Nicolae Iorga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicolae Iorga
1 leu. Romania, 2005 a.jpg
képe az 1 román lejesen
Született 1871. január 17.
Botoșani
Elhunyt 1940. november 27. (69 évesen)
Ploiești mellett
Nemzetisége román román
Foglalkozása politikus
író
történész

Nicolae Iorga, külföldi munkáiban Nicolas Jorga néven szerepel, (Botoșani, 1871. január 17.Ploiești mellett, 1940. november 27.) román történész, egyetemi professzor, irodalmi kritikus, drámaíró, költő és politikus. A fasizmus áldozata.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középiskolai évek alatt részt vett a szocialista mozgalomban. A párizsi, berlini és lipcsei egyetemeken tanult és 23 évesen doktori címet szerzett. 1894-ben versenyvizsgával nyerte el a középkori és újkori történelem tanszéket a bukaresti egyetemen. 1896-tól három évi európai utazást tett. 1898-ban a Román Akadémia levelező tagjává, 1911-ben rendes taggá választották.

Főleg a románok középkori története foglalkoztatta, majdnem 1003 könyvet, 12 755 cikket és 4963 recenziót írt. A tudományos munka mellett aktívan részt vett a társadalmi és politikai életben is. Versei és irodalomkritikai írásai jelentek meg a Contemporanul, Revista nouă, Convorbiri literare illetve Literatură și artă română lapokban.

1907-ben képviselővé választották, és a parlament tagja maradt 1938-ig, a parlament feloszlatásáig. 1910-ben részt vett a Demokrata Nacionalista Párt megalapításában. Az I. világháború után a Román Nemzeti Gyűlés elnökeként dolgozott. 1931-től 1932-ig Románia pártonkívüli miniszterelnöke volt.

A királyi diktatúra idején szembehelyezkedett a fasisztákkal, ezért a Vasgárda tagjai sinaia-i lakásáról elrabolták, majd 1940. november 27-én a Prahova megyei Strejnicu erdőben több lövéssel megölték.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geschichte des Rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen, 2 kötetben, 1905
  • Geschichte des Osmanischen Reiches, 5 kötetben, 1908-1915
  • Essai de synthese d l'histoire de l'humanité, 4 kötetben, 1926-1928
  • Histoire de la vie byzantine, 3 kötetben, 1934
  • La place des Roumains dans l'histoire universelle, 3 kötetben, 1935-1936
  • Istoria românilor, 11 kötetben, 1936-1939; ezt ő maga fordította franciára Histoire des Roumains et de la Romanité Orientale címmel, 1937-1945
  • Istoria literaturii române in secolul XVIII, 2 kötetben, 1901
  • Istoria literaturii religioase a românilor până la 1688, 1905
  • Istoria literaturii românești în veacul al XIX-lea, de la 1821 înainte, 3 kötetben, 1907-1909
  • Istoria literaturii românești, 1925-1928
  • Istoria literaturii românești contemporane, 2 kötetben, 1934

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de literatura română (román nyelven). București: Editura Univers, 201-204. o (1979) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]