Máriahalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Máriahalom
Máriahalom címere
Máriahalom címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Esztergomi
Kistérség Dorogi
Jogállás község
Polgármester Murczin Kálmán[1]
Irányítószám 2527
Körzethívószám 33
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 613 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 61,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,85 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Máriahalom (Magyarország)
Máriahalom
Máriahalom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 38″, k. h. 18° 42′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 38″, k. h. 18° 42′ 37″
Máriahalom (Komárom-Esztergom megye)
Máriahalom
Máriahalom
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Máriahalom weboldala
Présházak

Máriahalom (1936-ig Kirva, németül Kirwall) község Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máriahalom Komárom-Esztergom megyében, a Gerecse keleti, dombos nyúlványain található település Szomor, Úny és Tinnye szomszédságában, Dorogtól 12, Esztergomtól 20, Budapesttől 38 km-re.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluról először 1255-ben tettek említést Terra Keroa (Keroa földje) néven. 1271-től egységesen a Kerwa név fordul elő írásos formában, 1471-től a Kyrwa, a török korban Kirbaként tettek róla említést. A község neve feltételezések szerint szláv eredetű (a kriva jelentése görbe), a néphagyomány szerint egy nem tisztázott korból származó téglának köszönheti nevét, ezen a Kriw felirat volt olvasható. 1783-84-ben Kirvaként említik, a falu első, 1796-os pecsétjén a Kerwa elnevezés állt, a németek Kirwallnak nevezték. 1936. július 1-jétől Kirva a Máriahalom nevet viseli.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település mai területén 11 kőkorszaki kőeszközt találtak, a bronzkor idején már mezőgazdasági termelés folyt a területen, ebből az időszakból agyagedényeket tártak fel. Később a kelták telepedtek meg a vidéken, őket követték a rómaiak, a település mai helyén három római villa is épült.[4]

A korai Árpád-korban csak szórványtelepülések voltak a falu mai területén, később alakult ki az állandó település, 1255-ben említik először oklevél Terra Keroa (Keroa földje) néven. 1273-ban az óbudai apácák tulajdonába került, akik jobbágyaikkal halastavat építettek, amelynek maradványi ma is megtalálhatóak. A középkori lassú fejlődésnek a török hódítás vetett véget.[5]

1526 után állandósultak a háborúk, a terület fokozatosan elnéptelenedett, a táj elvadult, ennek ellenére az 1570-es adólajstrom idején a környék falvai közül Csolnok és Kesztölc mellett Kirva is lakott volt, 8 családban összesen 12 adózót írtak össze, a nevek alapján feltételezhetően magyar falu volt. A 17. században már nem szerepel egyetlen összeírásban sem, elpusztult.[6]

A török kiűzése után Kirva újra az apácák birtoka lett, majd a klarisszák 1782-es feloszlatása után a Vallásalap tulajdonába szállt át. A falu első újkori lakói Csolnokról érkeztek, azonban az elvadult határnak csak hatodát tudták megművelni. A munkáskezek és adózók hiánya miatt II. József 1784-ben felgyorsította a még lakatlan, ritkán lakott területek benépesítését, így Kirvára is a Német Birodalomból érkeztek betelepülők, akiknek 10 évnyi adómentességet ígértek.[7]

A Vallásalap telepítési biztosa irányította a betelepítést, a tevékenységének köszönhetően egy év alatt 100 család jelentkezett főleg Württemberg tartományból, akiknek a 10 évnyi adómentességen felül még házat és gazdasági felszerelést is ígértek. A családok 1785 nyarán hajóztak le a Dunán Almásfüzitőig, néhányan életüket vesztették az út során. A telepesek Füzitőről Csolnokra és (Pilis) Csabára kerültek, ugyanis a telepítési biztos által ígért kész házak és gazdasági felszerelés helyett csak egy ritkán lakott, elvadult puszta várta őket. 1786 márciusáig nem történt érdemi változás az ügyükben, így a telepesen a Helytartótanácshoz fordultak panasszal, ennek eredményeképpen a 1786 nyarán megkezdődött a falu építése. A betelepülés után egy évvel megkezdődött az igaerő, a gazdasági- és háztartási felszerelések szétosztása. A németországi telepesekhez 6 belső telepes család is csatlakozott, ők is németek voltak, közülük négy Csolnokról (köztük a falu első lakói), kettő Taksonyból érkezett. 1786 nyarának végére elkészült a parasztok és iparosok 50 háza, ezekbe költözött a 300 telepes, 1787-re a zsellérek házai is felépültek. A korábbi elvadult puszta rövid időn belül termő kultúrtájjá változott, az 1800-as években káposzta, kender, búza, rozs, kukorica és burgonya termesztése mellett szőlőműveléssel is foglalkoztak a falu lakói.[8]

