Bárczy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárczy István
Bárczy István.jpg
Bárczy István Budapest polgármestere, majd főpolgármestere
Született 1866. október 3.
Pest
Elhunyt 1943. június 1. (76 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász,
politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczy István témájú médiaállományokat.

Bárczy István (Pest, 1866. október 3.Budapest, 1943. június 1.) jogász, politikus[1], Budapest polgármestere, majd főpolgármestere.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1889-től a fővárosnál dolgozott. A Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára volt 1894-től 1901-ig. 1901-1906 között a közoktatási ügyosztály vezetője volt, és a nevéhez fűződik a főváros iskolarendszerének újjászervezése. Megalapította a fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, valamint a Népművelés című folyóiratot, amelynek szerkesztője is volt 1901-1918 között.

Az 1906-os választásokat követően felállt új közgyűlés június 19-én Budapest polgármesterévé választotta. Polgármestersége alatt kerültek köztulajdonba a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. A bekövetkezett őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.

Bárczy István a Huszár-kormány tagjaként. A hátsó sorban jobbról az első

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után , 1919. november 25-étől 1920. március 14-éig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt.[1] Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot.

Az 1922-es választások kampánya során, április 3-án az Erzsébetvárosi Demokrata Körben (Dohány utca 76.) tiszteletére rendezett vacsorán bomba robbant, amit csak azért tudott elkerülni, mert késve érkezett a helyszínre. A merénylők politikai indíttatásból követték el tettüket, melynek kilenc halottja volt.[2]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest Belvárosában utca, Kispest Wekerletelepén, pedig tér viseli a nevét.
  • A Bárczy István-díjat 2010 óta kapják pedagógusnapon a főváros közoktatási- és gyermekvédelmi intézményei hosszú éveken át odaadóan munkálkodó dolgozói közül legfeljebb 25-en.


Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajdú Tiborné – Kohut Mária: Források Budapest történetéhez, 1873-1919. Források Budapest múltjából 2. Bp., Kossuth Ny., 1971

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Kenyeres Ágnes (szerk.): Bárczy István (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon (1000-1990). (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  2. Az Ügyészség kilencrendbeli gyilkosság bűntette címén indítványozta a bombavetők fogvatartását, 1924. február

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczy István témájú médiaállományokat.