Bádogos
A bádogos hagyományos fémműves kisipar művelője: fehér bádogból, cink-, ón-, sárgaréz-, alumínium- stb. lemezekből különféle edényeket, tartályokat, lámpatesteket, lemezfedéseket, ereszeket, ereszcsatornákat készít.
Tartalomjegyzék |
A mesterség története [szerkesztés]
Magyarországon a 15. században honosodott meg, s a 19. században a legkülönfélébb bádogedényeket készítették a parasztság számára (meszely, tölcsér, tésztaszűrő, tésztareszelő, öntözőkanna). A 20. század elején, a tehetősebb városi lakosság számára szintén bádogosok készítették az elterjedőben lévő fürdőszobák felszereléseit: a kádat, az öblítőszéket, a csapokat és a zuhanyt.
A 20. század második felére a gyáripari termékek nagyarányú elterjedése következtében a bádogosmesterség jórészt megszűnt, napjainkra csak az épületbádogosi munka maradt fenn.
Ágazatai [szerkesztés]
- Az épületbádogos: olyan bádogalkalmatosságokat állít elő, amelyek az egyes épületszerkezeti elemek csatlakozásánál vízmentességet biztosítanak (párkányzat, eresz, ablakkönyöklő, kéményszegély, vápa, tetőkibúvó stb.), illetve a csapadékelvezetést segítik elő (ereszcsatorna). Ő készíti a tető díszeit is, pl. a szélkakast, és a már kész elemeket elhelyezi illetve összeépíti a helyszínen.
Technikája [szerkesztés]
A bádogosmesterség a kovácsmesterségből fejlődött ki a bádoganyagok divatba kerülésével, és szerszámzata nagy részét is abból a szakmából örökölte, – de munkamódszerei inkább rokoníthatók az ötvös és a rézműves szakmákkal. Szerszámai: a több mint 30 féle profilkiképzésű vaskalapácsok, fakalapácsok, lemezvágó ollók, tőkeolló, fogók, satuk, tőke- és kézi üllők, peremezővasak, fúró és peremezőgép, lyukasztók, vésők, jelölők, stb. A bádog feldolgozása az alakítandó anyagfelület kalapáccsal való elnyújtásával, ezáltal síkosabbá tételével kezdődik, amelyből az előre kirajzolt mintát kiszabják. Az üllőtőkébe illeszti a megfelelő alakú tőkeüllőt, (pl. a szarvasüllőt), amin a hozzávaló típusú kalapács segítségével a lemezdarabot a kívánt alakra hajlítja. A különféle tárgyak előállítása az egyes fémlemezekből hajlítással, tágítással, domborítással, egyengetéssel, – legvégül peremezéssel (ziknizéssel), szegecseléssel, és/vagy többnyire forrasztással történik.
Forrás [szerkesztés]
- Frecskay János: Mesterségek szótára. Budapest: Hornyánszky. 1912.
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 187. o. ISBN 963-05-1286-6 Online elérés
- Kézművesség. Főszerk. Domonkos Ottó. Budapest: Akadémiai. 1991. (Magyar Néprajz, 3.) ISBN 963-05-6013-5