Barokk stílusú római katolikus temploma 1820 és 1822 között épült Szent János tiszteletére. 1848 szeptemberében 15 máriahalmi nemzetőr szolgált Görgey Artúr Buda felé előrenyomuló csapatában. 1866-ban kolerajárvány pusztított a faluban, amely 72 áldozatot követelt (a népesség 15%-ka), a megfogyatkozott népesség pótlására több család érkezett Perbálról és Csolnokról. A népesség nyelvi összetétele nem változott, továbbra is 95%-ka német anyanyelvű volt, azonban a lakosság negyede beszélt magyarul is. A századfordulón a máriahalmiak döntő többsége, 80%-ka mezőgazdaságból élt, a foglalkoztatottsági szerkezetben meghatározó volt még a kereskedelem és az egyre növekvő jelentőségű bányászat is. A huszadik század kezdetén javultak a piacra termelő gazdák szállítási lehetőségei, 1896-ra kiépült a Budapest-Esztergom vasútvonal, amelyet Pilisjászfalunál tudtak elérni. 1910-ben megkezdődött a Dorogra vezető 13 km-es makadámút építése.[9]

Az első világháború alapjaiban változtatta meg a falu mindennapjait; a fiatal férfiak döntő többsége - 52 fő - behívót kapott, a népesség megélhetése szempontjából elengedhetetlen mezőgazdasági munkák során a hiányzó munkaerőt nők, gyerekek és idősek pótolták. A viszontagságos körülmények között betakarított terményeket rekvirálták, a háborút követő zűrzavaros időszak során tovább romlott a helyzet, 1919 augusztusában a megszálló román csapatok kifosztották a települést, a lovakat, bort, szénát és a gabonát is elszállították.[10]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[11] [12]

Nemzetiségi megoszlás
Évszám Összesen Magyar Német Egyéb
1880 647 43 (6,6%) 570 (88,1%) 34
1890 631 38 (6%) 583 (92,4%) 10
1900 638 32 (5%) 605 (94,8%) 1
1910 725 37 (5,1%) 682 (94,1%) 6
1920 750 53 (7,1%) 697 (92,9%) 0
1930 803 33 (4,1%) 770 (95,9%) 0
1941 860 41 (4,8%) 818 (95,1%) 1
1949 591 588 (99,5%) 1 (0,2%) 2
1960 657 627 (95,4%) 28 (4,3%) 2
1980 617 577 (93,5%) 37 (6%) 3
1990 559 531 (95%) 28 (5%) 0
2001 703 639 (90,9%) 133 (18,9%) 4

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Késő barokk stílusú római katolikus temploma
  • Török-kút, melyet a hagyomány szerint még a törökök építettek.
  • A Szőlőhegy pincesora.
  • Darányi-kúria

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 6
  4. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 4
  5. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 5
  6. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 5-6
  7. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 7
  8. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 8-11
  9. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 13-18
  10. Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 19-20
  11. Klinger András (szerk.): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára, 6. Komárom-Esztergom megye, Bp. 1995, p. 70, ISBN 963-215-094-5
  12. A népesség nemzetiségi hovatartozás szerint, 2001-es népszámlálás

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Wagenhoffer Vilmos: Kyrwától Máriahalomig, Máriahalmi Faluvédő Egyesület, 2006

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]