Ács (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ács
Ács légifotó.jpg
Ács központja légifelvételen
Ács címere
Ács címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Komáromi
Kistérség Komáromi
Jogállás város
Polgármester Lakatos Béla (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2941
Körzethívószám 34
Népesség
Teljes népesség 6808 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 68,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 103,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ács  (Magyarország)
Ács
Ács
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 37″, k. h. 18° 00′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 37″, k. h. 18° 00′ 56″
Ács  (Komárom-Esztergom megye)
Ács
Ács
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Ács város Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi járásban. 2008-ban 7232 lakosa volt. 2007. július 1-jén kapott városi rangot.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ács a Kisalföld északkeleti löszös-homokos peremvidékén fekszik, a Concó- és a Székes-patak összefolyásánál fekszik, a Dunától 3 km-re délre, Komáromtól 8 km-re délnyugatra. Északkeletről az Ácsi-erdő övezi, melynek nagyobb része azonban már Komárom területéhez tartozik. Belterületének átlagos tengerszint feletti magassága 122 méter.

Ácsot érinti az 1-es főút Komárom és Győr közötti szakasza. Mellékutak kötik össze Nagyigmánddal (12 km) és Bábolnával (11 km). A településtől délre halad el az M1-es autópálya, melyhez annak 94. kilométerénél csatlakozik az Ács-Bábolna út. Vasútállomás a Budapest–Győr–Hegyeshalom–Rajka-vonalon.

Ács 103,83 km²-es területével a megye legnagyobb területű települése. Északi határát (mely egyben államhatár is Szlovákiával) a Duna, délkeleti határát egy szakaszon a Komárom-Székesfehérvár vasútvonal alkotja. Nyugati határa egyben a megyehatár is Győr-Moson-Sopron megyével.

Északkeletről Komárom, keletről Csém, délkeletről Nagyigmánd, délről Bábolna és Bana, délnyugatról Bőny, nyugatról Nagyszentjános, északnyugatról Nagykeszi (Szlovákia), északról pedig Csallóközaranyos (szintén szlovákiai) községekkel határos.

2004-ben jelentősebb külterületi lakott részei Jegespuszta (93 fő) és Vaspuszta (43 fő)[3] voltak.

Hely- és dűlőnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi események emlékét őrzi több földrajzi név Ács területén:

  • Tatár-út (a hagyomány szerint a tatárjárás idején ebből az irányból támadtak a tatárok)
  • Pénzásás - a vasúttól északra levő, a második világháború után beépült városrész neve arra utal, hogy földművelés közben római érméket találtak itt.
  • A társadalmi tagozódásra és a birtokviszonyokra utalnak a következő helynevek: Kistag, Vitéztelek, Nemes birtok, Zsellérföldek, Dézsmás szőlők, Pápista szőlők (utóbbiakat a pannonhalmi apátság bérelte a református egyháztól)
  • Ács határában 1863 és az 1930-as évek között a tagosítások és parcellázások során 13 farmtanya épült, ezek tulajdonosaik nevét viselték: Bakcsányi-tanya, Harmat-tanya, Jenei-tanya, Juhász-tanya, Kalina-tanya, Kocsis-tanya, Kolonics-tanya, Kopácsi-tanya, Maller-tanya, Pálfi-tanya, Pável-tanya, Rózsa-tanya, Tóth-tanya
  • Lovadpuszta és Vaspuszta neve az 1540-ben elpusztult középkori falvak nevét őrzi. Lovadot 1297-ben, Vast pedig 1229-ben említik írásos források először. Vas a királyi szekeresek faluja volt, 1635-ben újjátelepítették, de lakossága ismét menekülni kényszerült a török zaklatások elől.
  • Likócspusztát 1221-ben említik írásos emlékek Zent-Gyd, majd 1404-ben Gyid-Zentpéter alakban. Határában Borovszky monográfiája szerint korábban régi templomomladékok voltak láthatóak. Nevét onnan kapta, hogy a török dúlások idején a lakosság földbe ásott lyukakban húzódott meg itt.
  • Concóhát-puszta 1863-ban létesült Forster Géza birtokaként, később itt épült fel a Degenfeld-Schonburg-kastély.
  • Csillapuszta 1863-ban létesült a tagosításkor, Ghyczy Kálmán birtokaként. Később Paulovics Dezső birtoka lett, aki feleségéről nevezte el.
  • Egyéb hely és dűlőnevek: Etelka-telep, Rektortelep, Vörösmajor, Újmajor, Jegespuszta, Ernőmajor, Tököly-telep, Székesre-dűlő, Savó-hegy, Malom-tó.[4]

