I. Mircea havasalföldi fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Mircea
Mircea

Havasalföldi fejedelem
Uralkodási ideje
1386. szeptember 23. 1394 novembere
Elődje I. Dan
Utódja I. Vlad
Havasalföldi fejedelem
Uralkodási ideje
1397 januárja 1418. január 31.
Elődje I. Vlad
Utódja I. Mihály
Életrajzi adatok
Uralkodóház House of Basarab
Született 1358
Curtea de Argeș
Elhunyt 1418. január 31.
NyughelyeCozia kolostor
Édesapja I. Radu
Édesanyja nem ismert a neve
Testvére(i) I. Dan havasalföldi fejedelem
Házastársa Tolmay Mária
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mircea
Mircea
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Havasalföld térképe (1406)

I. Mircea vagy más néven Öreg Mircea (románul: Mircea cel Bătrân, fonetikusan:[ˈmirt͡ʃe̯a t͡ʃel bəˈtrɨn]), (13581418. január 31.[1]) havasalföldi fejedelem 1386. szeptember – 1394. november (?), 1397 január – 1418 január között.

Uralkodása, belpolitikája[szerkesztés]

A történelmi források Havasalföld (Valachia) legjelentősebb uralkodójaként említik. Nevében az "öreg" jelentése, az akkori udvari szokások szerint a legelsőt – mármint az ilyen néven először trónon lévőt jelenti.

Öreg Mircea uralkodása alatt Havasalföld elérte mindenkori történelme alatti legszélesebb határvonalakat, északon az Olt folyó, délen a Duna, nyugaton a Vaskapu, míg keleten a Fekete-tenger határolta.

Uralkodása alatt megerősítette a gazdasági és adminisztrativ életet, ezüstérmeket veretett (melyek külföldön is forgalomba kerültek). Gazdasági előnyöket biztosított a litván és lengyel kereskedőknek. Megerősítette a régi erődítményeket, illetve újakat épített a Duna mentén, fejlesztette a hadsereget. 1388-ban megalapította a Cozia kolostort, később ide is temették el.

Külpolitikája[szerkesztés]

Aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása kezdetén szövetséget kötött I. Péter moldvai fejedelemmel. 1389-ben támogatta a balkáni szövetséget a törökökkel szemben, valamint ugyanebben az évben elfoglalta és országához csatolta Dobrudzsát, ezért miután a törökök győztek a rigómezei csatában, I. Bajazid oszmán szultán Havasalföld ellen fordult, 1394-ben egy 40 000 főnyi sereg élén átkelt a Dunán. Mircea nem merte vállalni a nyílt összecsapást, ezért inkább a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, folyamatosan visszavonulva a Kárpátok fele. Október 10-én egy mocsaras területen sikerült győzelmet aratnia a török előhadak felett (Rovine-i csata), de nem sikerült döntő győzelmet kivívnia, így végül is egy Argeș folyó mellett megvívott csatát követően a Magyar Királyság területére menekült.

A törökök I. Vlad (a későbbi "Uzurpatorul", azaz "Trónbitorló") személyében saját bábjukat helyezték Havasalföld trónjára. Időközben Mircea Brassóban szövetséget kötött Zsigmond magyar királlyal, akivel együtt részt vett a magyar, francia, szerb, és egyéb európai csapatok által végrehajtott keresztes hadjáratában, amely a keresztes sereg katasztrofális vereségével végződött a nikápolyi ütközetben, de Mircea számára pozitív eredménnyel járt, mert sikerült visszaszereznie trónját.

A havasalföldi fejedelem ekkorra már igencsak megbecsült hadvezér volt, tekintettel az 1394-es csatákra, de hírnevét tovább erősítette 1397-ben és 1400-ban is, amikor erdélyi fosztogató körúton lévő török csapatokat győzött le.

A századfordulót követően Bajazid szultán újabb hadjáratra készült Havasalföld ellen, azonban 1402-ben vereséget szenvedett a Timur Lenk vezette mongol seregektől az ankarai csatában, ő maga pedig fogságba esett és nemsokára meghalt. Ezt követően a szultán négy fia között harcok kezdődtek a birodalom feletti uralomért. A harcokba Mircea is beleavatkozott, Muszát támogatva, aki rövid időre szultán is lett, de 1413-ban a szerbek által támogatott Mehmedtől vereséget szenvedett, ő maga életét vesztette és Mehmed lett az új szultán. A havasalföldi fejedelemnek rövid ellenségeskedés után sikerült megegyeznie a törökökkel. 1415-ben vállalta a haradzs fizetését:[2] az Oszmán Birodalom elismerte Havasalföld függetlenségét évi csekély 3000 aranyért cserébe. Azonban a törökök 1416-ban Mircea csapatait Szaloniki közelében szétverték, majd földúlták Havasalföldet, elfoglalták Turnu Măgurele és Gyurgyevó Duna-parti várait, s környékükből vilajetet szerveztek.[2]

Érdemes megemlíteni, hogy Mircea 1406-ban egész Ungrovalachia urának címezve magát fölsorolta az uralma alá került földeket: „a hegyen túli részeket”, a „tatár részeket”, Omlást, Fogarast, a szörényi bánságot, a Duna-völgy mindkét oldalát a Fekete-tengerig (Dobrudzsát).[2]

1418. január 31-én hunyt el természetes halálban, hátrahagyván országát fiára, I. Mihály fejedelemre.

Családja[szerkesztés]

Felesége Mária volt, valószínűleg magyar származású nemesasszony, de egyes kutatók szerint a karintiai Cilly nemesi családból származott.[forrás?] Hat gyermeke volt:

Családfa[szerkesztés]

Miklós Sándor
† 1364. XII. 16.
 
  Doamna Mária   ?   ?
         
     
  I. Radu
* 1330 k.
† 1383
 
  Doamna Calinichia  
     
   
I. Mircea
* 1358
† 1418. I. 31.
 
Doamna Mara
 OO   
                   
               Tolmay Máriától    Tolmay Máriától
I. Mihály
* ?
† 1420. VIII.-a
 
II. Dan
* ?
† 1427 tavasza
 
II. Vlad
* 1393
† 1447. XII.-e
 
I. Sándor
* 1397
† 1436. XII.-e
 
Anna
   ?
NN (leány)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 135. oldal
  2. a b c Magyar katolikus lexikon. Havasalföld (magyar nyelven). Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Kara. (Hozzáférés: 2011. július 18.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Dan
Havasalföld fejedelme
13861394
Havasalföld címere
Következő uralkodó:
I. Vlad
Előző uralkodó:
I. Vlad
Havasalföld fejedelme
13971418
Havasalföld címere
Következő uralkodó:
I. Mihály