I. Mircea havasalföldi fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Mircea
Mircea cel Bătrân
MirceatheElder.jpg

Havasalföld fejedelme
Uralkodási ideje
1386. szeptember 23. – 1394. novembere
Elődje I. Dan
Utódja I. Vlad
Havasalföld fejedelme
Uralkodási ideje
1397. januárja – 1418. január 31.
Elődje I. Vlad
Utódja I. Mihály
Életrajzi adatok
Született 1358
Elhunyt 1418. január 31.
Édesapja I. Radu
Édesanyja nem ismert a neve
Havasalföld térképe (1406)

I. Mircea vagy más néven Öreg Mircea (románul: Mircea cel Bătrân, fonetikusan:[ˈmirt͡ʃe̯a t͡ʃel bəˈtrɨn]), (13581418. január 31.[1]) havasalföldi fejedelem 1386. szeptember1394. november (?), 1397 január – 1418 január között.

Uralkodása, belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi források Havasalföld (Valachia) legjelentősebb uralkodójaként említik. Nevében az "öreg" jelentése, az akkori udvari szokások szerint a legelsőt – mármint az ilyen néven először trónon lévőt jelenti.

Öreg Mircse uralkodása alatt Havasalföld elérte mindenkori történelme alatti legszélesebb határvonalakat, északon az Olt folyó, délen a Duna, nyugaton a Vaskapu, míg keleten a Fekete-tenger határolta.

Uralkodása alatt megerősítette a gazdasági és adminisztrativ életet, ezüstérmeket veretett (melyek külföldön is forgalomba kerültek). Gazdasági előnyöket biztosított a litván és lengyel kereskedőknek. Megerősítette a régi erődítményeket, illetve újakat épített a Duna mentén, fejlesztette a hadsereget. 1388-ban megalapította a Cozia kolostort, később ide is temették el.

Külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása kezdetén szövetséget kötött I. Péter moldvai fejedelemmel. 1389-ben támogatta a balkáni szövetséget a törökökkel szemben, valamint ugyanebben az évben elfoglalta és országához csatolta Dobrudzsát, ezért miután a törökök győztek a rigómezei csatában, I. Bajazid oszmán szultán Havasalföld ellen fordult, 1394-ben egy 40 000 főnyi sereg élén átkelt a Dunán. Mircea nem merte vállalni a nyílt összecsapást, ezért inkább a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, folyamatosan visszavonulva a Kárpátok fele. Október 10-én egy mocsaras területen sikerült győzelmet aratnia a török előhadak felett (Rovine-i csata), de nem sikerült döntő győzelmet kivívnia, így végül is egy Argeș folyó mellett megvívott csatát követően a Magyar Királyság területére menekült.

A törökök I. Vlad (a későbbi "Uzurpatorul", azaz "Trónbitorló") személyében saját bábjukat helyezték Havasalföld trónjára. Időközben Mircea Brassóban szövetséget kötött Zsigmond magyar királlyal, akivel együtt részt vett a magyar, francia, szerb, és egyéb európai csapatok által végrehajtott keresztes hadjáratában, amely a keresztes sereg katasztrofális vereségével végződött a nikápolyi ütközetben, de Mircea számára pozitív eredménnyel járt, mert vissza sikerült szereznie trónját.

A havasalföldi fejedelem ekkora már igencsak megbecsült hadvezér volt, tekintettel az 1394-es csatákra, de hírnevét tovább erősítette 1397-ben és 1400-ban is, amikor erdélyi fosztogató körúton lévő török csapatokat győzött le.

A századfordulót követően Bajazid szultán újabb hadjáratra készült Havasalföld ellen, azonban 1402-ben vereséget szenvedett a Timur Lenk vezette mongol seregektől az ankarai csatában, ő maga pedig fogságba esett és nem sokára meghalt. Ezt követően a szultán négy fia között harcok kezdődtek a birodalom feletti uralomért. A harcokba Mircea is beleavatkozott, Muszát támogatva, aki rövid időre szultán is lett, de 1413-ban a szerbek által támogatott Mehmedtől vereséget szenvedett, ő maga életét vesztette és Mehmed lett az új szultán. A havasalföldi fejedelemnek rövid ellenségeskedés után sikerült megegyeznie a törökökkel. 1415-ben vállalta a haradzs fizetését[2]: az Oszmán Birodalom elismerte Havasalföld függetlenségét évi csekély 3000 aranyért cserébe. Azonban a törökök 1416-ban Mircea csapatait Szaloniki közelében szétverték, majd földúlták Havasalföldet, elfoglalták Turnu Magurale és Gyurgyevo Duna-parti várait, s környékükből vilajetet szerveztek.[2]

Érdemes megemlíteni, hogy Mircea 14061406-ban egész Ungrovalachia urának címezve magát fölsorolta az uralma alá került földeket: „a hegyen túli részeket”, a „tatár részeket”, Omlást, Fogarast, a szörényi bánságot, a Duna-völgy mindkét oldalát a Fekete-tengerig (Dobrudzsát).[2]

1418. január 31-én hunyt el természetes halálban, hátrahagyván országát fiára I. Mihály fejedelemre.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Mária volt, valószínűleg magyar származású nemesasszony, de egyes kutatók szerint a karintiai Cilly nemesi családból származott.[forrás?] Hat gyermeke volt:

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miklós Sándor
† 1364. XII. 16.
 
  Doamna Mária    ?    ?
         
     
  I. Radu
* 1330 k.
† 1383
 
  Doamna Calinichia  
     
   
I. Mircea
* 1358
† 1418. I. 31.
 
Doamna Mara
 OO   
                   
               Tolmay Máriától    Tolmay Máriától
I. Mihály
* ?
† 1420. VIII.-a
 
II. Dan
* ?
† 1427 tavasza
 
II. Vlad
* 1393
† 1447. XII.-e
 
I. Sándor
* 1397
† 1436. XII.-e
 
Anna
   ?
NN (leány)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 135. oldal
  2. ^ a b c Magyar katolikus lexikon. Havasalföld (magyar nyelven). Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Kara. (Hozzáférés: 2011. július 18.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Dan
Havasalföldi fejedelem
13861394
Havasalföld címere
Következő uralkodó:
I. Vlad
Előző uralkodó:
I. Vlad
Havasalföldi fejedelem
13971418
Havasalföld címere
Következő uralkodó:
I. Mihály