Babadag
| Babadag | |||
 |
|||
| A település látképe | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Dobrudzsa | ||
| Fejlesztési régió | Délkelet-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Tulcea | ||
| Rang | Város | ||
| Polgármester | Ioan Dardac (PSD) | ||
| Irányítószám | 825100 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 10 037 fő (2002) +/- | ||
| Magyar lakosság | 5 | ||
| Népsűrűség | 82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 15-120 m | ||
| Terület | 121 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Babadag
Pozíció Románia térképén
|
|||
| é. sz. 44° 53′ 43″, k. h. 28° 43′ 0″ | |||
Babadag város Dobrudzsában, Tulcea megyében, Romániában.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A település az ország délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Tulcsától harminchat kilométerre délre. A városnak természetes határt szabnak a Babadag-tó, a Razelm-tó, valamint három, a Dobrudzsai fennsíkhoz tartozó domb: Coiun Baba, Sultan Tepe és az Ianik Bair. A településen halad keresztül a Tabana-patak.
Nevének eredete [szerkesztés]
A város neve török eredetű, jelentése: „az atya hegye”.
Története [szerkesztés]
A város közelében a Római Birodalom idején egy település állt, Vicus Novus néven, melyről 178-ból származó feljegyzések tesznek említést. 587-ben az avarok földig rombolták, hosszú ideig, több mint hatszáz évig, lakatlan területnek számított.
1262-ben Baba Sari Saltuk dervis vezetésével egy tíz- tizenkétezer fős török kolónia telepedett le észak-dobrudzsában, a mai város területén is. 1280-ban Baba Sari Saltuk szeldzsuk törökök segítségével nagyszámú birka és kecskenyájat hozatott Dobrudzsába, kihasználva a vidék nagy kiterjedésű legelőit. A 15. században a környék sós vizű tavaiból párlás útján kinyert, akkoriban igen értékes, sót a településen raktározták. Mircea cel Bătrân csapatai és a török seregek között zajló háborúk eredményeként, 1417-ben a terület az Oszmán Birodalom fennhatóság alá került, a település pedig a török inváziós erők egyik állomáshelye lett. 1484-ben II. Bajazid oszmán szultán elrendelte egy mauzóleum építését Baba Sari Saltuk emlékére, ebben az időszakban a település neve is Baba-Saltuk volt.
1587-ben kozákok, 1594-ben a Király Albert udvari kapitány vezetése alatt álló erdélyi segédhadak pusztították. Stoica Ludescu által megírt Letopisetul Cantacuzinesc nevű krónika számol be II. Mihály havasalföldi fejedelem 1596-os ostromáról, illetve arról, hogy 1598-ban a város bégje, csapatait a havasalföldi fejedelem ellen küldte.
A 17. században Evila Celebi török utazó számol be arról, hogy Baba Sari Saltuk sírját keresztények lerombolták, a település ezután kapta a török Babadağ nevet. 1678-ban az al-dunai pasa Szilisztrából ide tette át székhelyét.
A 18. századra Babadag jelentős politikai és katonai központtá épült ki. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem tett látogatást Iusup pasánál. 1739-ben a régióban állomásozó oszmán csapatok főhadiszállásává teszik, ahol államközi szerződéseket írtak alá a Fekete-tengeri kereskedelem szabályozásáról.
1771-ben, az orosz-török háborúk idején, az oszmán seregek Babadagban teleltek. 1872-es okiratok említik az utolsó babadagi pasát, Hasan-t. A török-orosz háborúk lezártával, az 1878-as San Stefanó-i békeszerződés alapján a település Oroszország fennhatósága alá került, még ebben az évben a berlini békeszerződés Romániához csatolta.
Az első világháború során, 1916-ban bolgár kézre került, 1918-ban a románok visszafoglalták. A második világháború során német csapatok szállták meg.
1947 és 1953 között a városban egy földalatti antikommunista szervezet működött, a 33 tagú partizán csapatot 1957-ben számolták fel teljesen. A kommunista államosítások 1951-ben kezdődtek.
