Pellengér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Tabánban a Fehér Sas téren állt évszázadokig a pellengér. Az alsó perem magasságában volt a széles deszka-állvány, oda kötötték ki kalodába a bűnösöket, közszemlére kitéve őket, s a kőoszlopra akasztották ki a cédulát, amelyen mindenki olvashatta, hogy milyen bűnt követett el a kipellengérezett
A fertőrákosi pellengér

A pellengér (szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér, pölöngér) a középkorban (Magyarországon a 13. századtól) elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból áll, amelyhez hozzákötözték az elítéltet. Magyarországon II. József tiltotta be az alkalmazását.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a középkori latin pilloria szóból származhat, ami valószínűleg az "oszlop, kőakadály" jelentésű pila szó diminutív (kicsinyített) alakja.

Fennmaradt pellengérek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai napig fennmaradt néhány pellengér, így Fertőrákoson, Szencen, Monyorókereken, Poznańban.

Kifejezésekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több kifejezésünk őrzi a pellengér emlékét, így

  • kipellengérez,
  • pellengérre állít.

A jelenkorban, a pellengérre állítás híres, a világsajtót bejárt esetei történtek Kínában a kulturális forradalom (19661976) első éveiben, amikor a Mao Ce-tung által elindított terror részeként a vörösgárdista fiatalok számos értelmiségit, köztük egyetemi tanárokat tettek közszemlére köztereken, nyilvános helyeken, nyakukban szégyentáblával ([1] ,[2]).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pellengér témájú médiaállományokat.