián nemzetségének tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték.[5]
| „ | Így tehát a boldogtalan Felicián felségsértés bűnébe esett, megháborította az országot, kiirtotta tulajdon magvát, meggyalázta és elvesztette nemzetségét, ebek étkévé lett, s e világból kiszabadúlván megkötöztetett az alvilágban s eltemettetett a pokolban, és a világnak gúnyává, a hitetleneknek tanulságává lett. | ” |
| – Képes Krónika[7] | ||
Nőtestvérének nőunokáit azonban felmentették minden büntetés alól.
Károly Róbert nem sokkal később váratlanul zarándokútra indult Jeruzsálembe, azonban Felicián még élő rokonaitól tartva némi hajózás után végül visszafordult.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
- ↑ Képes Krónika
- ↑ A latin fordítás szerint „az Úr föltámadásának ünnepe utáni nyolcadot követő legközelebbi keddi napon”, ami a julián naptár szerint április 17-ére esik, ellentétben a Képes Krónika leírásával, amely szerint ez a nap "szerda". 1330 április
- ↑ Beihuber Ádám: Borcseppek a kardélen / Gondolatok Záh Felicián merényletéről (pdf) pp. 2/17 (110). OSZK, Sic Itur Ad Astra 2006. 1-2. sz., 2007. november 12. (Hozzáférés: 2014)
- ↑ a b c Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987 (1987). ISBN 963-281-776-1
- ↑ Zách Felicián családját kiirtásra ítélik – Rubicon.hu
- ↑ Kálti Márk: Képes Krónika (Chronicon Pictum), fordította Szabó Károly (1867)
Irodalom[szerkesztés]
- Almási Tibor: Záh Felicián ítéletlevele, Aetas, 2000.
- Képes krónika : a magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról / [ford. Geréb László] [MEK online]
- Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Balassi Kiadó, Bp., 1995. Online verzió
https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_anjou_uj_14/?pg=181&layout=s 288. documentum Zah Felician ítélet levele. 1330. május 15. 180-182. oldal.
Szépirodalom[szerkesztés]
- Arany János: Zách Klára Archiválva 2018. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.sgyak.u-szeged.hu
- Fehér Tibor: A ródoszi lovag. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986
- Bíró Szabolcs: Anjouk [a regénysorozat 3-4-5. kötete], Athenaeum, Budapest, 2015-2018.