Görgey Artúr

Görgey Artúr
Görgey Artúr Barabás Miklós festményén
Született	Magyar Királyság, Toporc, 1818. január 8.
Elhunyt	Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest 1916. május 21. (98 évesen)
Nemzetisége
Rendfokozata	honvéd vezérőrnagy
Csatái	1848–49-es forradalom és szabadságharc,

Görgői és toporczi Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Görgey 1848 kora tavaszán jelentkezett Pesten a haza megvédésére és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, ekkor a forradalom iránti rokonszenve miatt, elhagyta családnevéből az osztrák befolyásoltságú nemesi y-t. A végrendeletében emiatt a Görgei Arthur név szerepel. Síremlékén azonban Görgey Arthur névalak őrzi a magyar szabadsághős nevét. A budai várnegyedben felállított szobrának felirata ugyanakkor Görgey Artúr. Az Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című művének címlapján a Görgey Artúr név szerepel.

„	Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.	”
– Görgey nyilatkozata Mikszáth Kálmánnak

Élete

Születésétől 1845-ig

A Görgey család az Árpád-korban, II. Géza király idején szász hospesekkel települt az országba. A család első ismert őse: Jordán, a szepesi szászok comese a tatárjárás idején a szászokat a Menedékkőre (Lapis refugii) vezetve lehetővé tette a későbbi Lőcse megalapítását. Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek miatt állandó anyagi gondok nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallgatója lett. 1836-ban a császári és királyi 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837-ben előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került – épp nála nyolc évvel idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban). 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rendfokozatban. A kemény szolgálati évek férfivá edzették Görgeyt. Szolgálata közben éledt fel benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák házasságkötését szabályozták így rendfokozathoz és életkorhoz kötötték és ez alatt csak kaució ellenében nősülhettek, ezért Görgey 1845. július 31-én kilépett a hadseregből, és ősztől Prágában vegyészetet kezdett tanulni.

1845-től 1848. május 26-áig

Görgey Artúr (litográfia, Magyar Nemzeti Múzeum)

Az ifjú Görgey mindig is tanár szeretett volna lenni, de édesapja erőltette a katonatiszti pályát. Tullnban végezte el az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból és házasságkötése miatt 1845-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különböző oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két előkelő folyóiratban is megjelent. Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelő beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá.

• "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."

A szabadságharc bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de nem válhatott újra e tudomány aktív művelőjévé.

• A vegyész Görgeiről még itthon sem igen tudnak. Pedig tudománytörténetileg bizonyított, hogy 1848. évi tanulmányával a kémikusok körében elismerést szerzett. Tudományos eredményei hosszú időn át érvényesek maradtak, amit Than Károly 1893-ban így igazolt: „Görgei adatai azóta sokszor fölhasználtattak, és minden nagyobb összefoglaló kémiai szakmunkában föl vannak véve". Állítását Ilosvay Lajos is megerősítette: „Eljárása ma sem múlta idejét, sokáig tájékoztatott minden ilyen természetű kutatásban" - írta 1907-ben, és Görgei dolgozatának magyar közreadását azzal indokolta, hogy szerzője „az első született magyar kémikus, aki a kémia világirodalmában nevét megörökítette." Élete rövid válságba jutott, igen sanyarú körülmények között kényszerült élni (eladott lovának, és egyenruhájának árából tartotta fenn magát), menyasszonya felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek. Jól végezhette tanulmányait, mert Redtenbacher a lembergi egyetem tanársegédévé szerette volna tenni.

Fordulópont életében 1847 novembere, amikor utolsó élő nagybátyja, Görgey Ferenc elhunyt, és reáhagyta toporci birtokát. Görgey kapva kapott az alkalmon, részint magyar nyelvtudását csiszolni tudta volna, részint pedig kémiai tanulmányainak eredményeit a mezőgazdaságban kívánta érvényesíteni. Nem egyedül kívánt visszatérni Toporcra: még Prágában, Redtenbachernél megismerkedett Adéle Aubouinnal, akinek 1848 januárjában megkérte a kezét. Ez év március 30-án esküdtek egymásnak hűséget a prágai evangélikus templomban. A toporci élet nem tartott sokáig, még befejezte szakdolgozatát („A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai”), amit el is küldött Redtenbachernak. A dolgozat több szaklapban is megjelent, ám a sors fintoraként csak klagenfurti száműzetésében kapta kézhez a pénzt. Ez időben volt névváltoztatása is, a nemesi Görgey helyett ezentúl a Görgei alakot használta, bátyjával ellentétben élete végéig. A március 15-ei események hírei komolyan foglalkoztatták, a kormány május 17-én, a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem sokkal később Pestre utazik, és jelentkezik a hadseregbe.

