Gémeskút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sterio Károly: Pihenő a gémeskútnál a pusztán, 1855

A gémeskút a földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő vízkiemelő szerkezet. Eredete Arábiába vezet, Magyarországra a török hódoltság idején jutott el.[forrás?] Ez a kútszerkezet egész Közép- és Kelet-Európában ismert, pár évtizede az Alföldön a legelterjedtebbnek számított. A sadúf nevű vízemelő szerkezetet már az ókorban ismerték.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saduf az egyiptomi Kom Ombóban

A saduf (arab; شادوف, šādūf) vízemelő eszköz, a gémeskútnak szerkezetében megfelelő egyszerű gép. Ezeket nem csak kutak hanem folyóvíz mellé is telepítették. Mezopotámiában jelent meg, egy i. e. 2000-re datált, Sarrukín korabeli pecséten is megjelenik.[1] Az ókori Egyiptomban is elterjedt volt. Magyarországra feltehetően török hódoltság idején került,[2] és elterjedt kúttípussá vált egész Közép- és Kelet-Európában.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérete az emelési magasságtól függ. A gyakran élő fából kialakított, földbe mélyített ágasnak a villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém (Csallóközben: sujtó, a Kisalföld északi részén: hankalék az elnevezése). A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat (ostor, kútostor, a Dunántúl nagy részén: sudár), amelyen az abronccsal erősített favödör függ. Hangarék a neve annak a gémeskút ostorára szerelt kovácsolt vas kulcsnak vagy kupaknak, amelyhez a vödör fülét rögzítik. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő vagy fatuskó nehezéket, koloncot erősítenek.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gémeskút a Hortobágyon

A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (például legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész Kárpát-medencében elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt.

A legérdekesebb története Eger környékén van, ahol voltak külön „puca” kútfelelősök, ahonnan a szegény embereknek hordták a felelősök a vizet minden nap a falu összes házába.[forrás?]

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • gémeskút – általános és leggyakoribb
  • csigáskút – a Dunántúl nyugati és déli részén
  • nyilas kútSzlavóniában
  • komponás kútErdélyben
  • puca kút -Eger környékén

Jeladás kútgémmel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gémeskút régen hírközlő szerepet is betöltött. A gém és a kútostor helyzetének állításával látótávolságra jelezték a legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét. Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. Szintén így üzentek a betyároknak pártolóik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gémeskút témájú médiaállományokat.