Almásfüzitő
| Almásfüzitő | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Komárom-Esztergom | ||
| Kistérség 2012-ig | Komáromi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Karánsebesy Lukács Pál[1] | ||
| Irányítószám | 2931 | ||
| Körzethívószám | 34 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2259 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 275,82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 8,19 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 47° 43′ 38,03″, k. h. 18° 15′ 25,74″ | |||
| é. sz. 47° 43′ 38,03″, k. h. 18° 15′ 25,74″ | |||
| Almásfüzitő weboldala | |||
Almásfüzitő község Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi kistérségben található.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Komárom-Esztergom megye északi részén a Duna jobb partján fekszik, a legközelebbi város Komárom (10 km. A két településrész: Almásfüzitő-felső (kolónia=lakótelep) és Almásfüzitő gyártelep. A két rész egymástól két km-re található az 1-es főút mellett. A MÁV-nak két állomása is van a településen a Budapest–Győr–Hegyeshalom-vasútvonalon: Almásfüzitő (innen indul Esztergom felé egy mellékvonal) és Almásfüzitő-felső.
Története[szerkesztés]
A település gyökerei a római korba nyúlnak vissza, akkor a mostani falu környékén katonai tábor volt. Latin neve Azaum volt. A neve először egy 1001 körüli oklevélben (a pannonhalmi apátság alapítóleveléből ismert) jelent meg (Fizeg), melyben I. István király a falut a pannonhalmi apátságnak adományozta. IV. Béla király szívesen időzött itt.
- A török hódoltság idején elnéptelenedett.
- 1958-ig Szőnyhöz tartozott.
- Jelentősége akkor nőtt meg, amikor a községben timföldgyárat építettek.
A település mai neve 1895-től ismert, amikor is a névadó a MÁV lett. Ugyanis Almás községnek és Füzitőpusztának ezen a néven közös megállót létesített. Maga a Füzitő szó, összetett szó eltagja. A Füzegy egy Dunába ömlő patak neve, a fűzfa nevének származéka. Utótagja a tő pedig a patak torkolata. A község területéről a neolitikum idejéből vannak leletek.
A római korban az 1. századtól vannak régészeti emlékek. A Duna menti limes védművei voltak a területen. A korai palánk (fa) tábort, kőtábor váltotta fel Marcus Aurelius császár idején. Később a tábor falába egy kis erődöt építettek. A római temetőből előkerült síremlékek egy része a fő téren látható. Bővebb története a forrásokban megjelölt művekben olvasható. A közég fejlődése az iparnak köszönhető. Zichy Miklós már a 19. században felismerte a kedvező lehetőségeket. Az 1830-as években keményítő-, szesz- és enyvüzem létesült a Zichy birtokon. 1854-ben már cukorgyár üzemelt. 1879-től új tulajdonosa Tussla Tivadar Ószőnytől Füzitőig árvízvédelmi töltést emeltetett.
- 1884-ben készült el az Újszőny(Komárom)–Budapest-vasútvonal.
- 1891-ben készült el az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal. Emeletes állomásépülete és raktárháza is ekkor épült.
1884-től a cukorgyárból keményítőüzem és gőzmalom lett. A gyártelep 1899-ben leégett.
Az amerikai tulajdonú Vacuum Oil Company (VOC) Rt. a vasúti, közúti és hajózási lehetőséggel rendelkező Füzitőpusztán 1904-ben kezdte meg ásványolaj finomítójának építését. A gyár 1908-tól termelt. A Tanácsköztársaság alatt gépeit leszerelték. A termelés 1922-ben indult meg újra. Az uradalom, a vasút és a gyárak magasabb beosztású alkalmazottai a lakótelepen (colonia) laktak. A munkások azonban a környékbeli községekből jártak be dolgozni.
Az olajfeldolgozás[szerkesztés]
1907-től 1945-ig[szerkesztés]
Az 1910-ig terjedő időben Magyarországon hat kisebb-nagyobb kőolaj-finomító működött. Ezek a feldolgozók világító petróleumot, később benzint, és gázolajat gyártottak.
A Vacuum Oil Company 1904-ben kezdte el az általa felfedezett és erről nevet kapó vákuum technológiával rendelkező finomító építését Füzitőpusztán. 1904-től 1907-ig az üzemek építése, próbaüzemi gyártások, a személyzet betanítása történt meg. Az üzemszerű termelést 1907-től³ kezdték meg [3] Galíciai paraffinos kőolaj feldolgozásával. Ekkor 200 fő dolgozott itt, ebből az adminisztratív alkalmazottak száma 30 körüli volt. A "Gargoyle" védjegyű olajokat amerikai receptúra szerint saját és vásárolt komponensek felhasználásával állították elő. A receptúra és a védjegy használatáért a központnak fizetni kellett. Kocsikenőcsöket és gépzsírokat is gyártottak.
Az első világháború alatt katonai parancsnokság alá vonták a finomítót. Biztosítani kellett a rendelkezésre álló kőolajból a hadigépezet céljaira alkalmas kőolajtermékek előállítását. Az országban kőolaj hiány miatt 1921-ig és politikai okokból nem volt termelés. Az alkalmazottakat néhány vezető kivételével elbocsátották. Az amerikai központ az elavult berendezésektől szabadulni szeretett volna, s a gyárat is el kívánta adni. A Vacuum Oil Company Co. meg akarta tartani a piacait és az eladóhálózatot, ezért korszerűsítette az üzemet. 1922-ben szovjet import kőolajból újból megindult a termelés. Azonban 1923-ban a téli dunai jeges ár jelentős károkat okozott. Az áradás a 6000 m²-es üres tartályokat kiszakította a helyüktől.