Településrészek[5][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Településrész (2001) Lakónépesség Lakások száma Nem lakott üdülők száma Külterület jellege Távolsága a központi belterülettől (km)
Központi belterület 7030 2599 - - -
Concóhát 9 6 - mezőgazdasági lakóhely 1,1
Csabaitanya - - - lakatlan külterület 0,5
Ernőmajor - 1 - mezőgazdasági lakóhely 5,0
Felsőszőlő 13 5 205 gazd.tevékenységhez nem köthető lakóhely 2,5
Hosszúhegy 5 4 39 mezőgazdasági lakóhely 3,8
Jegespuszta 87 24 - mezőgazdasági lakóhely 11,0
Kalinatanya 1 1 - mezőgazdasági lakóhely 0,2
Kerülőház - - - lakatlan külterület 3,0
Kocsistanya - - - lakatlan külterület 0,6
Likócsszőlők 6 1 - mezőgazdasági lakóhely 1,5
Mallertanya - 1 - mezőgazdasági lakóhely 6,0
Rózsatanya 2 1 - mezőgazdasági lakóhely 0,2
Tóthtanya - 1 - mezőgazdasági lakóhely 0,7
Újmajor 4 2 - mezőgazdasági lakóhely 1,5
Vaspuszta 36 14 - mezőgazdasági lakóhely 8,0
Vörösmajor 3 1 - mezőgazdasági lakóhely 11,0

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A református templom

Területén már a római korban laktak, közelében két római katonai tábor állt: Ad Mures és Ad Statuas. Előbbi a Concó-patak mai torkolatánál állt (a Bumbum-kút néven ismert helyen), utóbbi pedig Vaspuszta közelében a Duna-parton.[6] Ad Mures egy ősidőktól létező kút mellett alakult ki Traianus császár idején, Brigetio építésével egy időben. A segédcsapat (auxiliaris) tábor keleti falát és a tábort övező árkot az 1989-ben végzett leletmentés hozta felszínre. Az erőd déli oldalán polgári település (vicus) is kialakult. Ad Statuas a Duna magas partján állt palánkerőd volt, mely a Duna áradásai miatt 117 után helyet változtatott. 1817-ben ép boltozatú római pincét találtak itt. A két erőd régészeti feltárása Gabler Dénes nevéhez fűződik.

Nevét az Árpád-korban letelepedett, a király szolgálatában álló ácsokról kapta. A neve az oklevelekben először feltehetően 1138-ban jelent meg Olt néven, de biztos adat csak 1297-ből van Villa Alch néven. Első ismert birtokosa 1346-ban nagymartom Simon fia volt, majd 1434-től Pál és Vilmos fraknói grófok tulajdona lett.

A törökök a falut kétszer is feldúlták: 1540-ben és 1639-ben. Az első támadáskor pusztult el Ácstól nyugatra fekvő két falu, mely a gróf Cseszneky család birtoka volt: Vas és Lovad. Nevüket dűlő- és pusztanevek őrzik. 1590-ben mindössze 4 család élt itt.

A teljes pusztulást követően csak 1628 után kezdett újra benépesülni: először református hitű komáromi magyarok, majd a 18. században németek telepedtek be. A református egyház működés a 17. század óta folyamatos Ácson, már 1643-ban működött népiskolája, az anyakönyveket 1726 óta vezetik. 1674-ben Komáromi István ácsi református lelkészt a pozsonyi vésztörvényszék gályarabságra ítélte.

