I. Bajazid oszmán szultán
| I. Bajazid Oszmán szultán |
|
 |
|
|
|
|
| Uralkodási ideje 1389. június 15. – 1402. július 28. |
|
| Elődje | I. Murád |
| Utódja | Oszmán interregnum |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1354 Demótika, ma Didimótihon vagy Bursa |
| Elhunyt | 1403. március 8. (49 évesen) Akşehir |
 |
|
I. Bajazid (1354 – 1403. március 8.) elterjedt átírással Bajezid. Legendásan gyors csapatmozdulatairól Yıldırım-nek is nevezték, ami Villámot jelent. Apja, I. Murád halála után ő lett az oszmán birodalom negyedik uralkodója.
Kiváló hadvezér volt, amíg a sorozatos sikerek elbizakodottá nem tették. Fiatalon részt vett apja hadjárataiban, így a rigómezei csatában is, ahol a törökök döntő győzelmet arattak a szerbek fölött, de Murád szultán elesett. Hogy megbosszulja apja halálát, minden szerb foglyot lemészároltatott.
Amint trónra lépett, megfojtatta öccsét, Yakubot, hogy a trónviszályt elkerülje (más források szerint Yakub a rigómezei ütközetben esett el).
Megegyezett az ugyancsak elesett Lázár szerb fejedelem fiával és utódával, Lazarevics Istvánnal, és jelentős autonómiát adott Szerbiának. Ennek eredményeként a török had fő csapásmérő ereje a szerb nehézlovasság lett. 1391-ben ostrom alá fogta Konstantinápolyt, mire V. János bizánci császár, keresztes hadjáratra buzdította fel a keresztény világot. 1396-ban a keresztények vereséget szenvedtek a nikápolyi csatában (Nikopolisz, ma Nikopol, Bulgária). Bajazid 1398-ig folytatta az ostromot; ekkor a bizánci császár jelentős hadisarcot fizetett, hogy a törökök elvonuljanak. Még Bizánc ostroma közben befejezte Bulgária (1393), Havasalföld (1394), Thesszália és Makedónia meghódítását, 1393 és 1398 között sorra elfoglalta a nyugat-anatóliai türkmén emírségeket. 1395-ben megépíttette a Boszporusz ázsiai partján, Konstantinápolytól nem messze az Anatóliai Erődöt (Anadolu Hiszári)
1400-ban Timur Lenk (Tamerlan), akinek érdekeit sértette Bajazid kisázsiai terjeszkedése, ultimátumban követelte, hogy Bajazid vonuljon ki a hűbéreseitől elfoglalt területekről. A sorsdöntő ankarai csatában 1402. július 20-án I. Bajazid döntő vereséget szenvedett. Maga a szultán is fogságba esett, akit Timur Lenk napközben egy vasketrecben tartott az élete végéig, mivel nem volt hajlandó hűségesküt tenni neki. Egy évvel később állítólag öngyilkosságot követett el.
| Elődje: I. Murád |
|
Utódja: oszmán interregnum |
|
||||||||||||||||
[szerkesztés] Források
- Benkő Mihály: Csata Nikápolynál. Móra, 1987.
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 18. o. ISBN 963-05-6821-7
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 695. o. ISBN 963-9257-15-X
