Ajtó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falécekből készült egyszerű ajtó ábrája
Régi díszes kétszárnyú faajtó Iránban

Az ajtó ki és bejárásra szolgáló nyílás, mely legtöbbször be is zárható. Helyzete szerint egy épületben van külső és belső ajtó, utca-, udvar- és szobaajtó.

Ajtó leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyílás alakja a legtöbb stílusban hosszúkás álló parallelogramma, melynek magassága szélességének 1 1/2-szerese; lehet azonban fölül félköríves, szegment vagy csúcsíves is. Az építészet az ajtót kerettel díszíti, ami természetesen az épület stílusa szerint változik. A külső ajtó kerete lehet kváderozott, sámbrános, pilléres, oszlopos, fölül többé-kevésbé gazdag párkányzattal koronázva. Ha az ajtó annyira szélesedik, hogy azon kocsik is bejárhatnak, akkor kapu a neve. A műemléképületek kapuját vagy ajtaját, különösen a templom ajtaját, azt díszítő architekturával egyetemben portálénak hívják. Az ajtók anyaga lehet fa vagy fém: külső ajtókat, különösen kapukat célszerű keményfából legtöbbnyire tölgyfából készíteni; a belső ajtóhoz puha fát használnak, mely lehet vörösfenyő, erdei-, vagy lucfenyő. A puhafát gyakran kérgelve (furnérozva) alkalmazzák. Fémet vagy biztonsági szempontból használnak, mint pl. acélt a pénztárszobák ajtajánál, vagy pl. a bronzot műemlékszerű épületek bejáratainál nagyobb tartósság és dekoratív szépítés céljából. Szélességük szerint vannak egyszárnyú és kétszárnyú ajtók. Lakóhelyiségek egyszárnyú ajtóinak szélessége 0,65 m-től 1,10 m-ig, a kétszárnyu ajtóké 1,25 m-től 1,50 m-ig terjed. Magasságuk 2,20 m-től 3,40 m-ig. Kocsibejárók legalább 2,50 m, a csürkapuk 3-4,50 m szélesek.

Az ajtókat a falazathoz az ajtóragasztó vagy ajtótok erősíti; ez ismét lehet ácstok, béléstok, pallótok és deszkatok (parapettok). A tokok mineműsége szerint el is nevezik az ajtókat ácstokos, béléstokos stb. ajtóknak. Az ajtónál éppen úgy mint az ablakoknál megkülönböztetik a kőműves vagy kőfaragó, az ács és asztalos, a lakatos és mázoló munkáját. Kőműves és kőfaragó-munka. Külső ajtóknak kávát készítenek, melynek az a rendeltetése, ami az ablakkávának, csak méretei nagyobbak. Az ajtó-szemöldök a felső befejező rész; ez lehet horizontálisan, vagy ívben falazva vagy kőből készítve. Az alsó része az ajtónak az ajtóküszöb, mely külső ajtóknál rendesen kő, belső ajtóknál kemény-fa. Az ajtó ács- és asztalos-munkákhoz tartoznak 1. a föntebb említett tokok, melyeket többnyire az ács készít és 2. az ajtó szárnyai, melyeknek mineműsége és szerkezete szerint az ajtókat ismét elnevezik: léc-, deszka-, hevederes, zsalu és vésett vagy táblás ajtóknak. A léc-, deszka- és hevederes ajtók külsők, vagy alárendeltebb belső helyiségek ajtói, azokat az ács is készítheti. A zsalu ajtók istállóknál és szineknél alkalmazhatók leginkább. A vésett vagy táblás ajtók a lakóhelyiségek belső ajtói és ha egyszárnyúak, keresztajtóknak is neveztetnek. Ha a kisebb keresztajtót a falak kárpitja elfödi, mintegy elrejti, akkor kárpitozott vagy tapéta-ajtó a neve. A vésett ajtók szárnyai a rámákból és a mezőket kitöltő táblákból állanak; az oldalsó rész: az ajtó fél béléssel; a bélés széleit két oldalt a falon az ugynevezett ajtó-sámbránnal vagy ajtókerettel borítják. A belső ajtóknál a keretet fölül a szemöldökön gyakran díszesebb párkánnyal, konzolokkal stb. koronázzák, mely díszítmények «supra-port» (franc. dessus de parte) elnevezés alatt ismeretesek.