A forradalom, és a szabadságharc alatt

Görgey Artúr

Előzmények, és az őszi hadjárat

1848. május 26-án Toporcról Pestre utazott, ide hívta a kormánynak a honvédség szervezéséről szóló szózata és az a május 17-ei felhívása, mely felszólítja a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe. Görgei mint volt (huszár) főhadnagyot honvéd századosi ranggal (1848. június 9-ei hatállyal) osztják be a Győrött szerveződő 5. honvédzászlóaljba.

1848 júliusában berendelték Batthyány Lajos miniszterelnök katonai irodájába (katonai) titkárnak (Ivánka Imre mellé), majd az Országos Nemzetőrségi Haditanács (ONHT) fegyverfelügyelői osztályának titkára lett (Szabó Imre mellett), Konstantinápolyba majd Szmirnába kellett utaznia hogy fegyvereket vásároljon, majd július 20-án Bécsújhelyre kellett mennie gyutacsokért, majd Prágába csappantyúkért. A feladatot pontosan teljesítette, a kívánt mennyiséget megszerezte a bécsújhelyi tüzérszerraktárból, majd Prágában szerződést kötött a Sellier és Bellot céggel, amit a gyár később megszegett és nem szállított. A gyárban szerzett tapasztalatai és a prágai könyvtárak beható tanulmányozása alapján hazatérte után szakvéleményt készített egy magyar gyutacs- és csappantyúgyár felállítására. Ennek vezetésére vegyészt javasolt, kinek katonai képzettsége is van. Feltehetően önmagára célozva ezzel. Az ügy kapcsán ismerte meg őt Kossuth pénzügyminiszter, aki hajlandónak mutatkozott pénzt adni a gyár céljaira. Kossuth bizonyára arról is értesült, hogy Görgei felkereste 1848 tavaszán Eötvös József közoktatásügyi minisztert a pesti egyetemen megüresedett kémiatanári állás tárgyában. Ezért írta 1848. december 2-án a támadást sürgető levelében az akkor már tábornok Görgeinek: „Mi ketten megmentjük hazánk szent ügyét és kikérjük jutalmul, hogy a megmentett hazában én paraszt, Ön vegytan professzor lehessen… Azért tegye meg nekem azt a grátiát, kedves Professzor úr… és verjen jól valamelyik körmére az ellenségnek." A sors azonban nem a katedrát rendelte számára. A kémikusból híres tábornok lett.

1848. augusztus 27-én Görgei javaslatot tett Batthány miniszterelnöknek egy lőkupakgyár felállítására, hogy a magyar haderő tragikus lőszerhiányán segítsen. Őt tették volna meg a gyár igazgatójává, de aztán katonai tapasztalatai miatt inkább a harcoló alakulatokhoz osztották be. Az országban ugyanis 1848. augusztus második felétől sorra alakultak a nemzetőr zászlóaljak, amelyeket augusztus 27-én a miniszterelnök rendelete négy nagy kerületi táborba (Pápa, Vác, Arad, Szolnok) vont össze.

1848. augusztus 27-én nevezték ki honvédőrnaggyá, majd a tiszainneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnokának Szolnokra, ahová kilenc vármegyéből irányították az újoncokat. Állomáshelyét szeptember 13-án foglalta el, szervező munkáját az események alig tíz napra korlátozták. szeptember 23-án Batthyány Szolnokról Csepel szigetére rendelte, hogy akadályozza meg Jellasics, Roth és Philippovics tábornokok csapatainak egyesülését, majd 1848. szeptember 26-án a Dunáninneni népfelkelés főparancsnokává nevezték ki. 1848. szeptember 29-én előőrsei elfogják a két Zichy testvért (Ödönt és Pált), akik Jellasicsnak kémkedtek. Görgei a rögtönítélő bíróság elnökeként Ödönt felakasztatta, Pál ügyét pedig átadta a polgári bíróságnak. Ezzel a tettével (először és utoljára akasztottak fel arisztokratát a szabadságharc alatt) hívta fel magára Kossuth és az ország figyelmét.

