Bárczy István
Bárczy István (Pest, 1866. október 3. – Budapest, 1943. június 1.) jogász, politikus[1], Budapest polgármestere majd főpolgármestere.
Tartalomjegyzék |
Pályafutása [szerkesztés]
A budapesti egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1889-től a fővárosnál dolgozott. A Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára volt 1894-től 1901-ig. 1901-1906-ig a közoktatási ügyosztály vezetője volt, és a nevéhez fűződik a főváros iskolarendszerének újjászervezése. Megalapította a fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, valamint a Népművelés című folyóiratot, amelynek szerkesztője is volt 1901-1918 között.
Az 1906-os választásokat követően felállt új közgyűlés június 19-én Budapest polgármesterévé választotta. Polgármestersége alatt kerültek köztulajdonba a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnök, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. Az emiatt bekövetkezett őszirózsás forradalom hatására 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.
A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után , 1919. november 25-étől 1920. március 14-éig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt.[1] Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot.
Az 1922-es választások kampánya során, április 3-án az Erzsébetvárosi Demokrata Körben (Dohány utca 76.) tiszteletére rendezett vacsorán bomba robbant, amit csak azért tudott elkerülni, mert késve érkezett a helyszínre. A merénylők politikai indíttatásból követték el tettüket, melynek kilenc halottja volt.[2]
Hivatkozások [szerkesztés]
- Hajdú Tiborné — Kohut Mária: Források Budapest történetéhez, 1873-1919. Források Budapest múltjából 2. Bp., Kossuth Ny., 1971.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Kenyeres Ágnes (szerk.): Bárczy István (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon (1000-1990). (Hozzáférés: 2009. december 28.)
- ↑ Az Ügyészség kilencrendbeli gyilkosság bűntette címén indítványozta a bombavetők fogvatartását, 1924. Február
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Életrajza az 1926-1931-es országgyűlés almanachjában
- Erdei Gyöngyi: A mintaadó polgármester. Bárczy István beruházási programja (1906-1914) (magyarul)
|
|||||
|
|||||
- Budapest főpolgármesterei
- Magyar jogászok
- Magyarországi szabadkőművesek
- Magyarország igazságügy-miniszterei
- NDPP-tagok
- Budapest polgármesterei
- Országgyűlési képviselők (NDPP)
- Országgyűlési képviselők (Nemzeti Szabadelvű Párt)
- Országgyűlési képviselők (1920–1922)
- Országgyűlési képviselők (1922–1926)
- Országgyűlési képviselők (1926–1931)
- 1866-ban született személyek
- 1943-ban elhunyt személyek
