Ács (foglalkozás)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Az ács olyan szakképzett mesterember, aki ácsmesterséggel foglalkozik, bővebben: famunkálatokkal az építkezések körében, valamint régebben a bútorok, nyílázárók és más fából készült berendezések elkészítésével.
Ácsmesterségnek nevezzük a faszerkezeteket, illetve a stabil gerendaszerkezeteket készítő kisipart. Az ács, vagy áts szó honfoglalás előtti török eredetű jövevényszavunk,valószínűleg a nem specializálódott fafaragó embert jelölték vele. (Szláv megfelelője a taszár, illetve a teszér.) A fafaragás az idők során a kereslettől és a divattól függően megváltozott: a szobor vagy más díszítőelemek faragása a művészet síkjára emelődött, - valamint különvált az asztalos, a teknőkészítő, a faesztergályos (a pipaszár készítő, oszlopkészítő, kulacskészítő), és a zsindelyfaragó stb. szakma.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A foglalkozás története
Az ács szakma a 14. században céhesedett Magyarországon. A tetőszerkezethez, hídlásokhoz, vagy az egész fából készítendő házhoz a 17. századtól vázrajzot, - a 18. század közepétől pedig tervrajzot készítettek. E századtól készítették az ácsok a híd- és malomszerkezeteket, illetve az utóbbihoz tartozó vízi-műveket: a gátat és a zsilipet. A 19. század második felétől szigorúan képesítéshez kötött iparággá vált. Az ács szakmától már régebben különvált a hajóács, - újabban pedig az ácsmesterségből a specializálódás révén új foglalkozási ágazatok váltak ki, mint a tetőfedő, állványozó stb.
A leghíresebb ács a Bibliából ismert József, - aki Krisztus nevelőapja volt.
[szerkesztés] Az ács által használt anyagok
Régebben a fűrészeléssel és bárdolással alakított keményfarönk, ácskapocs és a faszeg, újabban a fémszeg és a fatelepeken készre alakított, géppel gyalult gerenda, palló, léc, - ma főként puhafából. Az "igényesebb" épületekhez viszont nem hazai keményfát használnak, hanem érintetlen és betegségektől mentes erdőkből származó keményfát hozatnak be.
[szerkesztés] Szerszámok
Mérőfa, csapózsinór, ácsderékszög (szögelő), függő, szintező, jelölő (irdaló), fűrészfélék, bak, tőke, fejsze, bárd, szekerce, ék, véső, sulyok, ácskalapács, kézi fúróeszközök, csiga és kötél. Újabban a fűrészelés, a fúrás és az építési elemek helyükre illesztése gépesített, a műhelyekben pedig sok helyen megtalálható a gépi hajtású faeszterga is.
[szerkesztés] Munkamódszerek
Régebben a bakokra rögzített rönköt megbárdolták, hossz- vagy keresztirányban fűrészelték vagy hasították (repesztették), az így készült és méretre vágott gerendák, pallók, deszkák vagy lécek oldalait, éleit vagy végeit pedig a továbbalakítás során a lapoláshoz, csapoláshoz vagy csavarozáshoz előkészítették. A kész faanyagot a terv szerinti helyére beállítva vagy beillesztetve a meghatározott építési sorrend szerint, az elhasználódásból eredő kicserélhetőségre tekintettel oldható kötéssel összeépítették, rögzítették.
Az ács elvétve használ kézi gyalut, a vonókés szolgált a finomabb felület elkészítésére, például ládáknál, bútoroknál. A ládák elemeinek összeépítését hornyolással és faszegkötéssel végezték, a díszítést eleinte karcolással, festéssel, később véséssel-faragással végezték.
Korunk ács munkamódszerei a lakóházak, a tetőszerkezetek és a tetőtér-beépítésekkel kapcsolatos technológiákkal együtt változtak, illetve egyes gépi hajtású szerszámok (láncfőrész, fúrógép, körfűrészgép, réselő, popszegecselő, tűzőgép stb.) alkalmazásával kibővült, módosult. A kereskedelemben kapható fűrészelt faáruk segítségével a szerkezet megépítése egyszerűsödött, a rönkök faragása már a múlté, a bárd és a szekerce ritkán használatos és sok helyen már csak a műhely falát díszíti...
Az ács szakmai képzéssel ma együtt történik az állványozó és a tetőfedő szakmai képzés is, - mely a szakmai sokrétűséget elősegíti, s így a felépítmény elkészítését leegyszerűsíti, meggyorsíthatja.