Az 1848. szeptember 29-ei pákozdi csatában közvetlen nem vett részt.

1848. október 2-án Móga János fővezér Perczel Mór nemzetőr ezredes alárendeltségében az Ercsinél gyülekező 5. hadoszlop parancsnokává nevezte ki (jogellenesen, mert Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 25-ei rendelete szerint, Görgei a parancsnokságot csak egy öregebb sorezredbeli (honvéd) tisztnek adhatta át, nemzetőrnek nem). Perczel az előcsapat (2 gyalog- és 2 lovasszázad, 1 üteg) vezetésével bízta meg.

1848. október 4-én Tác helységig vonult, és megütközött két század horvát határőrrel, majd éjjel Soponyánál ismét szétugrasztotta őket. Amikor elvágta visszavonulásuk útját, az ellenséges alakulat parancsnoka, Haas százados ezer emberével letette a fegyvert. Amikor Philippovics tábornok értesült elővédjének sorsáról, megpróbált Ozora felé menekülni, és csapatainak teljes bekerítését október 7-én csak Perczel késése akadályozta meg: a horvát csapatokat észak felől Perczel, dél felől a Csapó Vilmos vezette tolnai népfelkelés, keletről Görgei zárta körül.

1848. október 7-én honvédezredessé nevezték ki. Ebben a rangban Móga János tábornok seregében ahol az elővéd dandár parancsnoka lett. október 11-én Kossuth Lajos és Madarász László október 15-ei hatállyal honvéd tábornokká (vezérőrnaggyá) nevezte ki, majd október 28-án október 20-ai hatállyal ismét kinevezték tábornokká. (Görgei október 11-ei kinevezése alapján rangidős volt, később azonban nem ezt tekintették mérvadónak, hanem október 28-ai kinevezését.)

Az 1848. október 30-ai schwechati csatában a magyar hadak centrumának volt a parancsnoka. Csapatainak nagy része tapasztalatlan nemzetőrökből és népfelkelőkből állt, akik az ágyútűztől és a gyors visszavonulástól megijedtek és tömegesen megfutottak.

1848. november 1-jén lett a feldunai hadsereg fővezére. A Schwechatnál megvert és Köpcsénybe visszavonult sereget Győrnél kívánta összevonni, átszervezni és pihentetni, de Kossuth kívánságára határvédelemre rendezkedett be. Igaztalanul megpróbálták őt okolni Perczel móri csatavesztéséért, jóllehet mindent megtett a siker érdekében: fedezte a fővárosba vezető utakat, és különítményt is indított Perczel megsegítésére.

A móri vereség után az országgyűlés december 31-én tárgyalásokat kezdett Windisch-Grätzcel, és feladta Pestet.

December 31-én Görgei levelet kapott, hogy csapatait a Buda előtti első védelmi vonalba vonja össze, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére és Buda-Pest kímélésére is.

A Promontoron tartózkodó Görgei annyira felháborodott a katonai szempontokat figyelmen kívül hagyó, a vezér meghallgatása nélkül hozott végzésen, hogy másnap Pestre ment. Kossuthot már nem találta ott, ezért rávette a hadügyminiszter helyettesét (Vetter tábornokot), hogy hívjon össze haditanácsot az említett végzés katonai felülbírálására.1849. január 2-án a haditanács hatálytalanította Kossuth parancsát, és a Görgei által javasolt haditervet fogadta el.

Január 5-én Görgei serege Vácra ért. Itt adta ki Görgei nevezetes kiáltványát, amelyben ragaszkodott a szentesített, 1848-as törvényekhez, és ellenezte ezek túllépését. A kiáltvány célja az volt, hogy az ingadozó tiszteket visszaszerezze a feldunai hadsereg számára, és ezt a célját el is érte. Vácott a kormány rendeletére Görgei serege a VII. hadtest nevet vette fel. 1849. január 5-én a feldunai hadtest négy hadosztályból (Aulich Lajos, Kmety György, Piller János, Guyon Richárd) és egy önálló hadoszlopból (Simon András) állt; összesen mintegy 12–13 000 fővel (17 gyalogzászlóalj, 23 lovasszázad, 72 ágyú).

Téli hadjárat

A hadművelet célja az volt, hogy elvonja az osztrák főerőt a Tisza vonalától, a felvidéki bányavárosok felé (a kormány ez időben Debrecenben tartózkodott) és egy, megerősödött hadsereggel térjen vissza a küzdelembe. E cél elérését minden nagyobb ütközet veszélyeztette, ezeket tehát végig kerülnie kellett. A haditerv sarkpontja az a kérdés, vajon üldözik-e őt a császáriak vagy egyenesen Debrecen ellen vonulnak. Görgei felső-magyarországi hadművelete három részre osztható : az első magába foglalja Lipótvár felmentését, a második a bányavárosokba való kitérést és a hadtest egy hétig tartó pihentetését, a harmadik menet a Szepességbe és innen Eperjes-Kassa környékére.

Windisch-Grätz teljes erővel jóllehet csak két hétig követte, üldözését a cs. kir. mellékerőkre bízta, de ez az időnyereség lehetőve tette Perczel számára, hogy újjászervezze hadtestét. Az osztrák parancsnokságnak eleinte fogalma sem volt arról, hogy Görgei mit tervez (tartottak attól, hogy Görgei Bécs, ill. Olmütz felé fordul), ezért jelentős erőket hagytak Pest-Budán, és környékén, ill. a morva határon. Mire rájöttek, hogy mit tervezett, Görgei már időt nyert. Az üldözőkkel háromszor bocsátkozott ütközetbe, Szélaknánál, és Hodrusbányánál vereséget szenvedett, a Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd csapatai viszont kierőszakolták az áttörést. Jóllehet Lipótvárat nem sikerült felmenteni és a bányavárosokban sem tudtak sok időt tölteni, Görgei hadjárata stratégiai szempontból sikeres volt: az így nyert idő alatt sikerült megszilárdítani a Tisza melletti magyar ellenállás vonalát. A kormány 1849. februárjában Dembinski Henryket nevezte ki fővezérnek.

Tavaszi hadjárat

Görgey Artúr

A február 26-27-i kápolnai vereség idézte elő a tisztikarban a „tiszafüredi zendülést”: Dembinskit elmozdították parancsnoki tisztségéből, és Görgeit akarták megtenni fővezérnek.

1849. március 8-án Vetter Antal tábornokot nevezték ki fővezérré.

Március 9-én Görgei a téli hadjárat sikeréért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát.

1849. március 30-án Kossuth (Vetter Antal betegsége idejére) ideiglenes fővezérré nevezte ki Görgeit.

1849. április-május – a dicsőséges tavaszi hadjárat:

• Hatvannál (április 2.),
• Tápióbicskénél (április 4.),
• Isaszegnél (április 6.), majd
• Vácnál (április 10.) és
• Nagysallónál (április 19.)

sorozatos csapásokat mért a császári főseregre.

Április 26-án felmentette Komáromot az ostromzár alól.

Május 21-én, 17 napos ostrom után bevette Buda várát, majd a seregparancsnokság mellett átvette a hadügyminisztérium igazgatását is.

1849. május 27-én kinevezték altábornaggyá. Egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát is (ezt rajta kívül csak Bemnek adták meg), de egyik jutalmat sem fogadta el.

Szintén még májusban megválasztották a dédesi kerület országgyűlési képviselőjévé

Nyári hadjárat

Június közepén (június 16., 20-21) több támadást indítot a Vág mentén, ezek azonban a megígért újoncok (10–12.000 fő) hiánya és az immár orosz csapatokkal megerősített osztrákok túlereje miatt kudarccal végződtek.

Haynau ellentámadása a győri csata (június 28.) után Komárom falai alá szorította vissza seregét. A július 2-án Komáromban vívott csatában egy huszárroham élén súlyos fejsérülést szenvedett, ezért a hadsereg vezetését ideiglenesen (július 2–11.) Klapka Györgynek adta át.

Július 1. – Kossuth levélben (egy tévedés miatt) leváltotta a Görgeit a fővezérségről, és a fővárosba rendelte, hogy vegye át a hadügyminisztérium vezetését. Az új fővezér Mészáros Lázár lett.

