Lascăr Catargiu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lascăr Catargiu

Lascăr Catargiu (Iași, 1821. november 1.Bukarest, 1899. április 11.) román politikus, miniszterelnök (1866; 1871 -1876; 1889;1891- 1895).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moldvában, kiváló bojár családban született. Mihail Sturza fejedelem alatt prefektus volt, majd 1859-ben fejedelemjelölt. 1866-ban tevékeny része volt Alexandru Ioan Cuza fejedelem bukásában. 1866. február 23-án Golescu tábornokkal és Haralambu ezredessel együtt az ideiglenes kormányzást, a „fejedelmi helytartóságot” vette át. Miután a Hohenzollern-Sigmaringen házi Károly herceg kormányra került, Catargiut bízták meg az új kormány megalakításával, amelyben ő az elnöki és belügyminiszteri tárcát vette át. Kabinetje azonban még ugyanazon évben feloszlott. 1871. március 23-án Ion Ghica kormánya lemondani kényszerült azon zavarok után, amelyek a németek ellen irányultak. Ezután ismét Catargiut bízták meg az új kabinet megalakításával. A németek ellen indított tüntetések Károly fejedelmet majdnem lemondásra bírták, ámde többeknek, különösen Catargiunak a közbenjárására, e szándékától elállt. A radikális kamara azonban bizalmatlanságot szavazott Catargiu konzervatív kormányának; miután azt feloszlatta, az új választások a legjobb eredménnyel végződtek kormányára nézve. 1872-ben ismét bizalmatlanságot szavazott neki a kamara azon magaviseletéért, melyet a vasútvonalak elfogadása iránt tanúsított és miután az 1876. évi választások a liberálisok mellett nyilatkoztak, beadta lemondását. Az 1888. évi zavarokban, amelyek Ion Brătianu nemzeti-liberális kormányát megdöntötték, tevékeny része volt s miután 1889. április havában a junimista Teodor Rosetti kormánya lemondani kényszerült, megalakította kormányát, amely azonban még azon év november havában beadta lemondását. 1891 és 1895 között ismét ő volt Románia miniszterelnöke. Bukarestben halt meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokor József (szerk.). Catargiu, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.)