Isaccea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Isaccea
Moske Isaccea.jpg
A dzsámi
Isaccea címere
Isaccea címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Dobrudzsa
Fejlesztési régió Délkelet-romániai fejlesztési régió
Megye Tulcea
Rang város
Beosztott falvak Revărsarea, Tichilești
Polgármester Ilie Petre (PDL)
Irányítószám 825200
SIRUTA-kód 159687
Népesség
Népesség 5374 fő (2002) +/-
Magyar lakosság 1
Község népessége 5026 fő (2011. okt 31.)[1]
Népsűrűség 55,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 96,7 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Isaccea (Románia)
Isaccea
Isaccea
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 16′ 05″, k. h. 28° 27′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 05″, k. h. 28° 27′ 36″

Isaccea város Romániában, Dobrudzsában, Tulcea megyében. A hozzá tartozó települések: Revărsarea és Tichilești.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település az ország délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Tulcsától harminchét kilométerre északnyugatra, a Duna jobb partján, az E87-es út mentén.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének eredet pontosan nem tisztázott. Nicolae Iorga történész és akadémikus szerint valószínű, hogy egy Saccea nevű helyi vezér után kapta.

Constantin C. Giurescu történész véleménye alapján a mai Isaccea az ókori al-dunai kereskedelmi központ Vicina, melynek romjait még nem találták meg.

Nicolae Rădulescu történészprofesszor szerint hasonlóan számos török településnévhez (például: Ibrăila, Ismail, İzmir stb.), a törökök a sacea szó elé egy I betűt raktak.

Egyes feltételezések szerint az Isacea szó a török Isac keresztnévből és a cea, falut jelentő szóból ered, előbbi egy helyi vezető lehetett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszámításunk előtt 514-ben I. Dárajavaus perzsa király a mai település közelében vívott csatát a szkíták ellen. Itt haladtak át az ókori görög kereskedelmi utak északi irányban, ugyanis a Duna elágazása előtt, ez az utolsó, könnyebb átkelésre alkalmas folyami szakasz.

Az időszámításunk előtti 1. században már megjelentek itt a rómaiak, és a kedvező földrajzi viszonyok miatt, egy települést hoztak létre Noviodunum néven, mely később az al-dunai római flotta, a Clasis Flavia Moesica, állomáshelye volt. A római kori település neve kelta eredetű, a dunum szó jelentése kelta nyelven: erődített település. A közelében egy, a feltételezések szerint dák, település is volt Genucla néven. Noviodunum fejlődését mutatja, hogy municípiumi rangra emelték, melyet falakkal vettek körül a flotta védelme érdekében. 369-ben a település előterében, a Dunán, egy hajón kötött békeszerződést Athanaric, a vizigótok fejedelme és Flavius Valens római császár. Az elkövetkező évszázadokban, a Bizánci Birodalom korában, továbbra is fontos folyami kikötő maradt. I. Justinianus bizánci császár várfalait megerősítette, kibővítette a vándornépek betörései miatt. 602-ben az avarok elfoglalták és lerombolták.

A 13. század végétől a vidék tatár fennhatóság alá került. Ebben a periódusban Noghay tatár vezér mintegy 40.000 fős seregével átkelt a Dunán, azzal a céllal, hogy egy saját államot hozzon létre, melynek székhelyéül Isaccea-t választotta. A településen pénzverdét építtetett, a pénzérmék egyik oldalán egy koránból vett idézet volt olvasható arab nyelven, a másik oldalon pedig egy keresztet tartó emberi alak volt látható, latin betűk között. Az érmék készítése 1296 és 1300 közé tehető. Ilyen érméket találtak 1965-ben Mihail Kogălniceanu község határában, amikor egy traktor ekéje kiforgatta azokat a földből, jelenleg a Tulcea megyei történelmi és archeológiai múzeumban őrizik őket. 1299-ben vagy 1300-ban Noghay csatában elesett, államának élére Ceaka nevű fiát állították, akit nem sokkal később meggyilkoltak, halálával Noghay állama is megszűnt.

Abu l-Fidá, arab történet- és földrajzi író, 1321-ből származó írásaiban említi a várost Isakgi néven.

A későbbiekben I. Mircea havasalföldi fejedelem volt a birtokosa, majd 1462-ben III. Vlad havasalföldi fejedelem is megfordult itt, az Oszmán Birodalom elleni hadjáratai során. 1484-ben oszmán kézre került, akik új erődöt építettek, egyrészt hogy biztosítsák birodalmuk északi határainak védelmét, másrészt hogy a dunai átkelőt védjék, ahol az oroszok, a tatárok vagy a lengyelek elleni háborúik során átkeltek a folyamon. II. Oszmán oszmán szultán 1620-as lengyelek ellen vívott háborúja alkalmával a várfalakat modernizálták.

A 17. században, az orosz-török háborúk idején, a város több alkalommal is gazdát cserélt a két birodalom között, a háborúk során többször leégett. Az erődöt a 18. század végén pusztították el az orosz csapatok.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosságának változása
1912 1930 1948 1956 1966 1977 1992 2002
4112 4576 4653 5203 5059 5347 5639 5374

A nemzetiségi megoszlás a következő:

2002
Románok 5118 95,23%
Törökök 208 3,87%
Ukránok 21 0,39%
Lipovánok 8 0,14%
Tatárok 8 0,14%
Romák 7 0,13%
Görögök 1 0,01%
Magyarok 1 0,01%
Bolgárok 1 0,01%
Örmények 1 0,01%
Összesen 5374 100,0%

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címere a két világháború között és jelenleg

Címere pajzs alakú, melyet egy ezüst színű korona díszít, három torony formájú ága a település városi rangját jelzi. A pajzs alsó része világoskék színű, hullámokat mintáz, felette zöld dombon, ezüst színű, egy tornyos erőd látható, kék háttérben. A zöld dombon végigfut egy arany színű várfal. A domb a város földrajzi fekvésére, a Dobrudzsai fennsíkra utal. A hullámok a Dunát szimbolizálják és a település kikötői mivoltát mutatja. A vár valamint a várfal pedig a történelem viharain át betöltött katonai, stratégiai jelentőségére utal.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Noviodunum - a várostól két kilométerre, északkeletre, a Pontonul Vechi nevű területen található római kori település, Dobrudzsa egyik legrégebbi erődje. Nagyrészt még nem tárták fel.
  • Török dzsámi - a város központjában álló épületet a 16. században építették.
  • A város hősi áldozatainak emlékműve

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Isaccea témájú médiaállományokat.