Vidin
| Vidin / Bodony (Видин) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Megye | Vidin | ||
| Irányítószám | 3700 | ||
| Körzethívószám | 094 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 49 471 fő (2009. december 31.)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 34 m | ||
| Időzóna | CET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Vidin / Bodony weboldala | |||
Vidin város (Видин) (régi magyar neve: Bodony) Bulgária északnyugati részén, a Duna déli partján. A Duna túlpartján levő Calafat román várossal jelenleg kompjárat köti össze. Várhatóan 2012-ben elkészül a Vidin-Calafat híd. 2005-ben 52 558 lakosa volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt, a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Justinianus bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok Badin illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.
Vidin a 10. – 14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260-1264 között IV. Béla uralta. 1367-ben rövid ideig Nagy Lajos uralma alatt állt. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.
A 18. században a város osztrák kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert.
1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pantazvatoglu janicsár pasa uralkodott a városban.
1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökföldre menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben a bukás okát az „árulónak” bélyegzett Görgey személyében jelölte meg.
1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de a lázadást leverték. A város (és Bulgária) felszabadulását az 1877-78-as orosz-török háború hozta meg.
[szerkesztés] Látnivalók
- Baba Vida (magyarul Vida anyó), a középkori vár, amely magában foglalja az ókori Bononia falait is
- Duna parti parkosított sétány
- Szent Petka-templom, 17. századi freskókkal
- 17. századi Szent Panteleimon-templom
- Pantazvaglu pasa által építtetett dzsámi
- Musztafa pasa dzsámi
- Szalahaddin Baba türbéje
[szerkesztés] Forrás
- Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||

