Vukovics Sebő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vukovics Sebő
Vukovics Sebő.jpg
Vukovics Sebő portréja a Vasárnapi Ujságban
Született
1811. július 20.
Elhunyt
1872. november 19. (61 évesen)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vukovics Sebő témájú médiaállományokat.

Vukovics Sebő (Fiume, 1811. július 20.[1]London, 1872. november 19.) politikus, a Szemere-kormány igazságügyminisztere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Vukovics Sebő (Sava Vuković), előkelő szerb polgár volt. Az ifjú Vukovics a magyar nyelvet csak serdülő korában tanulta meg. Közpályáját Temes vármegyében kezdte, mint aljegyző. Ugyanezen vármegyében később szolgabiró, azután alispán lett. Mint fiatal vármegyei hivatalnokot kiskövetül küldték Pozsonyba, ahol az országgyűlési ifjuság tárgyalásain jó nevet szerzett alapos felkészültségével és szónoki tehetségével. Amikor vármegyéjébe visszatért, ott már jelentkeztek a nemzetiségi zavarok. A magyar kormány az erős kezű Vukovicsra bízta a feszültségek elsimítását. Az 1848-as választásokon a nagybecskereki kerületben indult, ahol meg is választották képviselőnek. 1849. május 2-án a Szemere Bertalan elnöklete alatt létrejött minisztériumban az igazságügyi tárcát kapta. Itt a törvényszékek rendezése körül szerzett nagy érdemeket. A világosi fegyverletétel után először a Lónyay, majd a Vladár-családnál rejtőzködött. Később emigrált, majd a kiegyezést követően hazatért és az 1869-es választásokon újfent képviselővé választották. Londonban halt meg.

Emlékiratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékiratait a Vladár-családnál kezdte írni és emigrációban, Londonban fejezte be, 1858-ban. Ezeket Besenyei Ferenc országgyűlési képviselő 1894-ben Budapesten kiadatta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vukovics Sebő témájú médiaállományokat.