Az ajtó lakatosmunkájához, amit vasalásnak neveznek, tartoznak: a pántok, melyeken az ajtó forog; ilyenek a gyűrűs-, a könyökös-, az egyszerű-, a kereszt-, a szög-, a szárnyas és a csuklós-pántok (szobaajtókon most leginkább a szárnyas pántokat alkalmazzák); az ajtózárak kilincsből és kulcsszekrényből állnak (ha a kulcsszekrény a rámába be van vésve, akkor vésett zárnak nevezik), a pajzsból és a reteszből; a tolók, hüvelyek stb. Újabban hengerbetétes és elektromosan záródó ajtókat is használunk, akár elektronikus kódkulccsal vagy biometrikus azonosítóval (ujjredőzet, szaruhártya) nyitással. Szintén az ajtószárnyak megyvasalási módja szerint megkülönböztetnek még ki és befelé nyíló ajtókat, valamint automatikusan záródó ajtókat is. A szárnyas ajtókon kivül vannak még tolóajtók, billenő- és forgóajtók is.

Az ajtó történelmi fejődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárnyas ajtót az ókorban inkább csak az épület főbejáratánál alkalmaztak, az ajtószárnyakat szőnyegek, függönyök helyettesítettek. A legrégibb ajtók fából voltak, kívül és belül fémlemezekkel borítva, melyek vastag fejű szögekkel voltak a fához erősítve. Szíriában egyetlen darab kőlemezből álló ajtókat is találtak az ókeresztény korszakból. A teljesen vert fémből való vagy öntött fémajtók is már régen voltak használatban. A román stílus korszakából a reánk maradt fémajtók közül nevezetesebbek a hildesheimi és augsburgi székesegyházé és a veronai San Zeno templomé. A csucsíves korszak templomaiban és középületéiben külső ajtóknak leginkább kettős rétegű deszka ajtókat használt és azokat kacskaringós pántokkal (ablakszarv) rendkivül gazdagon diszítette, pl. a párizsi Notre-Dame főbejáró ajtói. A reneszánsz korszak leghíresebb öntött fém ajtói közé tartoznak a firenzei Baptisterium reliefekkel ékes bronz ajtói, melyek közül az egyik Andrea Pisano; a másik kettő pedig Lorenzo Ghiberti műve. Ugyancsak ebben a korszakban kezdenek a máig is használt belső vésett ajtók szerepelni.

Beltéri ajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beltéri ajtók elsődleges funkciója a térelválasztás, de ezen túl berendezési tárgyaknak is tekinthetők, ebből adódik különböző esztétikai kialakításuk. Napjainkban a beltéri ajtók választék tekintetében igen nagy, bár szerkezetük hasonló. Új technológiai gyártásnak köszönhetően a beltéri ajtók nem vetemednek meg az idő múlásával, főként, ha azok szakszerűen kerülnek beépítésre és megfelelően karban vannak tartva. A beltéri ajtók ma már nem tömör faanyagból készülnek, hanem többrétegű ragasztott faanyag tömböket használnak alapanyagként, általában borovi fenyőből vagy erdeifenyőből.

A kész beltéri ajtók utólag kerülnek beépítésre az ajtónyílásokba a vakolást követően. Ez azért fontos, mert a kezeletlen ajtók így nem vesznek fel nedvességet a falból. A beltéri ajtótokok szelvény kialakításúak, így különböző falszerkezetekhez is megfelelően illeszkednek. A tok alapanyaga MDF vagy forgácslap, ami általában fedőfestést vagy dekorfóliát kap.

Beltéri ajtólap típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beltéri ajtólapok fedőlapja igen sokféle változatban készül. Igen gyakori a farostlemez borítás, mely színes mázolást igényel. Némely esetben ezek rátéttáblákat vagy fazonos fenyőléc kereteket kapnak, mellyel tagoltabb felületűek lesznek. Vannak idompréselt vagy mintázatra mart MDF fedőlapok. A legolcsóbb és leggyakoribb azonban a sík felületű fedőlap, melyek dekorfólia bevonattal lesznek különböző színűek és mintázatúak, hogy illeszkedjenek a beltér színvilágához.

