Ankarai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ankarai csata
Konfliktus Oszmán – mongol háború
Időpont 1402. július 20.
Helyszín Çubukovasi mező, Ankara közelében
Eredmény mongol győzelem
Szemben álló felek
Timur Lenk Birodalma Oszmán Birodalom
Szerbia
Parancsnokok
Timur Lenk I. Bajazid
Lazarevics István
Szemben álló erők
140 ezer tatár és török 65 ezer török
20 ezer szerb
Veszteségek
kb. 15-25 000 fő mintegy 15 vagy 40 000 halott

Az ankarai (törökösen angorai) csata 1402. július 20-án játszódott le az I. Bajazid szultán vezette Oszmán Birodalom és Timur Lenk mongol serege között.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mongol Timur kán 1390-ben meghódította Grúziát és Örményországot, ezáltal közép-ázsiai országa az Oszmán Birodalom szomszédja lett. A konfrontáció hamarosan bekövetkezett: amikor Bajazid sarcot követelt az egyik Timur Lenknek hűséget esküdött török emirátustól, és annak megszállásával fenyegetőzött, a mongol fejedelem ezt személyes sértésnek vette. 1400-ban hadai kirabolták Szebaszteia (ma Sivas, Törökország) városát, amivel kivívta a szultán haragját és bosszúvágyát. Így történt, hogy amikor 1402-ben Timur keletről ismét Anatóliára tört, Bajazid sereget gyűjtött, és Ankara mellett kiharcolta az összecsapást. A törökök javarésze átállt azonban Timur mellé, valamint haderejét a Kelet-Anatólia területén nomadizáló türk Akkojunlu serege is erősítette Kara Jülük Oszmán vezetésével. Timur hadai így körülbelül 140 000 főre duzzadtak, míg Bajezid hada 65 ezer törökből és 20 ezer szerbből állt, utóbbiakat Lazarevics István fejedelem vezérelte, s a csatában ő irányította mind a szerb, mind a török lovasságot.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összecsapás nagyerejű török támadással kezdődött, amit a mongol lovasíjászok nyílzáporral fogadtak. Ezrek haltak meg, és sokan megadták magukat Timur Lenk hadseregének. A csata hevében a mongolok rátették kezüket a közeli Çubukovasi falu kútjára, ami az oszmán haderő egyetlen vízforrása volt. A török hadvezetés megpróbálta visszaszerezni, ekkor azonban hátbatámadták őket, és rengeteg oszmán katonát lemészároltak. Még maga Bajazid is fogságba esett, noha szerb nehézlovasai egyszer kiszabadították. Végül a szultán mongol rabságban halt meg a következő évben.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai országok eleinte támogatták Timur invázióját (a genovaiak állítólag felhúzták a mongol lobogót konstantinápolyi (Galata) városnegyedük falaira támogatásuk jeléül), hatalmas győzelme láttán azonban félni kezdtek, hogy esetleg tovább jönne nyugat felé. Ez azonban nem történt meg, sőt a Sánta Timur halálával óriási országa is felbomlott.

Az Oszmán Birodalom megbénítása egy időre késleltette a jó ideje törökök szorításában vergődő Bizánci Birodalom bukását, ám nem akadályozhatta meg: húsz éven belül az Oszmán Birodalom talpra állt, és addigra a közép-ázsiai Mongol Birodalom már részeire bomlott, melyek már nem képviseltek elég erőt a hódító törökök megállítására.