Vidin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vidin / Bodony (Видин)
Baba Vida Fotress.jpg
Vidin / Bodony címere
Vidin / Bodony címere
Közigazgatás
Ország  Bulgária
Megye Vidin
Irányítószám 3700
Körzethívószám 094
Népesség
Teljes népesség 49 471 fő (2009. dec 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 34 m
Időzóna CET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vidin / Bodony (Bulgária)
Vidin / Bodony
Vidin / Bodony
Pozíció Bulgária térképén
é. sz. 43° 58′ 60″, k. h. 22° 52′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 58′ 60″, k. h. 22° 52′ 00″
Vidin / Bodony weboldala

Vidin város (Видин) (régi magyar neve: Bodony) Bulgária északnyugati részén, a Duna déli partján. A Duna túlpartján levő Calafat román várossal régebben csak kompjárat kötötte össze. 2013-ban elkészült a Vidin–Calafat híd. 2009-ben 49 471 lakosa volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt, a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Justinianus bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok Badin illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.

Vidin a 10. – 14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260-1264 között IV. Béla uralta. 1367-ben rövid ideig Nagy Lajos uralma alatt állt. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.

A 18. században a város osztrák kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert.

1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pantazvatoglu janicsár pasa uralkodott a városban.

1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökföldre menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben a bukás okát az „árulónak” bélyegzett Görgey személyében jelölte meg.

1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de a lázadást leverték. A város (és Bulgária) felszabadulását az 1877-78-as orosz-török háború hozta meg.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baba Vida (magyarul Vida anyó), a középkori vár, amely magában foglalja az ókori Bononia falait is
  • Duna parti parkosított sétány
  • Szent Petka-templom, 17. századi freskókkal
  • 17. századi Szent Panteleimon-templom
  • Pantazvaglu pasa által építtetett dzsámi
  • Musztafa pasa dzsámi
  • Szalahaddin Baba türbéje

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bulgarian towns in 2009. Bulgarian National Statistical Institute
  • Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]