1925-ben a Standard Oil of New Jersey tulajdonában lévő Magyar-Amerikai Petróleum Rt. megszüntette tevékenységét és beolvadt a Vacuum Oil Co. Rt.-be, s ezzel Magyarország legnagyobb, legerősebb kőolajipari vállalata lett.
1931-ben elindították a folyamatos desztillációs rendszert, s a fekvőkazános rendszer mellett 50 000 t/év lett a feldolgozható kőolaj mennyisége. 1940 után a kitermelt hazai kőolaj termelés fedezte a feldolgozóipar gyártási kapacitásait. Ekkortól tilos lett kőolajat importálni. A kitermelt magyar kőolaj kedvező összetételű nyersanyag volt. 30%-ából viszonylag magas oktánszámú motorbenzint, 15%-nyi petróleumot és 20% gázolajat tudtak gyártani. Paraffindús pakurájából paraffintalanítással jó minőségű paraffinokat és kiváló minőségű kenőolajféleségeket lehetett előállítani.
Az 1941. december 12-i hadüzenet után az amerikai tulajdonú vállalatot magyar állami kezelésbe vették. 1942. január 12-től a "Magyarországi Vácuum Olaj Üzemek Magyar Királyi Kincstár kezelésében" lett a neve. A gyárban katonai parancsnokság működött. 1944. március 19-e után – a német megszállás kezdetével – elkezdődtek a légi riadók, majd később a bombatámadások. Az elsőt 1944.június 13-án éjjel intézték a szövetséges csapatok légierői a finomító ellen. 20 kilotonna szénhidrogén, alapanyag, félkész és késztermék folyott szét illetve borult lángba.
A lepárlóoszlopot telibe találták, de két hét múlva működőképes volt. 1944. augusztus 9-én délelőtt szőnyegbombázás érte a gyárat. Ekkor halálos áldozatok is voltak. 1945. február 8-án ismét pusztított a jeges ár. A jégtorlódás miatt felduzzadt Dunát a megsérült töltés nem bírta el. Az ár átszakította, és bezúdult a gyár területére. Az utolsó, a (harmadik) bombatámadás 1945. március 14-én volt, de a tönkrement és a németek által leszerelt gyárban már nem sokat pusztított. A visszavonuló német hadsereg az épségben lévő berendezéseket aláaknázta, de a felrobbantásához már nem volt ideje.
1945-tól 1996-ig[szerkesztés]
A timföld feldolgozás[szerkesztés]
1941-ben a Dunavölgyi Timföldipari Rt. (német tőkerészesedésű) 60 000 tonna kapacitású timföldgyár építését kezdte meg. A második világháború miatt a termelés 1950-ben indult meg. 1970-re a gyárat 330 000 tonna/év kapacitásra bővítették. A ’80-as évek közepén az ország termelésének közel felét adta. Az Almásfüzitői Timföld Kft. bauxitfeldolgozási részlegét értékesítési nehézségek miatt 1994. év végével leállították. Csak nem kohászati timföldet állítottak elő. A Hungalumina Kft. 1995-től a vagyonkezelő szerepét töltötte be. A következő évben a Hungalu Rt. 90%-os részvénycsomagját eladta a Hungaluminának. A fennmaradó 10%-ot munkavállalói részvénycsomagként megvásárlásra ajánlották fel a dolgozóknak. Az alumínium árának nagyarányú csökkenése miatt (?) a kft. veszteségeiért, 1997-ben a gyár végleges leállítására került sor. Emiatt 700 fő munkanélküli lett.
Mai élete[szerkesztés]
Az ipari fejlődés a település fejlődésére is hatott. Infrastruktúrája a városias követelményeknek is eleget tesz. Az útjai burkoltak. Vezetékes vízzel, szennyvízcsatorna-hálózattal rendelkezik és a távfűtés is megoldott. A településnek saját kábeltv-s csatornája van. A 19. századtól Szőnyhöz tartozó falu 1958-ban önálló lett. Komárom város vonzáskörzetéhez tartozott 1984 és 1988 között. Iskolája 1900-ban alakult meg. Új épületet 1923-ban kapott. Sportolásra és tömegsportra alkalmas sportcsarnoka és sportpályája van. A művelődési ház 1950-es létrehozása óta otthont ad az Almásfüzitő Baráti Körnek és a Kertbarátok Körének, mely 1984 óta borversenyeket szervez. A házban található meg a Polgármesteri Hivatal is.
Látnivalói[szerkesztés]
- "Vacuum" szegecselt tartályok – ipari műemlék
- nemzetközi motorcsónak versenyek, yacht kikötő
Képtár[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
(1) 2007-ben ünnepelhetnénk a kenőanyaggyártás megindulásának 100 éves évfordulóját, ha a termelés közben nem szűnt volna meg 1996-ban.
Források[szerkesztés]
- Komárom-Esztergom megye kézikönyve (ALFADAT-CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 963-9089-11-7
- Számadó Emese: Komárom és térsége (CEBA Veresegyház, 1998) ISBN 9639089 21 4
- Panoráma (a MOL csoport belső hírlevele) IV. évf. 12-13. szám 2007. július 16. 18-19. old.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Almásfüzitő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ 2007-ben ünnepelhetnénk a kenőanyaggyártás megindulásának 100 éves évfordulóját, ha a termelés közben nem szűnt volna meg 1996-ban.>
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
||||||||||||||||
|
|||||