Drágább és igényesebb megoldás a 2 mm vastag funérral bevont ajtólap, valamint az intarzia borítás. Hasonlóan esztétikus az üvegezett változat, melyeket általában osztólécekkel tesznek tagoltabbá. Amennyiben a beltéri ajtó táblás tömörfa alapanyagú, akkor a borítás is toldásmentes, egységes felületű faanyag.

Tolóajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban egyre kedveltebbek a tolóajtók, mivel a családok lakóterülete sokszor igen kicsi, a tolóajtónak pedig kicsi a helyigénye. Legtöbbször gardrób szobáknál, beépített szekrényeknél alkalmazzák, de kicsi lakások esetében beltéri ajtókat is helyettesítenek tolóajtóval. A tolóajtó sok lehetőséget rejt magában, mivel nagyon sokféle alapanyagból készülhetnek, és színük, mintázatuk is sokféle lehet. A tolóajtó részei az ajtókeret, fogantyúprofilok, görgők és vezetősínek, a porvédő kefecsíkok és az ajtórögzítő rugók.

Térelválasztó tolóajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Térelválasztó tolóajtó esetén a 10-es rendszer a megfelelő, ami a 10 mm-es forgácslapra utal. Ezeknek az ajtóknak mindkét oldala esztétikus, így alkalmas térelválasztásra. Alumínium kerettel rendelkeznek, melybe sokféle betét alkalmazható. Leggyakoribb térelválasztó tolóajtó betét tekintetében a műanyag, az üveg vagy tükör és a fa. Az alumínium keret foglalja magában a görgőket, melyen az ajtó „közlekedik”, ám ez kívülről nem látható. Egy térelválasztó tolóajtó súlya akár 50 kg is lehet.

Az is gyakori megoldás tolóajtók esetében, hogy üvegtáblákat alkalmaznak, ilyen esetben 6 mm-es üveg kerül az erre megfelelő vasalatba.

Harmonika ajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmonika tolóajtó rendszer egy speciális típusa a tolóajtóknak, mely roppant helytakarékos. Kisebb lakások esetén akár az összes beltéri ajtó helyettesíthető vele. Egyes típusok duplaajtó helyettesítésére is alkalmasak. A harmonika ajtó kinyitásakor szinte a teljes ajtónyílás szabadon marad. A legtöbb esetben ezek a harmonika ajtók műanyag alapanyagúak, ebből adódóan olcsó megoldást jelentenek.

Biztonsági ajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biztonsági ajtó a bejárat áthatolhatatlanságát hivatott szolgálni. A biztonsági ajtó fémből készül, a tok és az ajtólap speciális kialakítású, valamint a beépített zárszerkezet is nagy hatékonyságú. Egy jól funkcionáló biztonsági ajtó, valamint a tok acéllemezből készül, a szárnyrész vastagsága minimum 2,5 mm, a tok vastagsága minimum 1,5 mm. A biztonsági ajtó négy csuklópánttal rendelkezik, melyek a tokba vannak süllyesztve, anyaguk acél, vastagságuk 3,5 mm. A biztonsági ajtó valódi biztonsági fokozatát meghatározzák a zárbetétek, a csuklópántok, a tokszelvény, a zárszerkezet, az ajtószárny, valamint az acéltakaró.

Hőszigetelt ajtók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai követelményeknek megfelelő hő- és hangszigetelő ajtók léteznek a legkülönfélébb anyagokból: műanyag, üveg, fém stb. Ezek lehetnek többkamrás, vízhatlan, esetleg betörés ellen védők is.

Zárbetét[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biztonsági ajtó zárbetéte MABISZ minősítéssel rendelkezik, mely védelmet nyújt a leggyakoribb betörési technológiák ellen, melyek a következők: savazás, magkihúzás, finomnyitás, zársöprés. Egy biztonsági ajtó legalább kettő speciális biztonsági zárbetéttel rendelkezik, melyek egymástól függetlenül nyithatók és zárhatók.

Csuklópánt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biztonsági ajtó négy csuklópánttal rendelkezik, melyek állíthatók. A csuklópántok úgy vannak elhelyezve, hogy azok kívülről elérhetetlenek legyenek, hogy ne lehessen azokat felfeszíteni. Ebből adódóan az acéltokba vannak süllyesztve.

Tokszelvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biztonsági ajtó tokszelvénye 1,5 mm vastag, ez a vastagság képes biztosítani olyan fokú merevített tokot, mely képes a mérettartásra. A mérettartás a zárszerkezet pontos illeszkedését biztosítja, használati időtől függetlenül.

Zárszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biztonsági ajtó 16 ponton érintkező acéltüskével rendelkezik, melyek három irány felé zárnak, az ajtó tetején, az alján, valamint a kilincs oldalán. Vannak több ponton érintkező zárszerkezetek is, a 16 ponton záródó zárszerkezet a minimális követelmény egy valódi biztonsági ajtó esetében.

Ajtószárny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy biztonsági ajtó ajtószárnya 2,5 mm vastag, alapanyaga acéllemez. Belsejében külön merevítés van, melynek célja a mérettartás, hogy a zárszerkezet pontosan illeszkedjen hosszú idő múltán is, továbbá megnehezíti az ajtószárnyon keresztüli átjutást, mely így lehetetlenné válik egy illetéktelen behatoló számára.

Acéltakaró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsanérok oldalán acéltakaró szükséges, mely megakadályozza a felfeszítést. A zárszerkezet biztonsága nem elegendő a biztonság érdekében. Amennyiben a biztonsági ajtó nem rendelkezik acéltakaróval a zsanér oldalán, akkor a zárat kikerülve, a tok oldala felől kifeszíthetővé válik az ajtó.

Ajtózárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ajtózárak bejárati ajtó esetén azt a célt szolgálják, hogy biztosítsák az elzárt terület védelmét behatolás ellen. A védelem érdekében a bejárati ajtó tekintetében két egymástól független ajtózár szükséges, melyek legalább 30 cm-re vannak egymástól. A biztonsági elvárásoknak a következő ajtózárak felelnek meg: kéttollú kulccsal működő minősített lamellás zár, minimum ötpontos hengerzár, 6 rotoros mágneszárral működő bevésőzár, számzár, illetve minimum 10000 variációs lehetőségű jelkombinációs zár. A zárreteszek kinyúlása meg kell, hogy haladja a 20 millimétert.

Az ajtózárak különböző módon kerülhetnek felerősítésre, bevéséssel vagy rácsavarozással. Bevésés esetén az ajtózár az ajtótestben előre kialakított üregbe kerül beépítésre, általában ezt központi zárként, vagy kiegészítő zárként alkalmazzák. A biztonság érdekében főzárként csapdás és reteszes zárakat kell alkalmazni, a kiegészítő zár reteszes bevésőzár. A biztonságot a következő jellemzők határozzák meg: zártestek külső mérete, kilincsdió és kulcsnyílás elhelyezkedése, valamint a kettő távolsága, valamint az ajtóba vésett fészek mérete. A bevésett ajtózárnak teljesen ki kell töltenie a fészket, ellenkező esetben gyengül az ajtó szilárdsága. Amennyiben ez különbözőségeket mutat, akkor ezt marással vagy kipótlással kell módosítani, így a zárszerkezet és az ajtó szilárdsága nem gyengül.

Az ajtózárak közül az biztosítja a legnagyobb védelmet, ami MABISZ minősítéssel rendelkezik, mert ezeknek a záraknak a tartóssága és igényes kivitelezése felel meg a védelem céljára. Ezek a zárak masszív felépítésűek és minőségi alapanyagból készültek.

Hevederzár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hevederzár egy roppant erős anyagból készült keresztpánt, melyet a bejárati ajtóhoz építenek be annak érdekében, hogy a legnagyobb hatékonyságú mechanikus védelmet nyújtsa a behatolás ellen. Napjainkban szinte minden bejárati ajtó alapvetően, gyárilag fel van szerelve beépített hevederzárral, valamint a régebben beépített bejárati ajtók ki vannak egészítve hevederzárral a védelem érdekében.

A hevederzárnak különböző típusai vannak, lehet egyirányú keresztpánt, valamint lehet vízszintesen és függőlegesen is záródó keresztpánt. A hevederzár a falba kerül beépítésre, tehát rossz esetben, az ajtó darabonkénti kibontásával a hevederzár még mindig a helyén kell, hogy legyen.

A hevederzár tökéletes mechanikus védelmet nyújthat, ha az alábbi hibákat nem követi el a felhasználó: a hevederzár olcsó, rossz minőségű, házilag kerül beépítésre, az ajtó nagyon gyenge és könnyen átszakítható, így a keresztpánt nem nyújt semmilyen védelmet.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]