Vetési lúd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vetési lúd
Bean.goose.600pix.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Lúdformák (Anserinae)
Nemzetség: Valódi ludak (Anserini)
Nem: Anser
Faj: A. fabalis
Tudományos név
Anser fabalis
(Latham, 1787)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vetési lúd témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vetési lúd témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vetési lúd témájú kategóriát.

Dy2.jpg

A vetési lúd, lazsnak lúd, vagy téli lúd (Anser fabalis) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa és Ázsia északi részén, vizek közelében, folyópartokon költ. A Kárpát-medencében rendszeres telelő.

A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anser fabalis fabalis – Európa északi része
  • Anser fabalis johanseniSzibéria keleti része
  • Anser fabalis middendorffii Szibéria nyugati része
  • Anser fabalis rossicus Oroszország északi része
  • Anser fabalis serrirostris Szibéria keleti része

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méretében nagyon hasonlít a nyári lúdra (Anser anser), testhossza 66-84 centiméter, a szárnyfesztávolsága 142–175 centiméteres, testtömege 2200–4000 gramm. A tojó kisebb és könnyebb, mint a hím. Tollazatának színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed, fehér mintázattal. Hasa fehér. A Közép-Európában telelő vetési ludak Eurázsia különböző területeiről származhatnak, ezért eltérő alfajokba tartozhatnak. A tundráról rövid, magas csőrű ludak érkeznek, az erdőzónából hosszú, lapos csőrűek. Csőrük színe is nagyon változékony: csúcsa általában a citromsárgától a narancssárgáig terjedő színű, alapja feketés. Lábuk narancsszínű

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidtávú vonuló. A ludak szeptemberben Európa északi tengerpartjainak öbleiben gyűlnek össze, és délnyugati irányba, telelőterületeikre vonulnak. Kemény teleken elkerülik a hideg területeket, és továbbvonulnak az atlanti partvidék mentén, még Marokkóig is elérhetnek. A szibériai vetési ludak egy része a Duna-medence fölött a Földközi-tenger medencéjének északi részéig és a Fekete-tengertől nyugatra fekvő mélyföldekig vonul. Meghatározott útvonalakon repülnek, és minden évben jól ismert pihenőhelyeiken szállnak meg. Márciusban indulnak ismét észak felé. A költési időszakban párosával élnek a víz közelében, a laza tűlevelű erdőkben vagy a cserjés tundrán. Vonuláskor és téli szállásaikon nagy kiterjedésű, nyugodt fennsíkokon pihennek, és csendes tavak vizén, úszva éjszakáznak. Ha fagy van, akkor a jégen alszanak.

Mint minden lúdféle, növényevő. Csőre széle fogazott, így könnyen letépi a füveket. Vakbele nagyon hosszú, itt mikroorganizmusok bontják le a cellulózt emészthető szénhidrátokká. Költőterületén minden friss zöld növényt megeszik, de a bogyókat és zuzmókat is. Telelőterületén fű és az őszi vetés képezi fő táplálékát. Már napfelkelte előtt a legelőre repül, ahol pihenőket és tisztálkodásokat közbeiktatva egészen napnyugtáig táplálkozik. Utána visszarepül hálóhelyére. Néhány helyen szinte csak a gabonavetést fogyasztják. Ezzel nagy problémát okoznak a gazdálkodóknak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész életében egy partnere van. Télen úgy tűnik, hogy a partnerek szem elől tévesztik egymást a vándorcsapatokban, de költéskor ismét párokra válnak szét. Költőhelyeiken párzanak, ezt kevéssé feltűnő előjáték előzi meg, amikor is a partnerek nyakukat a vízbe mártják. Csak a vízen párzanak. A gúnár a tojó hátára mászik, így az elmerül a vízben. Párzás után mindketten felágaskodnak, és közben csapkodnak szárnyaikkal. A tojó választja ki a fészek helyét, ami többnyire ágak alatt vagy fagyökerek között található. Ezután fűszálakkal rakja ki a fészekmélyedést, a költés előrehaladtával pehelytollal is gazdagon kibéleli. A költési időszak a költési terület déli szélén május közepén kezdődik, észak felé haladva egyre későbbre tolódik, egészen június közepéig. Mocsarak, folyópartok közelében a talajon fészkel. Évente egyszer költ, a fészket csak a tojó készíti. A fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 25–30 napig kotlik.Csak a tojó kotlik, míg a gácsér a közelben őrködik. A tojó csak az utolsó tojás lerakása után kezd el kotlani, így az összes kisliba majdnem egyszerre kel ki a tojásból. A fiókák pehelytollazata kezdetben olajbarna, fejükön fekete csíkok vannak. A kislibákat mindkét szülő vezeti a vízhez, ahol friss mocsári növényeket legelnek. Két hónapos korukban kezdenek repülni, és szüleikkel a tenger közelébe vonulnak. A családok télen is összetartanak, így a fiatal és az idős madarak együtt vonulnak a téli szállásokra.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem áll, vadászható faj.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]