A város közelében található egy katonai gyakorlótér, melyet a KFOR és a NATO erői is használnak.
Lakossága [szerkesztés]
| Lakosságának változása | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1912 | 1930 | 1948 | 1956 | 1966 | 1977 | 1992 | 2002 | |||||||
| 4.686 | 4.626 | 4.022 | 5.549 | 7.343 | 8.564 | 10.437 | 10.037 | |||||||
A nemzetiségi megoszlás a következő:
| 2002 | ||
|---|---|---|
| Románok | 8466 | 84,34% |
| Törökök | 1289 | 12,84% |
| Romák | 168 | 1,67% |
| Görögök | 26 | 0,25% |
| Lipovánok | 48 | 0,47% |
| Ukránok | 10 | 0,09% |
| Tatárok | 6 | 0,05% |
| Lengyelek | 6 | 0,05% |
| Magyarok | 5 | 0,04% |
| Németek | 5 | 0,04% |
| Bolgárok | 4 | 0,03% |
| Szerbek | 1 | 0,01% |
| Nem nyilatkotak | 3 | 0,02% |
| Összesen | 10037 | 100,0% |
Címere [szerkesztés]
-
A két világháború között
-
Jelenlegi
Címere pajzs alakú, melyet egy ezüst színű korona díszít, három torony formájú ága a település városi rangját jelzi. A pajzsot vékony, fekete, ágas alakú választóvonal osztja három részre. A felső rész piros színű, melyben egy arany színű szőlőfürt látható egy kis ágon, két szőlőlevéllel közrefogva. A pajzs bal oldala ezüst színű, benne egy lombos fát helyeztek el, annak természetes színeiben. A jobb oldali rész pedig zöld színű, és látható benne arany színben, négy dombon, egy három tornyú vár. A szőlő valamint a fa a vidék gazdagságát szimbolizálja, utalva a szőlőtermesztésre valamint a nagy kiterjedésű erdőségekre. A vár a dombokkal pedig azt szimbolizálja, hogy a vidék már a Római Birodalom idején is lakott volt.
Látnivalók [szerkesztés]
- Ali Gaza pasa sírja és török dzsámi - középkori történelmi és vallási emlékmű a város központjában. A dzsámit 1609-ben vagy 1610-ben építették, a különböző korabeli források szerint. Ez Románia legrégebbi muzulmán épülete, minaretjének magassága eléri a huszonegy métert.
- A Panaghia-ház és a Keleti Művészetek Múzeuma - a török dzsámi szomszédságában elhelyezkedő épületet jóval később, a 19. században építették. Kezdetben muzulmán imaház, majd előadóterem volt, de helyt adott a város óvodájának is. Itt alakították ki a dobrudzsai török valamint tatár népművészet és kézműves ipar múzeumát. A kiállított eszközökre jellemző a keleties stílus mely keveredett más balkáni népek művészetére jellemző stílusjegyekkel.
- Kalaigi-kút - a középkori kút a dzsámi udvarának bejáratánál található. Muzulmán zarándokok építették a 17. században. A kút egy természetes forrás vizét használja, és a zarándokok itt mosakodtak mielőtt beléptek volna a dzsámiba.
- Baba Sari Saltuk mauzóleuma - Sari Saltuk tumbája fontos emlékhelye a muzulmán világnak. Építését 1484-ben II. Bajazid oszmán szultán rendelte el. Az épületet 2004 és 2007 között felújították.
- Tapraichioi római erőd - 1978 és 1983 között végzett ásatások során bukkantak a kis római kori erőd maradványaira.
- A világháborúk áldozatainak emlékműve -
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A város honlapja
- A polgármesteri hivatal honlapja
- info-delta.ro
- Dobrudzsa településeinek török nevei
- 2002-es népszámlálási adatok
- Tulcea megye várai és emlékművei
|
||||||||||||||||
