Bárczy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárczy István
Bárczy István.jpg
Bárczy István Budapest polgármestere, majd főpolgármestere
Született 1866. október 3.
Pest
Elhunyt 1943. június 1. (76 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász,
politikus

Bárczy István (Pest, 1866. október 3.Budapest, 1943. június 1.) jogász, politikus[1], Budapest polgármestere, majd főpolgármestere.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1889-től a fővárosnál dolgozott. A Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára volt 1894-től 1901-ig. 1901-1906 között a közoktatási ügyosztály vezetője volt, és a nevéhez fűződik a főváros iskolarendszerének újjászervezése. Megalapította a fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, valamint a Népművelés című folyóiratot, amelynek szerkesztője is volt 1901-1918 között.

Az 1906-os választásokat követően felállt új közgyűlés június 19-én Budapest polgármesterévé választotta. Polgármestersége alatt kerültek köztulajdonba a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. A bekövetkezett őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.

Bárczy István a Huszár-kormány tagjaként. A hátsó sorban jobbról az első

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után , 1919. november 25-étől 1920. március 14-éig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt.[1] Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot.

Az 1922-es választások kampánya során, április 3-án az Erzsébetvárosi Demokrata Körben (Dohány utca 76.) tiszteletére rendezett vacsorán bomba robbant, amit csak azért tudott elkerülni, mert késve érkezett a helyszínre. A merénylők politikai indíttatásból követték el tettüket, melynek kilenc halottja volt.[2]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest Belvárosában utca, Kispest Wekerletelepén, pedig tér viseli a nevét.
  • A Bárczy István-díjat 2010 óta kapják pedagógusnapon a főváros közoktatási- és gyermekvédelmi intézményei hosszú éveken át odaadóan munkálkodó dolgozói közül legfeljebb 25-en.


Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajdú Tiborné — Kohut Mária: Források Budapest történetéhez, 1873-1919. Források Budapest múltjából 2. Bp., Kossuth Ny., 1971

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Kenyeres Ágnes (szerk.): Bárczy István (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon (1000-1990). (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  2. Az Ügyészség kilencrendbeli gyilkosság bűntette címén indítványozta a bombavetők fogvatartását, 1924. február

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczy István témájú médiaállományokat.