Gémeskút
A gémeskút a földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő vízkiemelő szerkezet. Eredete Arábiába vezet, Magyarországra a török hódoltság idején jutott el. Ez a kútszerkezet egész Közép- és Kelet-Európában ismert, pár évtizede az Alföldön a legelterjedtebbnek számított.
Tartalomjegyzék |
Részei[szerkesztés]
A gyakran élő fából kialakított, földbe mélyített ágasnak a villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém (Csallóközben: sujtó, a Kisalföld északi részén: hankalék az elnevezése). A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat (ostor, kútostor, a Dunántúl nagy részén: sudár), amelyen az abronccsal erősített favödör függ. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő vagy fatuskó nehezéket, koloncot erősítenek.
Használata[szerkesztés]
A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (például legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész Kárpát-medencében elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt.
A legérdekesebb története Eger környékén van, ahol voltak külön „puca” kútfelelősök, ahonnan a szegény embereknek hordták a felelősök a vizet minden nap a falu összes házába.[forrás?]
Elnevezései[szerkesztés]
- gémeskút – általános és leggyakoribb
- csigáskút – a Dunántúl nyugati és déli részén
- nyilas kút – Szlavóniában
- komponás kút – Erdélyben
- puca kút -Eger környékén
Jeladás kútgémmel[szerkesztés]
A gémeskút régen hírközlő szerepet is betöltött. A gém és a kútostor helyzetének állításával látótávolságra jelezték a legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét. Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. Szintén így üzentek a betyároknak pártolóik.
Források[szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 276–277. o. ISBN 963-05-1287-4 Online elérés (gémeskút címszó)
- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 678. o. ISBN 963-05-1287-4 Online elérés (jeladás kútgémmel címszó)