Július 4. – Görgei a kormányhoz írt levelében lemondott a hadügyminiszterségről, és bejelentette, hogy a hadseregnél kíván maradni.

Július 4. – a feldunai hadsereg memorandumban kért Kossuth Lajos kormányzót, hogy hagyják meg Görgeit a hadsereg élén.

Július 5. – a minisztertanács újra Görgeire ruházta a hadsereg parancsnoki tisztét.

Július 6. – a Komáromban tartott haditanács elfogadta Görgei tervét, hogy július 9-én kíséreljék meg az áttörést.

Július 11. – a második komáromi csata, (Klapka György vezetésével).

Kossuth többszöri sürgetésére Görgei július 13-án elhagyta Komáromot, hogy a magyar seregtestek gyülekezőhelyéül kijelölt Szeged–Maros vonal felé vonuljon, de Vácnál azonban már cári csapatok állták útját. Véres utóvédharcokkal (július 15., 17., 23., 25-26., 28. és augusztus 2.) nagyjából a téli hadjárat útvonalát megismételve Tokajig vonult, majd a Tiszán átkelve, Nyíregyháza és Nagyvárad érintésével érkezett Aradra.

A temesvári vereség (augusztus 9.) után Kossuth 1849. augusztus 11-én ráruházta a katonai és a polgári teljhatalmat. (A temesvári csata erőviszonyai: magyar IV. hadtest + III. hadosztály, kb. 60 000 fő, osztrák II. hadtest + (orosz) I. hadosztály + három kisebb egység, kb. 30 000 fő. Ebben a döntő ütközetben Görgei és serege nem vett részt.)

1849. augusztus 11-én az aradi haditanács (kb. 80 fő) kimondta a fegyverletételt. Görgei a határozathozatal idejére elhagyta a termet („kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni”).

„	„Elég volna talán, ha mint áldozat, egyedül én hullanék el!”	”
– Görgey levele Rüdiger orosz tábornoknak

1849. augusztus 13-án a magyar fősereg (29 889 fő) a szőlősi mezőn (Világos mellett) feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt.

Világostól haláláig

Görgey Artúr kertészkedés közben

Görgey Artúr időskori fényképe

1849. szeptember 11-én írta meg Kossuth híres vidini levelét, amelyben – alaptalanul – árulónak nevezte Görgeyt. 1849. szeptember 11. – 1867. november 3. között az ausztriai Klagenfurtban internáltként élt. 1850-ben született leánya, Berta majd 1855-ben fia, Kornél. 1858-ban átköltözött a szomszédos Viktringbe. 1852-ben írta meg emlékiratait, de azokat Magyarországon csak 1911-ben adták ki.

• 1862. március – memoranduma III. Napóleon francia császárhoz;
• 1867. február – első memoranduma Deák Ferenchez;
• 1867. május – második memoranduma Deák Ferenchez.

A memorandumokat Ivánka Imre országgyűlési képviselő kérésére írta, hogy előkészítsen egy törvényjavaslatot a „Magyar véderő szervezéséről” címmel.

• 1867. május 29. – Nyílt kérelem Kossuth Lajoshoz, „ne szédítse újra el ezt a szegény, már annyit szenvedett népet, amidőn ez – alig kijózanodva – ma már nem Önt többé, hanem Deák Ferencet akarja követni.”
• 1884-ben Klapka György és több száz honvédtiszt olyan memorandumot írt alá, amelyben nem tekintik Görgeit hazaárulónak.
• 1916. május 21-én, (Buda bevételének napján) halt meg Budapesten. Görgey Arthúrt 1916. május 21-én délelőtt két órakor érte a halál budapesti az V. kerületi Mária Valéria utca 17. szám alatti lakásban, 98 évet élt. (Ma Apáczai Csere János utca).

Temetésén a kémikusok is elkísérték utolsó útjára, amely a Nemzeti Múzeum csarnokából a Kerepesi temető árkád-sírjába vezetett. Azóta itt, Kossuth síremléke közelében alussza örök álmát a szabadságharc kiemelkedő vezetője és a magyar kémikusok büszkesége.

