Nyergesújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyergesújfalu
Nyergesújfalu fő utcája.jpg
Nyergesújfalu főutcája
Nyergesújfalu címere
Nyergesújfalu címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Esztergomi
Kistérség Esztergomi
Jogállás város
Polgármester Mihelik Magdolna (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2536
Körzethívószám 33
Népesség
Teljes népesség 7550 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 190,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyergesújfalu  (Magyarország)
Nyergesújfalu
Nyergesújfalu
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 45′ 37″, k. h. 18° 33′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 37″, k. h. 18° 33′ 24″
Nyergesújfalu  (Komárom-Esztergom megye)
Nyergesújfalu
Nyergesújfalu
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Nyergesújfalu weboldala

Nyergesújfalu (németül Neudorf) város Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dunántúli-középhegység északi szélén, a Duna folyam jobb partján található. Távolsága Esztergomtól 16 km, kelet felől Tát 7 km távolságra esik, a nyugatról szomszédos Lábatlannal gyakorlatilag összeépült. Dél felől 5 km-nyire Bajóttal szomszédos.

Elérhető a 10-es főúton, illetve az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyergesújfalu és környéke már ősidők óta lakott helynek számít. Határában bronz- és római kori leleteket találtak. Itt található a Crumerum nevű római kolónia és castrum, és itt haladt el a Brigetiot Aquincummal összekötő fontos útvonal.

A település neve a tatárjárás előtt Nyergedszeg, majd Újfalu (Nova villa) volt. A Nyergedszeg név Árpád-kori szolgálónépre, nyergesekre, azaz nyeregkészítőkre utal. A község híres volt lótenyésztéséről és fuvarozásáról is. A helybeli, országszerte ismert, úgynevezett „gyorsparasztok” gyors lábú, kis parasztlovaikkal három óra alatt hajtottak Pestre. A település a 15. században már erődített hely, s a török idők alatt is lakott volt. A felszabadító háborúk alatt azonban elpusztult, és így csak a postaállomás maradt lakott. A Rákóczi-szabadságharc alatt Rákóczi felesége, Hessen–Wanfriedi Sarolta Amália és hívei itt szabadították ki az esztergomi császári várparancsnok által elfogott Bottyán Jánost, akiből Rákóczi egyik leghűségesebb híve lett. A Duna jobb oldalán fekvő Nyergesújfalu, és a szemközti parton levő Karva közt fontos átkelőhely volt.

A kurucok ezen átkelőhely őrzése céljából a községtől nyugatra, a Duna partján fekvő Sánc-hegyen az ekkor már romokban heverő erődöt helyreállították, és sáncokkal is megerősítették. Itt állt egykor a római castrum is, és a feljegyzések szerint az a francia hadmérnök, aki a megerősítés munkálatait vezette talált is itt több római leletet, s pénzérmét. 1707-ben azonban az erődben őrségen lévő németek árulása következtében a császáriak azt elfoglalták, és lerombolták. Egy mélyedésben még ma is látható a vár alagútjának kezdő szakasza, és sarkain az ék alakú sáncmű. A török és kuruc idők után a település is fejlődésnek indult. A Dunán 11 hajómalom működött, a határában később szenet is bányásztak, majd nagyarányú iparosodás kezdődött. Nyergesújfalu Ipartestületének elnöke egy ideig Kernstok Károly festőművész volt (1873-1940) aki hosszú éveket töltött itt. Egyik munkatársa és tanítványa Nyergesi János festőművész is itt élt, és Derkovits Gyula is járt az itteni művésztelepen. A település nagy terjedelmű, mélyen D-re nyúló határa természeti szépségekben is igen gazdag. A Sánc-hegyről is szép kilátás nyílik a Dunára, és a környékre. A településen hatalmas azbeszt-cementgyár, műszálat (danulont), szivacsot, celofánt gyártó Viscosagyár, téglagyár, malom, halászati termelőszövetkezet működött.

1989-ben kapott városi rangot.

Pusztamarót[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pusztamarót is Nyergesújfaluhoz tartozik, gondozott kövesút is vezet ide Nyergesújfalu-Bajót illetve Bajna irányából. A középkorban itt állt a templomos lovagok („vörös barátok”) rendháza, és itt volt vadászkastélya Mátyás király sógorának, Estei Hyppolit esztergomi érseknek. Ide valószínűsítik a krónikák a Székely Bertalan által megfestett török időkből való Dobozi Mihály legendát is, mivel a krónikák szerint (Istvánfi krónika) érseki birtokon történt.

A történelmi Pusztamarót település helyén, annak elnéptelenedését követően honvédségi objektum jött létre ezen a területen, majd 1978-ban (ténylegesen csak 1979-ben) Solymár Nagyközség Tanácsa vette át a területet, a budai járási pártbizottság döntése alapján, úttörőtábor létesítésének céljával. Solymár nagyközség költségvetési üzeme számos jelentős fejlesztést hajtott végre a területen (pl. a korábban szinte csak tankokkal használható bekötőút feljavítása, akkor korszerűnek minősülő napkollektoros fürdőegység telepítése, stb.)[3], és máig tisztázatlan, hogy hogyan kerülhetett sor az 1990-es évek végén arra a vagyonvesztésre, melynek során Solymár teljesen elvesztette befolyását a korábbi pusztamaróti tábor fölött.

Természeti értékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyurgyalag a környék jellemző természeti értéke

A Duna folyó völgye egy transzkontinentális ökológiai folyosó. A Duna síksági szakasza számos édesvízi halfaj számára átjárható ökológiai egység. A kárpát-medencei vízimadár-populációk számára a vonulás egyik fontos útvonala. Az év minden hónapjában megfigyelhető itt a kárókatona, a tőkés réce, a rétisas és a dankasirály. A tavaszi és az őszi madárvonulás során nagyszámú vízimadár-faj előfordul itt, jellemző a vetési lúd, a kerceréce, a kontyos réce, a nagy bukó, a kis bukó, a billegetőcankó, a sárgalábú sirály és a jégmadár A Gerecse-hegység északi vonulatának lankáin a szőlőművelés során eróziós mélyutak alakultak ki, amelyek partoldalaiban jellegzetes fészkelő a fokozottan védett gyurgyalag.

A Gerecse északi kitettségű, enyhébb lankáin kora tavasszal virágzik a leánykökörcsin és a tavaszi hérics. A gyertyános tölgyesekben tavasszal tömegesen nyílik az odvas keltike és az orvosi salamonpecsét.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Viscosa (jelenleg Zoltek Zrt.) gyár főépülete távolról

Viszkózagyára egykor országos hírű volt. Azbesztcementgyár és palacserép gyár is működött egykor a város Eternit nevű részén.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nyergesújfalu települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. [Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymár, 2002.]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]