Földesurai kezdetben a Hathalmy, majd a Lengyel, a Kolos és Pogrányi családok voltak; később a pannonhalmi főapátság és az Esterházy család szerzett jelentős birtokot Ács határában. 1824-ben Liechtenstein Alajos szerzett itt birtokot (1848-ban a község 2/3-ának földesura volt[7]), amit a század második felében a Zichy család szerzett meg. Jelentős birtokai voltak itt Szabadhegyi Móricnak is.

Bél Mátyás már a 18. század elején nagy és gazdag faluként mutatja be Ácsot. 1707-ben Rabutin hadai itt táboroztak, jelentős károkat okozva a községnek. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 674 házban 670 család élt itt, a népességszám 2895 fő volt. Ács a 18. század végére a Gesztesi járás legnépesebb települése lett. 1848-ban 3800 lakosából 1128 római katolikus, 2435 református, 287 zsidó vallású volt. A katolikus plébániát Saugh pannonhalmi főapát alapította 1751-ben, a zsidó hitközség a 19. század elején alakult (a községben zsinagóga és zsidó felekezeti iskola is működött - utóbbi 1921-ig). Az 1789-ben nyitott zsidó temető ma is megvan a Concó- és a Székes-patak összefolyásánál.[8]

1809-ben Ács határában verte vissza a Vas vármegyei lovasezred a francia (napóleoni) csapatokat.

Katolikus templom

1848-ban Fényes Elek Komárom vármegye leírása című munkájában Ács leírásánál említi, hogy ekkoriban hosszúépületű nádfedeles házak alkották a falut, szép a női népviselet, a községi közös legelő a Lovadi pusztánál található. Említést tesz az Esterházy-kastély udvarában összegyűjtött római emlékekről, Liechtenstein herceg telivértenyészetéről és az ácsi cseresznye- és sárgabarack-termesztésről is. Az Ácsi-erdőról a következőket írja: Az erdő József császár rendeletéből ültettetett homokföldű s többnyire akácz és fenyves, egyébiránt kivált a herczegi rész homokföldei fasorokkal is nemcsak ékesíttetnek, hanem homok ellen is védve vannak.[7] Lakosai híres kocsisok voltak.[9]

1849. július 2-án a komáromi csatában Ács mellett verte vissza Görgey Artúr parancsnoksága alatt a honvéd fősereg a Haynau által vezetett, túlerőben lévő osztrák csapatokat. A csata emlékére az ácsi erdőben (már Komárom területén) 1870-ben emlékművet állítottak.

1850-ben Ács legnagyobb része leégett. 1871-ben Patzenhofer Konrád cukorgyárat építtetett a községben. A vasútvonal közelsége miatt alapított üzem a századfordulón már mintegy 500 főt foglalkoztatott és négy vármegye cukorrépatermését dolgozta fel.

1907-ben a Borovszky-féle vármegye-monográfia szerint Ácshoz tartoztak Alszter, Boros, Felsőlovad, Plebános, Rostakuti, Schrikker és Ref. lelkész tanyák; Csilla, Czonczóhát, Jeges, Likócs, Lovad és Vas puszták; továbbá Czonczó és Pál majorok. Ugyanekkor a községnek 715 háza volt.

Az első világháborúban 647 ácsi lakos vett részt, közülük 215-en vesztették életüket.

Ács társadalmi élete viszonylag aktív volt: 1873-ban megalakult az Olvasóegylet, 1911-ben a Gazdakör, 1926-ban a Levente Egyesület, 1933-ban a Hadigondozottak Szövetségének helyi egylete, 1934-ben az ortodox zsidó hitközség, 1935-ben az Iparoskör, 1950-ben pedig a Vadásztársaság. Az Ácsi Sportklub 1927-ben alakult. Az ácsi cukorgyár munkásai dalkört is létrehoztak. A helyi népkönyvtár 1927-ben alakult meg. Ács szőlőtermelői már a 19. századtól hegyközséggé szerveződtek.