Görgey Artúr végrendelete

László Fülöp Elek: Görgey Artúr

Görgey Arthur aláírása a végrendeletén

Végrendeletét halála előtt 24 évvel, 1892. május 18-án írta meg. Utolsó akaratát később sem változtatta meg. Egyedüli örökösévé sógornőjét, a történetíró Görgey István feleségét, Dedinszky Arankát tette meg, annak ellenére, hogy Aubouin Adéle-tól született gyermekei még éltek. Gyermekei, Görgey Berta és Görgey Kornél a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltak alapján elfogadták atyjuk végrendeletét, és még a törvényesen nekik járó kötelesrészről is lemondtak, ezért az egész hagyaték, Görgey Istvánnét illette.

Emlékezete

Görgey Artúr sírja Budapesten. Kerepesi temető: Á. J. 1.

Görgey Artúr tábornok lovas szobra a Budai Várban

• Tiszteletére a Budai Várban bronz lovas szobrot állítottak fel 1935. május 21-én a Bástya sétány végében, a prímás bástyán. Ezt a szobrot ifj. Vastagh György alkotta. A szobrot a második világháborúban találat érte, bronzanyagát az 1950-es években a Sztálin-szobor öntéséhez használták fel. Az eredeti szobor pontos másolatát Marton László készítette el 1997-ben. Most a Fehérvári-bástyán látható az Országos Széchényi Könyvtár és a Dísz tér közelében.
• Görgey Artúr-mellszobor ifj. Szlávics László alkotása 1990-ben került felállításra a Honvédelmi Minisztérium előcsarnokában.

• Miskolcon, Baján, Szombathelyen és Budapesten is utca viseli a nevét.
• 2012 tavaszán Prágában, a Kožná utca 8. sz. ház falán elhelyezték emléktábláját, mely a Prágában diákként és tanárként töltött éveinek állít emléket.

Művei

• Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
• Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849 Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852. Magyarul megjelent 1911-ben. (Fordította Görgey István) Kmety György birálata: London 1852, németül.)
• Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, Franklin, Budapest, 1911.
• Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben, sorozat: Pro memoria, Európa Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 9630746212
• Gazdátlan levelek, Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
• Mit köszönünk a forradalomnak?, Budapest, 1875. (Névtelenül.)

Irodalom

• Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története, Budapest, 1936. Átdolgozott, bővített kiadása: Osiris-Századvég, Budapest,1994
• Görgey, Arthur: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. 1–2. Bd. Leipzig, Brockhaus, 1852.
• Görgey Arthur: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. Ford. Görgey István. 1–2. köt. Bp. Franklin, 1911.
• Csiffáry Gabriella: Kossuth Lajos és Görgey Artúr végrendelete (Új Forrás, 2005, 5. szám) (elektronikus változat)
• GÖRGEY ARTÚR: ÉLETEM ÉS MŰKÖDÉSEM MAGYARORSZÁGON 1848-BAN ÉS 1849-BEN Görgey István fordítását átdolgozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Katona Tamás Budapest : Neumann Kht., 2004, mek.oszk.hu

Alakja a szépirodalomban

• Féja Géza: Visegrádi esték (regény)
• Illyés Gyula: Két férfi (regény, 1950)
• Illyés Gyula: Fáklyaláng (dráma, 1957)
• Móricz Zsigmond: Görgey Artúr [2]
• Németh László: Az áruló (történelmi dráma, 1954)[3]

További információk

• Magyar életrajzi lexikon
• jelesnapok.hu
• Görgei Artúr bronz lovas szobra a Budai Várban
• Múlt-Kor Történelmi Portál cikke Görgey halálának 90. évfordulója alkalmából
• elmebajnokság.hu
• diákhonlap Görgeyről
• Kacziány Géza: Görgei, történelmi tanulmány, 1915.
• Magyar Vegyészek Arcképcsarnoka, KFKI
• Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey (Orvostörténeti Közlemények, 1998)
• Az életre ítélt Görgey
• Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban (ISBN 9631401944)
• A Szabadságharc katonai története (szerk.: Bona Gábor, ISBN 9633273013)
• Magyarország hadtörténete (szerk.: Liptai Ervin, ISBN 9633263379) I. köt.

Elődje: Mészáros Lázár

Honvédelmi miniszter 1849. május 7. – 1849. július 7.

Utódja: Aulich Lajos