Palafedés

A palafedés az építészetben a nagyelemes fedések egyike. Jellemzően a hagyományos ácsszerkezetű magastetőre kerülő fedési mód. A palafedés könnyű és kisebb hajlásszög mellett is biztosítja vízzáróságot, mint a cserépfedés.

A palafedés fajtái

• természetes pala (ásványpala): kőzetből hasított palalemezekből egymásra rakott rusztikus fedés
• műpala: cement és azbeszt (14%) keveréke adalékokkal dúsítva, változatos formájúra préselve, valamint több színben előállított anyag. A műpala előállítása a 2001. évtől teljes mértékig átállt azbesztmentes technológiára, vagyis a korábbiaktól eltérően nem tartalmazza ezt az anyagot.

Természetes pala

A természetes pala (kőpala) 400 millió éves kőzet. A föld (devon kor) alakulásakor keletkezett különböző hőmérséklet és nyomás hatására. A terméspalát már több mint 2000 éve alkalmazzák tetőfedésre. Európában több mint 600 éves hagyománya van, Előnye, hogy hosszú élettartamú (akár 2-300 év), jó a színtartósága, savállósága kiváló.

Műpala

A műpalát (Eternit) Josef Hatscheck találta fel több mint 100 évvel ezelőtt, kiváltva a drágább terméspala (kőpala) fedéseket. Első gyárát az ausztriai Vöcklackbuckban, a másodikat a magyarországi Nyergesújfalun építette fel. Az Eternit ma már fogalommá vált az egész világon. A 1990-es évek elején az Amerikából indult lobbi – amely az azbeszt, mint rákkeltő anyag, kivonását szorgalmazta – változtatásokat követelt, de nem vetett véget a pala további fejlődésének.