1944 júniusában hurcolták el koncentrációs táborokba az ácsi zsidókat. A második világháború frontja 1945. március 26-án vonult át a községen. Ács 1950-ig a Gesztesi járáshoz tartozott, majd 1984-ig a Komáromi járáshoz. 1970. január 1-jén Ácsot nagyközséggé nyilvánították.

Az első ácsi termelőszövetkezet 1952-ben alakult, majd 1956-ban alakult újjá Egyetértés néven. Csillapusztán 1949-ben létesült szövetkezet, mely 1978-ban egyesült az ácsival,[10] ekkor 5228 hektáron gazdálkodott. 1960-ban cukorgyári célgazdaság, állami gazdaság, szeszgyár és malom is működött Ácson, a cukorrépa mellett a len- és a kendertermesztés is jelentős volt[11]

2001-ben volt a cukorgyár utolsó kampánya, az üzem bezárása jelentős visszaesést okozott Ács gazdaságában. A 2000-es évek elejére befejeződött a szennyvízhálózat kiépítése és ezzel teljessé vált a közműellátottság.

Ács nagyközséget 2007. július 1-jei hatállyal várossá nyilvánították.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városháza

2001. február 1-jén Ács lakónépessége 7239 fő volt, lakásainak száma 2661. A lakosság 98 %-a vallotta magát magyar, 0,6 %-a cigány nemzetiségűnek. A lakosság 52 %-a római katolikus, 0,4 %-a görög katolikus, 30,8 %-a református, 0,8 %-a evangélikus vallású volt; 0,8%-a más egyházhoz, felekezethez tartozott; 7,7 %-a nem tartozott egyházhoz vagy felekezethez.[5]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ácsi képviselőtestület 8 tagú, élén a polgármester (2010-ben Lakatos Béla) és az alpolgármester áll. Az önkormányzat 4 állandó bizottságot működtet.[12]

Ács címere álló, kerekített oldalú, hegyestalpú pajzs piros mezejében ezüst ácsszekerce utal a város névadóira. A szekerce alatti fehér hullámvonal a Dunára utal, míg a címert alulról körbevevő tölgyfaágak az Ácsi-erdőt jelképezik. Az ágak záródásában az 1138-as évszám az első írásos említés dátuma, a pajzs tetején pedig a város neve olvasható.[13]

Oktatás, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gárdonyi Géza általános iskola

Ácson két általános iskola, zeneiskola (1998 óta), gondozási központ, szakképző iskola, esti gimnázium és két óvoda működik. A Bartók Béla művelődési otthonnak és a városi könyvtárnak a Zichy-kastély ad otthont. Itt tekinthető meg a cukorgyári emlékkiállítás, valamint a Sméja-galéria (időszaki kiállítások).

Általános iskolák:

  • Gárdonyi Géza általános iskola
  • Jókai Mór általános iskola - 1958 óta működik a pénzásási városrészben, 1967-ben vált önálló nyolcosztályos iskolává, 1992 óta viseli jelenlegi nevét.[14]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori cukorgyár kéménye

Ács meghatározó gazdasági egysége a cukorgyár volt, melyet 1995-ben privatizáltak és Magyar Cukor Rt. néven összevontak 4 másik cukorgyárral, majd 2000. december 31-i hatállyal megszüntették. A gyár bezárása után a legfontosabb üzem a városban egy tojáscsomagoló-anyagokat gyártó vállalat (Hartmann Kft). 2006-ban a vasútvonalhoz iparvágánnyal kapcsolódó 44 hektáros területen ipari parkot adtak át.[15] Jelentős az ingázás, a dolgozók főként Komáromba és Győrbe járnak el Ácsról.

Az Ácstól délre fekvő területen 2008 szeptemberében kezdődött el az első szélturbina építése, melyet 3 év alatt további 25, egyenként 2 MW teljesítményű turbina követ majd.[16] A szélerőmű-park turbinái az M1-es autópálya két oldalán épülnek, az első 100 méter magas turbinát 2008 decemberében állították fel.

A mezőgazdasági szövetkezetet 1992-ben privatizálták, több kft alakult belőle, a megmaradt szövetkezet mintegy 1800 hektáron gazdálkodik.[15] További mezőgazdasági vállalat a főként sertéstenyésztéssel foglalkozó Fiorács Kft. A Bábolnára vezető út mentén 4 baromfitelep található, ahol a Táp Kft. pulykatenyésztéssel foglalkozik. A Leier Kft. gép- és formagyártó üzeme (alkatrészgyár) a bábolnai út mentén található.[17]

Az idegenforgalmat két kemping szolgálja a Duna-part közelében. Az Ácsi-erdőben, a város közelében (de már Komárom területén) működik az 1-es főút mellett az Erdőcsárda. A 3,9 hektáros Malom-tó, mely nevét egy régi vízimalomról kapta, kedvelt horgászhely (ponty, amúr, süllő).

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zichy-kastély
  • Református templomát a 13. századi templom helyén emelték 1644-ben, majd újjáépítették barokk stílusban 1802-ben.
  • Római katolikus temploma 1840-ben épült klasszicista stílusban. Egyik oltárképe (Friedrich Schildner alkotása) és harangja a kamalduli szerzetesek majki kolostorából származik. A szentélyben négy értékes rokokó pad található.
  • Kastélyok, kúriák:
  • Az első világháború áldozatainak emlékműve Lukácsy Lajos alkotása.
  • Kossuth Lajos egész alakos bronzszobrát (Nagy Benedek alkotása) 2009. március 15-én avatták fel.[19]
  • A második világháború áldozatainak emlékkeresztjét 1991-ben állították fel a katolikus templom mellett.
  • Korotnoki Dániel, a komáromi csatában elesett kisdobos síremléke
  • Az 1848-as forradalom emlékművét 1948-ban állították
  • A város természeti értékei közül említést érdemel a Concó-patak hídjánál álló négy kocsányos tölgy, melyeket 1896-ban ültettek a millennium emlékére. A 25-30 méter magas fákat Hétvezér-facsoport néven ismerik. A nagyigmándi út mentén álló törökmogyoró-fasort az 1950-es években telepítették. A concóparti kastély romjai mellett található az egykori kastélypark maradványa - nyárfákból, feketefenyőkből, hegyi juharokból és kocsányos tölgyekből alkotott fagyűjtemény.
  • Csillapusztán 70 C°-os termálvizet kibocsátó kút található, melynek vizét egyelőre csak üvegházak fűtésére használják.
  • A fövenyes Duna-part az amatőr aranymosók kedvelt helye, a 20. század elejéig Ácson (és a szomszédos Csallóközaranyoson) számottevő aranymosás folyt.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Korinek László (1946) jogász, kriminológus, az MTA tagja Ácson született.
  • Dancs József (1908-2004) „Arany Toll” díjas újságíró a Szabad Föld szerkesztője, Ácson született
  • Papp (Pfeiffer) Izsák (1884-1945) rabbi, műfordító, judaikakutató Ácson született.
  • Péntek Pál (*1885) országgyűlési képviselő, a Magyar Lobogó munkatársa Ácson született.
  • Viola Mihály (1922-1981) színművész, a fővárosi Vidám Színpad alapító tagja, és egyik kitűnő művésze, Salamon Béla egyik kései állandó partnere
  • Sméja Miklós (1927-1985) festőművész haláláig Ácson élt és dolgozott rajztanárként.
  • Thury Etele (1861-1917) református lelkész, teológiai tanár 1882-1884 között Ácson volt akadémiai rektor.
  • Zichy Ernő József (*1892) - a két világháború közötti politikus, újságszerkesztő és egyházi író 1928-tól volt plébános Ácson.

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ács (település) témájú médiaállományokat.