Kopolya
A kopolya – kiskút, gyalogkút, gödörkút, juhászkút; áradások folytán víz alá kerülő természetes mélyedés. A kopolyák mint jó halashelyek is szerepelnek. Általában pásztorok ásták a vizenyős lapályok szélén, ahol könnyen felfakad a víz. Különösen a Duna–Tisza közén terjedt el, amikor még nemigen voltak kőkutak.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Kopolya, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. február 10.
- http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-724.html
|
Ez a földrajztudományi tárgyú vagy földrajzi fogalommal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |