Tokodaltáró

Tokodaltáró község Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban.

Tokodaltáró
Tokodaltáró címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Járás 2013-tól	Esztergomi
Kistérség 2012-ig	Dorogi
Jogállás	község
Polgármester	Petrik József
Irányítószám	2532
Körzethívószám	33
Népesség
Teljes népesség	3081 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	584,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	5,27 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tokodaltáró Pozíció Magyarország térképén
Tokodaltáró Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
é. sz. 47,73437°, k. h. 18,68034°47.73437, 18.68034
Tokodaltáró weboldala

Fekvése

Tokodaltáró Komárom-Esztergom megye keleti részén, a Dorogi kistérségben, Dorogtól 4, Esztergomtól 10, Budapesttől 42 km-re fekszik. A községen halad keresztül a 10-es főút, északról érinti az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonal.

Nevének eredete

A település nevének előtagját egy Tokod nevű vitézről kapta a fennmaradt hagyományok szerint. Nevének utótagja az itt folyt bányászatra utal.

Története

Tokodaltáró és környéke ősidők óta lakott hely volt; területén bronzkori, és sok római kori, valamint honfoglaláskori leleteket találtak.

Területén az ókorban egy nagyméretű (120×140 méter átmérőjű) késő római tábor (castrum) állt, melynek 11 kerek tornya, másfél méter vastag fala, díszes várkapuja, fürdője is volt. Az itt talált kerámiaégető, üveg- és fémolvasztó kemence maradványa is bizonyítják, hogy a helyben talált szenet már a rómaiak is használták.

A mai település létrejöttét a bányászatnak köszönheti; 1896-ra kiépült a fővárosi kapcsolatot biztosító Budapest-Esztergom vasútvonal az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonallal kapcsolatban (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.), még ebben az évben megkezdték a tokodi altáró fúrását, ami a falu nevét is adta. 1899-ben elkészült a kétvágányú vasúti rakodó a szénszállítás praktikusabbá tétele érdekében, amelyet összekötöttek a tokodi vasútállomással. Mai területe 1890-ben még lakatlan volt, 1900-ban már 720 lakosa volt a Tokod területén, Dorog határában épülő bányásztelepnek.

Az 1920-as években Dorog építésével párhuzamosan Tokodaltáró is jelentős fejlődésen ment keresztül; népessége két és félszeresére növekedett, bányászkolónia, munkásotthon, iskola, óvoda, orvosi rendelő, a bánya mellett pedig fürdő, üzemi iroda és élelemtár épült, jórészt Gáthy Zoltán tervei alapján. A széntermelés növekedése folyamatos volt, 1925-ben 120 vagonos szénosztályzó épült négyvágányú iparvasúttal.

A fejlődés töretlen volt még a második világháború alatt is, köszönhetően a háborús konjunktúrának, népessége 1949-ben már 3110 fő volt. 1947-ben a tokodi altárót összekötötték a dorogi altáróval, így a szenet a keskeny nyomtávú bányavasúttal közvetlenül a dorogi vasútállomás szénosztályozójához tudták szállítani, ennek következtében megszüntették a feleslegessé vált tokodi osztályzót. A széntermelés 1953-ban érte el csúcspontját 203 038 tonnával, ettől kezdve megindult a bányászat fokozatos visszafejlesztése, az utolsó bányát 1967-ben zárták be. 2007 július 1-jén újraindult a vízkivétel az altáróból, napjainkban ez látja el karsztvízzel Tokodaltárót és a szomszédos településeket.

A korábban Tokodhoz tartozó altárói bányatelep 1992-ben lett önálló község.

Nevezetességei

• Római katolikus templom
• Bányász emlékmű
• 1956-os emlékmű

Lásd még

• Dorog szénbányászata

Források

• Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981, Révay Nyomda, Budapest, 1981, p. 83-85
• 2001-es népszámlálás, A népesség számának alakulása, terület, népsűrűség, 1870–2001

Külső hivatkozások

• Tokodaláró község honlapja
• Tokodaltáró az utazom.com honlapján