I. Mircea havasalföldi fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Mircea
Mircea cel Bătrân
MirceatheElder.jpg

Havasalföld fejedelme
Uralkodási ideje
1386. szeptember 23.1394. novembere
Elődje I. Dan
Utódja I. Vlad
Havasalföld fejedelme
Uralkodási ideje
1397. januárja1418. január 31.
Elődje I. Vlad
Utódja I. Mihály
Életrajzi adatok
Született 1358
Elhunyt 1418. január 31.
Édesapja I. Radu
Édesanyja nem ismert a neve
Havasalföld térképe (1406)

I. Mircea vagy más néven Öreg Mircea (románul Mircea cel Bătrân, fonetikusan:[ˈmirt͡ʃe̯a t͡ʃel bəˈtrɨn]), (13581418. január 31.[1]) havasalföldi fejedelem 1386. szeptember1394. november (?), 1397 január – 1418 január között.

Uralkodása, belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi források Havasalföld (Valachia) legjelentősebb uralkodójaként említik. Nevében az "öreg" jelentése, az akkori udvari szokások szerint a legelsőt – mármint az ilyen néven először trónon lévőt jelenti.

Öreg Mircse uralkodása alatt Havasalföld elérte mindenkori történelme alatti legszélesebb határvonalakat, északon az Olt folyó, délen a Duna, nyugaton a Vaskapu, míg keleten a Fekete-tenger határolta.

Uralkodása alatt megerősítette a gazdasági és adminisztrativ életet, ezüstérmeket veretett (melyek külföldön is forgalomba kerültek). Gazdasági előnyöket biztosított a litván és lengyel kereskedőknek. Megerősítette a régi erődítményeket, illetve újakat épített a Duna mentén, fejlesztette a hadsereget. 1388-ban megalapította a Cozia kolostort, később ide is temették el.

Külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása kezdetén szövetséget kötött I. Péter moldvai fejedelemmel. 1389-ben támogatta a balkáni szövetséget a törökökkel szemben, valamint ugyanebben az évben elfoglalta és országához csatolta Dobrudzsát, ezért miután a törökök győztek a rigómezei csatában, I. Bajazid oszmán szultán Havasalföld ellen fordult, 1394-ben egy 40 000 főnyi sereg élén átkelt a Dunán. Mircea nem merte vállalni a nyílt összecsapást, ezért inkább a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, folyamatosan visszavonulva a Kárpátok fele. Október 10-én egy mocsaras területen sikerült győzelmet aratnia a török előhadak felett (Rovine-i csata), de nem sikerült döntő győzelmet kivívnia, így végül is egy Argeș folyó mellett megvívott csatát követően a Magyar Királyság területére menekült.

A törökök I. Vlad (a későbbi "Uzurpatorul", azaz "Trónbitorló") személyében saját bábjukat helyezték Havasalföld trónjára. Időközben Mircea Brassóban szövetséget kötött Zsigmond magyar királlyal, akivel együtt részt vett a magyar, francia, szerb, és egyéb európai csapatok által végrehajtott keresztes hadjáratában, amely a keresztes sereg katasztrofális vereségével végződött a nikápolyi ütközetben, de Mircea számára pozitív eredménnyel járt, mert vissza sikerült szereznie trónját.

A havasalföldi fejedelem ekkora már igencsak megbecsült hadvezér volt, tekintettel az 1394-es csatákra, de hírnevét tovább erősítette 1397-ben és 1400-ban is, amikor erdélyi fosztogató körúton lévő török csapatokat győzött le.

A századfordulót követően Bajazid szultán újabb hadjáratra készült Havasalföld ellen, azonban 1402-ben vereséget szenvedett a Timur Lenk vezette mongol seregektől az ankarai csatában, ő maga pedig fogságba esett és nem sokára meghalt. Ezt követően a szultán négy fia között harcok kezdődtek a birodalom feletti uralomért. A harcokba Mircea is beleavatkozott, Muszát támogatva, aki rövid időre szultán is lett, de 1413-ban a szerbek által támogatott Mehmedtől vereséget szenvedett, ő maga életét vesztette és Mehmed lett az új szultán. A havasalföldi fejedelemnek rövid ellenségeskedés után sikerült megegyeznie a törökökkel. 1415-ben vállalta a haradzs fizetését[2]: az Oszmán Birodalom elismerte Havasalföld függetlenségét évi csekély 3000 aranyért cserébe. Azonban a törökök 1416-ban Mircea csapatait Szaloniki közelében szétverték, majd földúlták Havasalföldet, elfoglalták Turnu Magurale és Gyurgyevo Duna-parti várait, s környékükből vilajetet szerveztek.[2]

Érdemes megemlíteni, hogy Mircea 14061406-ban egész Ungrovalachia urának címezve magát fölsorolta az uralma alá került földeket: „a hegyen túli részeket”, a „tatár részeket”, Omlást, Fogarast, a szörényi bánságot, a Duna-völgy mindkét oldalát a Fekete-tengerig (Dobrudzsát).[2]

1418. január 31-én hunyt el természetes halálban, hátrahagyván országát fiára I. Mihail fejedelemre.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Mária volt, valószínűleg magyar származású nemesasszony, de egyes kutatók szerint a karinthiai Cilly nemesi családból származott.[forrás?] Hat gyermeke volt:

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miklós Sándor
† 1364. XII. 16.
 
  Doamna Mária    ?    ?
         
     
  I. Radu
* 1330 k.
† 1383
 
  Doamna Calinichia  
     
   
I. Mircea
* 1358
† 1418. I. 31.
 
Doamna Mara
 OO   
                   
               Tolmay Máriától    Tolmay Máriától
I. Mihály
* ?
† 1420. VIII.-a
 
II. Dan
* ?
† 1427 tavasza
 
II. Vlad
* 1393
† 1447. XII.-e
 
I. Sándor
* 1397
† 1436. XII.-e
 
Anna
   ?
NN (leány)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 135. oldal
  2. ^ a b c Magyar katolikus lexikon. Havasalföld (magyar nyelven). Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Kara. (Hozzáférés: 2011. július 18.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Dan
Havasalföldi fejedelem
13861394
Havasalföld címere
Következő uralkodó:
I. Vlad
Előző uralkodó:
I. Vlad
Havasalföldi fejedelem
13971418
Havasalföld címere
Következő uralkodó:
I. Mihály