Oszmán interregnum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az oszmán interregnum (másképpen: oszmán triumvirátus; törökül Fetret Devri) az I. Bajazid szultán vereségét és elfogatását (1402) követő periódus a 15. század elején (14021413). Az ankarai csatavesztés után a szultán haláláig Timur Lenk fogságában élt. Timur újraszervezte az anatóliai türkomán hercegségeket.

Bajazidnak négy fia maradt, akik az Oszmán Birodalom egy-egy részén uralkodtak:

Szulejmán később megszerezte magának Dél-Görögországot is, Mehmed pedig Anatólia fölött uralkodott tovább. Mehmed Szulejmán ellen küldte csapatait Musza vezetésével a Fekete-tengeren át. 1410-ben Bulgáriában győzelmet aratott, és amikor Szulejmán visszavonult, délen Musza szultánná kiáltotta ki magát. Mehmed sereget küldött ellene, de ezt Gallipolinál legyőzték. Ekkor szövetkezett a Bizánci Birodalommal, és három év múlva sikerült legyőznie testvérét Szerbiában. Ezután Mehmed magát kiáltatta ki szultánná, és egyeduralkodóként egyesítette a birodalmat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003 ISBN 9635478496  


Elődje:
I. Bajazid
Oszmán szultán
14021412
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
I. Mehmed